Címkék: konferencia, kommunikáció


Újságírók és múzeumi kommunikációs szakemberek ültek össze a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, hogy egy konferencián megvitassák, hogyan képesek az intézmények olyan üzenetet közölni, hogy az el is érje a sajtó ingerküszöbét. Storytelling és szexi kommunikáció, ez a kulcsa a gyümölcsöző együttműködésnek.

 


A vendéglátó múzeumigazgató, Fogas Ottó köszöntése után a kulturális intézményvezetők egyik réme, Hamvay Péter, a Magyar Narancs, az Élet és Irodalom, a HVG és természetesen a MúzeumCafé kíméletlenül tényfeltáró szerzője kapott szót, aki a jelenlévőknek elmondta, az intézmények kénytelenek folyamatosan alkalmazkodni az újabb és újabb olvasási és információszerzési szokásokhoz. Példaként a londoni Nemzeti Színházat említette, amelyik évtizedekig megelégedett a Guardianben megvásárolt hirdetési felületekkel, ma pedig már személyre szóló, többnyire online üzenetekkel szórják a potenciális érdeklődőket. Újságíróként úgy látja, hogy a fesztivál-jellegű programok (Múzeumok Éjszakája, Múzeum+), az imázskampányok, a látványos, köztérre kihelyezett, szelfi számára háttérnek alkalmas installációk képesek felhívni a figyelmet a múzeumokra: „alacsonyabbra kell tenni a küszöböt”, amelyen át a múzeumba vezet az út. Elhatározás kérdése, hogy a múzeum be mer-e menni a bulvár sajtóba – korábban erről szó sem lehetett, ma már a kétféle kommunikációval (más-más üzenet a „komoly” sajtónak és a bulvárnak) megoldható és talán van is értelme. Hamvay Péter arra is kitért, mivel az újságírók többsége nem szakember, ezért a kiállítások sajtóbejárása sokat segíthet, a megnyitó ugyanis nem közöl elég adatot a kevésbé hozzáértőkkel. A sajtóanyag is szükséges, akár szinte kész cikk állapotában, mert így nagyobb az esély, hogy a sajtótermék átveszi. A sajtó nem zárkózik el a múzeumoktól, de nem is keresi a kapcsolatot. Kreatív és szexi kampánnyal, elmesélhető és átélhető történetekkel be lehet kerülni a médiába, erre azért jócskán találunk példákat, szinte naponta.


Hogy mennyire gyakran, azt a Népszabadság szakújságírójától, Csordás Lajostól halhattuk, aki Népszabadság archívumában tekintette át a múzeumokról, múzeumi programokról publikált írásokat. A lap évente 260-270 alkalommal foglalkozik múzeumokkal, az érintett intézmények nagyobb hányada magyar, ennek háromnegyede fővárosi. Fogást kell találni, mondta, hírértékkel szolgálni. Különleges példaként említette a nemrég bezárt és nemzetközi hírű Flippermúzeumot, amely több felületet és alkalmat kapott, mint a jelenleg is látható Csontváry kiállítás – nyilván ez is jelent valamit. Csordás Lajos kiemelte, hogy a lap többnyire a múzeumok álláspontját képviseli a kultúrpolitikai problémák esetében, ez alól a restitúciós kérdések a kivételek, no és a Sorsok Háza ügye. A kisebb vidéki múzeumoknak nehéz bekerülni az országos sajtóba, de nem lehetetlen: a tiszavasvári múzeumnak például sikerült, amikor némi korszerűsítése után megháromszorozta látogatói számát. Viszont a kritika nagyon hiányzik a lapból és általában a sajtóból, de ma már nincs keret arra, hogy egy napilap főállásban foglalkoztasson kritikust.


R. Tóth Gábor a Délmagyarország újságírója, három évig főszerkesztője nemzetközi példákat hozott arra, hogy hogyan mozgathat meg tömegeket egy múzeum, de a Mórának is sikerült, mert a Múzeumok Éjszakájáról szóló tudósítás beelőzött több bulvártémát, tehát él a remény. A megfogható, megkóstolható műtárgy, a szereplés, tehát amikor a néző részesévé válhat a kiállításnak, igen kelendő, mint a kókusztej ivás az Afrika kiállításon vagy a gigantikus fáraó felállítása a múzeum épülete előtt, aminek nem örült mindenki a városban, de kétségtelenül mindenki tudott róla.


Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője a lap indításáról és kiadásáról mondott el adatokat, tisztázva a kiadó és a szerkesztőség viszonyát, a lap függetlenségét. Kiemelte, hogy a folyóiratban képesek békében együtt dolgozni olyan szerzők, akik máskülönben különböző pártállású lapoknál dolgoznak. Szót ejtett azokról a példákról, amikor nem volt felhőtlen az együttműködés a MúzeumCafé és a múzeumi munkatársak között, volt mit találgatni a hallgatóságnak.


Mivel nem szeretnénk magunkat ezen a helyen nagyon méltatni, így továbblépünk a következő előadóra, Berényi Mariannra, aki ugyan lapunknak is munkatársa, ám a konferencián a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum kommunikációs munkatársaként szerepelt. Gyakorlatilag egy esettanulmányt hallhattunk tőle: Drozdik Orsolyának a jelenleg is látható Medikai Vénusz kiállítását, pontosabban annak kommunikációs stratégiáját vázolta fel a hallgatóság előtt. A művész és az anatómiai modell találkozása egy különleges múzeumi pillanat volt a hetvenes években. A hagyományos kommunikáció nem elég, azon kell dolgozni, hogy a látogató és a múzeumi tárgy között érdemi kapcsolat alakuljon ki. Nem elég, hogy eljön a múzeumba, ott történjen vele valami átélhető, számára is megadasson a múzeumi pillanat lehetősége. A múzeum az épülettel, az arculattal, a betűtípussal, a közösségi médián fellelhető oldalaival, múzeumpedagógiai programjával is kommunikál, ezért mindegyikre egyforma gondot kell fordítani. A SOM nem zárkózik el a bulvár médiától, ezért sokféle stratégiával dolgozik, személyre, látogatócsoportokra bontva.


Lévay Zoltán, a Szépművészeti Múzeum kommunikációs vezetője szintén egy esettanulmánnyal szolgált. Mivel a konferenciának otthont adó térben egy Vasari festmény is látható, ez pedig szerepelt a Botticellitől Tizianóig című kiállításon, ez volt a kiválasztott eset. Az előadó előtte még elmondta, hogy a jelenlegi főigazgató az intézménybe kerülve olyan átalakításokat végzett (például előtte nem létezett jogi, kommunikációs, múzeumpedagógiai, kiállítás-rendezői osztály), amelyek előfeltételei voltak a későbbi megakiállításoknak és ezek népszerűségének.  Lévay Zoltán levezette az egy évig tartó kommunikáció folyamatát, kezdve attól, hogy már hónapokkal a megnyitó előtt elkezdték kiszivárogtatni a Hölgy hermelinnel (Leonardo) megszerzésének lehetőségét, nehézségeit. A képről, az ábrázolt hölgyről számtalan adatot felkutattak és közöltek, ezzel fokozták a várakozást. Folyamatosan közöltek adatokat a kiállításról az előkészületek során, például a kölcsönző intézmények névsorát. Azután következett a „kicsomagolás”, ami a legnagyobb nézettségű kereskedelmi csatornák híradójában is hír tud lenni. (Baán László szerint Leonardo műve önmagában 60 ezer látogatót hozott a kiálíltásnak.) Majd következett a sajtóvezetés, az előzetes interjúk leszervezése, a megnyitó, a folyamatos adatközlés, a kerek látogatószámok közzététele, mert így állandóan jelen lehet lenni a sajtóban, fenn lehet tartani a figyelmet.


Varga Benedek nemcsak a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főigazgatójaként, hanem az ICOM magyar bizottságának elnökeként is megoszthatta tapasztalatait a jelenlévőkkel. A „modern múzeum” fogalmával kezdte az előadását, amelyből nyolc éve, amikor átvette az intézmény vezetését, alig volt tíz Magyarországon, ma már negyvenet, ötvenet is annak tart, a SOM-ot is (ezzel maradéktalanul egyetértünk). Ehhez a munkatársaknak is alkalmazkodniuk kellett. A főigazgató úgy véli, hogy a múzeumok felelőssége, hogy mit közöl róluk a sajtó. Ma a magyarországi múzeumok évente 5-6 millió látogatóval büszkélkedhetnek, többen, mint ahányan színházba vagy magyar filmek vetítésére járnak, együttvéve, vagyis 5-6 millió ember önként, saját elhatározásából ad ki pénzt arra, hogy múzeumba menjen.


