Címkék: konferencia, kommunikáció


Újságírók és múzeumi kommunikációs szakemberek ültek össze a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, hogy egy konferencián megvitassák, hogyan képesek az intézmények olyan üzenetet közölni, hogy az el is érje a sajtó ingerküszöbét. Storytelling és szexi kommunikáció, ez a kulcsa a gyümölcsöző együttműködésnek.

 


A vendéglátó múzeumigazgató, Fogas Ottó köszöntése után a kulturális intézményvezetők egyik réme, Hamvay Péter, a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a HVG és természetesen a MúzeumCafé kíméletlenül tényfeltáró szerzője kapott szót, aki a jelenlévőknek elmondta, az intézmények kénytelenek folyamatosan alkalmazkodni az újabb és újabb olvasási és információszerzési szokásokhoz. Példaként a londoni Nemzeti Színházat említette, amelyik évtizedekig megelégedett a Guardianben megvásárolt hirdetési felületekkel, ma pedig már személyre szóló, többnyire online üzenetekkel szórják a potenciális érdeklődőket. Újságíróként úgy látja, hogy a fesztivál-jellegű programok (Múzeumok Éjszakája, Múzeum+), az imázskampányok, a látványos, köztérre kihelyezett, szelfi számára háttérnek alkalmas installációk képesek felhívni a figyelmet a múzeumokra: „alacsonyabbra kell tenni a küszöböt”, amelyen át a múzeumba vezet az út. Elhatározás kérdése, hogy a múzeum be mer-e menni a bulvár sajtóba – korábban erről szó sem lehetett, ma már a kétféle kommunikációval (más-más üzenet a „komoly” sajtónak és a bulvárnak) megoldható és talán van is értelme. Hamvay Péter arra is kitért, mivel az újságírók többsége nem szakember, ezért a kiállítások sajtóbejárása sokat segíthet, a megnyitó ugyanis nem közöl elég adatot a kevésbé hozzáértőkkel. A sajtóanyag is szükséges, akár szinte kész cikk állapotában, mert így nagyobb az esély, hogy a sajtótermék átveszi. A sajtó nem zárkózik el a múzeumoktól, de nem is keresi a kapcsolatot. Kreatív és szexi kampánnyal, elmesélhető és átélhető történetekkel be lehet kerülni a médiába, erre azért jócskán találunk példákat, szinte naponta.


Hogy mennyire gyakran, azt a Népszabadság szakújságírójától, Csordás Lajostól halhattuk, aki Népszabadság archívumában tekintette át a múzeumokról, múzeumi programokról publikált írásokat. A lap évente 260-270 alkalommal foglalkozik múzeumokkal, az érintett intézmények nagyobb hányada magyar, ennek háromnegyede fővárosi. Fogást kell találni, mondta, hírértékkel szolgálni. Különleges példaként említette a nemrég bezárt és nemzetközi hírű Flippermúzeumot, amely több felületet és alkalmat kapott, mint a jelenleg is látható Csontváry kiállítás – nyilván ez is jelent valamit. Csordás Lajos kiemelte, hogy a lap többnyire a múzeumok álláspontját képviseli a kultúrpolitikai problémák esetében, ez alól a restitúciós kérdések a kivételek, no és a Sorsok Háza ügye. A kisebb vidéki múzeumoknak nehéz bekerülni az országos sajtóba, de nem lehetetlen: a tiszavasvári múzeumnak például sikerült, amikor némi korszerűsítése után megháromszorozta látogatói számát. Viszont a kritika nagyon hiányzik a lapból és általában a sajtóból, de ma már nincs keret arra, hogy egy napilap főállásban foglalkoztasson kritikust.


R. Tóth Gábor a Délmagyarország újságírója, három évig főszerkesztője nemzetközi példákat hozott arra, hogy hogyan mozgathat meg tömegeket egy múzeum, de a Mórának is sikerült, mert a Múzeumok Éjszakájáról szóló tudósítás beelőzött több bulvártémát, tehát él a remény. A megfogható, megkóstolható műtárgy, a szereplés, tehát amikor a néző részesévé válhat a kiállításnak, igen kelendő, mint a kókusztej ivás az Afrika kiállításon vagy a gigantikus fáraó felállítása a múzeum épülete előtt, aminek nem örült mindenki a városban, de kétségtelenül mindenki tudott róla.


Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője a lap indításáról és kiadásáról mondott el adatokat, tisztázva a kiadó és a szerkesztőség viszonyát, a lap függetlenségét. Kiemelte, hogy a folyóiratban képesek békében együtt dolgozni olyan szerzők, akik máskülönben különböző pártállású lapoknál dolgoznak. Szót ejtett azokról a példákról, amikor nem volt felhőtlen az együttműködés a MúzeumCafé és a múzeumi munkatársak között, volt mit találgatni a hallgatóságnak.


Mivel nem szeretnénk magunkat ezen a helyen nagyon méltatni, így továbblépünk a következő előadóra, Berényi Mariannra, aki ugyan lapunknak is munkatársa, ám a konferencián a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kommunikációs munkatársaként szerepelt. Gyakorlatilag egy esettanulmányt hallhattunk tőle: Drozdik Orsolyának a jelenleg is látható Medikai Vénusz kiállítását, pontosabban annak kommunikációs stratégiáját vázolta fel a hallgatóság előtt. A művész és az anatómiai modell találkozása egy különleges múzeumi pillanat volt a hetvenes években. A hagyományos kommunikáció nem elég, azon kell dolgozni, hogy a látogató és a múzeumi tárgy között érdemi kapcsolat alakuljon ki. Nem elég, hogy eljön a múzeumba, ott történjen vele valami átélhető, számára is megadasson a múzeumi pillanat lehetősége. A múzeum az épülettel, az arculattal, a betűtípussal, a közösségi médián fellelhető oldalaival, múzeumpedagógiai programjával is kommunikál, ezért mindegyikre egyforma gondot kell fordítani. A SOM nem zárkózik el a bulvár médiától, ezért sokféle stratégiával dolgozik, személyre, látogatócsoportokra bontva.


Lévay Zoltán, a Szépművészeti Múzeum kommunikációs vezetője szintén egy esettanulmánnyal szolgált. Mivel a konferenciának otthont adó térben egy Vasari festmény is látható, ez pedig szerepelt a Botticellitől Tizianóig című kiállításon, ez volt a kiválasztott eset. Az előadó előtte még elmondta, hogy a jelenlegi főigazgató az intézménybe kerülve olyan átalakításokat végzett (például előtte nem létezett jogi, kommunikációs, múzeumpedagógiai, kiállítás-rendezői osztály), amelyek előfeltételei voltak a későbbi megakiállításoknak és ezek népszerűségének.  Lévay Zoltán levezette az egy évig tartó kommunikáció folyamatát, kezdve attól, hogy már hónapokkal a megnyitó előtt elkezdték kiszivárogtatni a Hölgy hermelinnel (Leonardo) megszerzésének lehetőségét, nehézségeit. A képről, az ábrázolt hölgyről számtalan adatot felkutattak és közöltek, ezzel fokozták a várakozást. Folyamatosan közöltek adatokat a kiállításról az előkészületek során, például a kölcsönző intézmények névsorát. Azután következett a „kicsomagolás”, ami a legnagyobb nézettségű kereskedelmi csatornák híradójában is hír tud lenni. (Baán László szerint Leonardo műve önmagában 60 ezer látogatót hozott a kiálíltásnak.) Majd következett a sajtóvezetés, az előzetes interjúk leszervezése, a megnyitó, a folyamatos adatközlés, a kerek látogatószámok közzététele, mert így állandóan jelen lehet lenni a sajtóban, fenn lehet tartani a figyelmet.


Varga Benedek nemcsak a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatójaként, hanem az ICOM magyar bizottságának elnökeként is megoszthatta tapasztalatait a jelenlévőkkel. A „modern múzeum” fogalmával kezdte az előadását, amelyből nyolc éve, amikor átvette az intézmény vezetését, alig volt tíz Magyarországon, ma már negyvenet, ötvenet is annak tart, a SOM-ot is (ezzel maradéktalanul egyetértünk). Ehhez a munkatársaknak is alkalmazkodniuk kellett. A főigazgató úgy véli, hogy a múzeumok felelőssége, hogy mit közöl róluk a sajtó. Ma a magyarországi múzeumok évente 5-6 millió látogatóval büszkélkedhetnek, többen, mint ahányan színházba vagy magyar filmek vetítésére járnak, együttvéve, vagyis 5-6 millió ember önként, saját elhatározásából ad ki pénzt arra, hogy múzeumba menjen.