A házigazda intézmény munkatársai, Medgyesi Konstantin és Hegedűs Anita a Móra Ferenc Múzeum a storrytellingre épülő stratégiájáról beszélt. Felhívták a figyelmet arra, hogy egy 2004-es felmérés szerint azok az intézmények versenyelőnyben vannak a többiekkel szemben, ahol van kommunikációs munkatárs. A storytelling lényege és célja, hogy a személyes történetekkel közvetlenebb kapcsolatba kerülhessen a látogató a kiállítással. Szó esett egy véres zászlóról az 56-is kiállítás kapcsán, amely a forradalom napjaiban életet mentett, ugyanis ezzel kötözték be a meglőtt embert, ő pedig a kiállításig a legnagyobb titokban rejtegette az ereklyét. A múzeum előszeretettel rendez flashmobokat, a Munkácsy kiállításon közös ásítást, a Csontváry tárlaton megnapoztatták a napút festőjének portréját, kerestek Kis herceg hasonmást, és így tovább. A Múzeumok Éjszakáján pedig komoly stratégiával lehet csak bekerülni az országos sajtóba, hiszen ilyenkor több ezer program verseng a közönségért és a nyilvánosságért. Nekik sikerült, Bery Aryval és a múzeum lépcsőjén elhelyezett szerelmes levelekkel, amelyek az itt forgatott Szerelem első vérig című filmre utaltak, ezek szerint sikeresen.