A házigazda intézmény munkatársai, Medgyesi Konstantin és Hegedűs Anita a Móra Ferenc Múzeum a storrytellingre épülő stratégiájáról beszélt. Felhívták a figyelmet arra, hogy egy 2004-es felmérés szerint azok az intézmények versenyelőnyben vannak a többiekkel szemben, ahol van kommunikációs munkatárs. A storytelling lényege és célja, hogy a személyes történetekkel közvetlenebb kapcsolatba kerülhessen a látogató a kiállítással. Szó esett egy véres zászlóról az 56-is kiállítás kapcsán, amely a forradalom napjaiban életet mentett, ugyanis ezzel kötözték be a meglőtt embert, ő pedig a kiállításig a legnagyobb titokban rejtegette az ereklyét. A múzeum előszeretettel rendez flashmobokat, a Munkácsy kiállításon közös ásítást, a Csontváry tárlaton megnapoztatták a napút festőjének portréját, kerestek Kis herceg hasonmást, és így tovább. A Múzeumok Éjszakáján pedig komoly stratégiával lehet csak bekerülni az országos sajtóba, hiszen ilyenkor több ezer program verseng a közönségért és a nyilvánosságért. Nekik sikerült, Bery Aryval és a múzeum lépcsőjén elhelyezett szerelmes levelekkel, amelyek az itt forgatott Szerelem első vérig című filmre utaltak, ezek szerint sikeresen.

Komment 0 | Reblog! 0 |


Címkefelhő

kiállítás (123),MúzeumCafé folyóirat (59),Magyar Nemzeti Galéria (58),Szépművészeti Múzeum (49),kultúrpolitika (37),műgyűjtés (33),programajánló (33),történelem (28),irodalom (25),interjú (24),Párizs (24),avantgárd (23),politika (23),kortárs művészet (23),építészet (22),múzeumépítészet (21),fotográfia (20),műkereskedelem (18),gyűjteménygyarapítás (18),Szentendre (18),Petőfi Irodalmi Múzeum (17),videó (16),régészet (15),restaurálás (14),Ludwig Múzeum (14),Műcsarnok (13),Capa Központ (11),műtárgyvásárlás (11),élő MúzeumCafé (11),Nemzeti Múzeum (11),iparművészet (11),restitúció (11),szobrászat (10),Picasso (10),film (10),digitalizálás (10),grafika (10),holokauszt (8),Bécs (8),színház (8),Kiscelli Múzeum (8),Garas Klára (7),Néprajzi Múzeum (7),Kassák Múzeum (7),múzeumpedagógia (6),könyvajánló (6),Allegro Barbaro (6),néprajz (6),világháború (6),Román Csarnok (6),Liget Budapest (6),Power 50 lista (6),Rippl-Rónai József (6),Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (6),Európai Iskola (5),fotóművészet (5),Ady Endre (5),könyv (5),Értéktár Program (5),aukció (5),New York (5),kortárs (5),Nyolcak (5),rendszerváltás (5),zene (5),Skanzen (4),városi séta (4),örökségvédelem (4),Bartók Béla (4),látogatottság (4),Rembrandt (4),Velence (4),London (4),Louvre (4),Csontváry (4),konferencia (4),wanted (4),MúzeumCafé Díj (4),szocreál (4),Baán László (4),Élő MúzeumCafé (4),Pécs (4),Hopp Ferenc Múzeum (4),Bálint Endre (4),Louvre-Lens (4),Berlin (3),Czóbel Béla (3),emlékezet (3),Magyar Zsidó Múzeum (3),előadás (3),kulturpolitika (3),Caravaggio (3),Aczél György (3),műtárgyvédelem (3),I. világháború (3),Erdély (3),sport (3),Budapest Galéria (3),Vasarely (3),festészet (3),Bauhaus (3),dizájn (3),ganymed goes europe (3),Munkásmozgalmi Múzeum (3),Derkovits Gyula (3),kézirat (3),Iparművészeti Múzeum (3),impresszionisták (3),műemlékvédelem (3),Vaszary-villa (3),modernizmus (3),Anna Margit (3),Csinszka (2),MúzeumNegyed (2),relikvia (2),múzeumelmélet (2),Fővárosi Képtár (2),Vadak (2),Barcelona (2),Seuso-kincs (2),pop art (2),címlap (2),fortepan (2),Art Market Budapest (2),Modigliani (2),magángyűjtemény (2),örökség (2),MúzeumCafé díj (2),internet (2),kert (2),múzeumi rendszer (2),Holokauszt (2),Román csarnok (2),Artpool (2),Chagall (2),Lektorátus (2),fotó (2),dokumentum (2),Szántó Piroska (2),keleti művészet (2),múzeum (2),Zsolnay (2),Vermeer (2),MúzeumCafé könyvek (2),MűvészetMalom (2),Textúra (2),Ország Lili (2),zsidóság (2),Szeged (2),Milánó (2),Fortepan (1),törénelem (1),Batthyány Gyula (1),megnyitó (1),Sziklakórház (1),kommunikáció (1),krimi (1),gender (1),kastély (1),Győr (1),Csontvary Kosztka Tivadar (1),Andrássy (1),Kassák Lajos (1),Trieszt (1),Amerika (1),oktatás (1),Vasarely Múzeum (1),Amszterdam (1),vadászat (1),emlékmű (1),Velencei Biennále (1),Miskolc (1),orosz művészet (1),KEMKI (1),bevándorlás (1),porté (1),Balaton (1),jótékonyság (1),BTM (1),Múzeum-kert (1),Múzeumkert (1),Vatikán (1),art deco (1),Tiszadob (1),Budavár (1),Centre Pompidou (1),installáció (1),emlékmúzeum (1),MOME (1),egyház (1),interaktivitás (1),helytörténet (1),Art Capital (1),op art (1),Pompidou (1),szecesszió (1),Klimt (1),Szombathely (1),Schiele (1),Madrid (1),OSZMI (1),Magyar Képzőművészeti Egyetem (1),MúzeumCafé könyv (1),temető (1),Színháztörténeti Múzeum (1),belsőépítészet (1),Kijev (1),Moszkva (1),popzene (1),Disputa (1),várostörténet (1),Kecskemét (1),Múzeumok Éjszakája (1),1956 (1),etnográfia (1),El Kazovszkij (1),médiaművészet (1),Bosch (1),nők (1),műkincslopás (1),animáció (1),portré (1),Budapesti Történeti Múzeum (1),Lengyelország (1),emigráció (1),Leonardo (1),Richard Wagner Múzeum (1),Bayreuth (1),Albertina (1),kultúrtörténet (1),Sopron (1),emlékhely (1),Olaszország (1),beszélgetés (1),Képzőművészeti Egyetem (1),kastélypark (1),Székesfehérvár (1),Nagy-Britannia (1),könyvtár (1),királynő (1),tárlatvezetés (1),Vaszary Villa (1),balaton (1),restitucio (1),szalon (1),Guggenheim Múzeum (1),Kieselbach Galéria (1),MANK (1),kutatás (1),adatbázis (1),Keserü Ilona (1),Duchamp (1),Manet (1),bibliofília (1),Természettudományi Múzeum (1),dinoszaurusz (1),gyerekeknek (1),ajánló (1),Prado (1),Magnum Photos (1),Dada (1),Bukta Imre (1),Csernus Tibor (1),Kratochwill Mimi (1),muzeológia (1),Rómer Flóris Múzeum (1),felújítás (1),hamisítás (1),védettség (1),műemlék (1),Ani (1),Kocsis Zoltán (1),olimpia (1),Vajda Júlia (1),Benczúr Gyula (1),Rozsda Endre (1),Matisse (1),Lucian Freud (1),Vaszary János (1),BÁV (1),Ámos Imre (1),Cloisters (1),Prága (1),veduta (1),MúzeumCafé (1),Nagyvilág (1),Toulouse-Lautrec (1),elhurcolt műkincsek (1),Népessy Noémi (1),Garas Kára (1),Mravik László (1),Sinkó Katalin (1),Goldberger Textilipari Gyűjtemény (1),Óbuda (1),Balaton (1),Siófok (1),Ernst Múzeum (1),Velázquez (1),Várkert Bazár (1),erdély (1),szürrealizmus (1),Frida Kahlo (1),Athén (1),Elgin-márványok (1),fotógráfia (1),Magyar Nemzeti Múzeum (1),teremőr (1),Bálint Ház (1),Aristide Maillol (1),kina (1),Munkácsy Mihály (1),Budapest100 (1),egyiptológia (1),Kimt (1), Bécs (1),velence (1),Műemlék (1),MTA (1),porgramajánló (1),Műértő (1),Kína (1),Fabényi Júlia (1),Molnár-C. Pál Múzeum (1),Római Iskola (1),Moholy-Nagy László (1),Google Art Project (1),Pinault (1),Christie’s (1),Palazzo Grassi (1),irodalomtörténet (1),műtárgylopás (1),kultusz (1),Metz (1),közösségi oldalak (1),Guernica (1),retró (1),Vallauris (1),François Gilot (1),szeged (1),gallery weekend (1),Guggenheim Muzeum (1),Gyarmati Fanni (1),Radnóti Miklós (1),Márffy Ödön (1),Debrecen (1),szobor (1),Rijksmuseum (1),kínai művészet (1),progarmajánló (1),városliget (1),századforduló (1),Művészetmalom (1),dada (1),stressz (1)