Komment 0 | Reblog! 0 |


Címkefelhő

kiállítás (120),MúzeumCafé folyóirat (57),Magyar Nemzeti Galéria (57),Szépművészeti Múzeum (47),kultúrpolitika (36),programajánló (32),műgyűjtés (29),történelem (27),irodalom (24),interjú (24),Párizs (24),kortárs művészet (23),politika (23),építészet (22),avantgárd (22),múzeumépítészet (20),műkereskedelem (18),gyűjteménygyarapítás (18),Petőfi Irodalmi Múzeum (16),videó (16),Szentendre (16),fotográfia (16),régészet (14),restaurálás (13),Ludwig Múzeum (13),Műcsarnok (12),restitúció (11),Nemzeti Múzeum (11),iparművészet (11),műtárgyvásárlás (11),élő MúzeumCafé (11),szobrászat (10),grafika (10),Capa Központ (10),digitalizálás (10),Picasso (9),film (8),holokauszt (8),Bécs (8),színház (7),Garas Klára (7),Kiscelli Múzeum (7),világháború (6),Rippl-Rónai József (6),múzeumpedagógia (6),Kassák Múzeum (6),Liget Budapest (6),Román Csarnok (6),könyvajánló (6),Allegro Barbaro (6),Néprajzi Múzeum (6),Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (6),fotóművészet (5),zene (5),New York (5),kortárs (5),Power 50 lista (5),aukció (5),néprajz (5),Nyolcak (5),Ady Endre (5),Értéktár Program (5),rendszerváltás (5),könyv (4),Rembrandt (4),szocreál (4),wanted (4),Hopp Ferenc Múzeum (4),konferencia (4),Skanzen (4),London (4),Élő MúzeumCafé (4),Európai Iskola (4),Pécs (4),látogatottság (4),városi séta (4),Baán László (4),Louvre-Lens (4),Louvre (4),Velence (4),örökségvédelem (4),Csontváry (4),Bálint Endre (4),Bartók Béla (4),Czóbel Béla (3),modernizmus (3),Aczél György (3),impresszionisták (3),I. világháború (3),Erdély (3),Vasarely (3),kézirat (3),Budapest Galéria (3),sport (3),előadás (3),kulturpolitika (3),műemlékvédelem (3),ganymed goes europe (3),Munkásmozgalmi Múzeum (3),műtárgyvédelem (3),dizájn (3),Anna Margit (3),Iparművészeti Múzeum (3),Bauhaus (3),Derkovits Gyula (3),Caravaggio (3),emlékezet (3),MúzeumCafé Díj (3),kert (2),keleti művészet (2),Ország Lili (2),magángyűjtemény (2),Artpool (2),internet (2),Modigliani (2),Magyar Zsidó Múzeum (2),Csinszka (2),MúzeumNegyed (2),Milánó (2),címlap (2),fortepan (2),Textúra (2),relikvia (2),örökség (2),MúzeumCafé díj (2),Berlin (2),Seuso-kincs (2),dokumentum (2),MűvészetMalom (2),Szántó Piroska (2),fotó (2),Holokauszt (2),Lektorátus (2),MúzeumCafé könyvek (2),Zsolnay (2),Szeged (2),pop art (2),Barcelona (2),múzeumi rendszer (2),Chagall (2),Vadak (2),Art Market Budapest (2),Vermeer (2),múzeum (2),múzeumelmélet (1),műkincslopás (1),Matisse (1),animáció (1),muzeológia (1),Rozsda Endre (1),nők (1),vadászat (1),kastély (1),kastélypark (1),Bosch (1),médiaművészet (1),Vaszary Villa (1),El Kazovszkij (1),Múzeumok Éjszakája (1),1956 (1),Benczúr Gyula (1),veduta (1),portré (1),Kecskemét (1),várostörténet (1),Kratochwill Mimi (1),etnográfia (1),Disputa (1),popzene (1),Andrássy (1),Fortepan (1),Magnum Photos (1),Vajda Júlia (1),oktatás (1),Vasarely Múzeum (1),Trieszt (1),porté (1),Prado (1),orosz művészet (1),hamisítás (1),Kassák Lajos (1),védettség (1),Amerika (1),bevándorlás (1),Lucian Freud (1),balaton (1),emlékmű (1),KEMKI (1),megnyitó (1),Vaszary János (1),Velencei Biennále (1),tárlatvezetés (1),BÁV (1),gender (1),kommunikáció (1),Csernus Tibor (1),Bukta Imre (1),Tiszadob (1),Vatikán (1),art deco (1),helytörténet (1),Art Capital (1),Múzeumkert (1),Vaszary-villa (1),Budavár (1),Román csarnok (1),Múzeum-kert (1),BTM (1),MúzeumCafé könyv (1),Magyar Képzőművészeti Egyetem (1),op art (1),Pompidou (1),szecesszió (1),Klimt (1),Schiele (1),Madrid (1),OSZMI (1),temető (1),Színháztörténeti Múzeum (1),festészet (1),belsőépítészet (1),Centre Pompidou (1),interaktivitás (1),beszélgetés (1),jótékonyság (1),Képzőművészeti Egyetem (1),kultúrtörténet (1),Albertina (1),Olaszország (1),Sopron (1),Dada (1),Budapesti Történeti Múzeum (1),műtárgylopás (1),emlékhely (1),Keserü Ilona (1),zsidóság (1),emlékmúzeum (1),Kijev (1),installáció (1),MOME (1),egyház (1),Moszkva (1),Bayreuth (1),emigráció (1),Lengyelország (1),Leonardo (1),Richard Wagner Múzeum (1),Balaton (1),Győr (1),dada (1),Művészetmalom (1),Toulouse-Lautrec (1),kínai művészet (1),Rijksmuseum (1),felújítás (1),Rómer Flóris Múzeum (1),progarmajánló (1),Guggenheim Múzeum (1),századforduló (1),Kieselbach Galéria (1),Radnóti Miklós (1),Gyarmati Fanni (1),MúzeumCafé (1),szobor (1),királynő (1),Google Art Project (1),Prága (1),Nagyvilág (1),Székesfehérvár (1),Természettudományi Múzeum (1),Márffy Ödön (1),Manet (1),Debrecen (1),MANK (1),városliget (1),szeged (1),François Gilot (1),közösségi oldalak (1),könyvtár (1),Metz (1),Vallauris (1),Guernica (1),Balaton (1),Siófok (1),retró (1),Nagy-Britannia (1),restitucio (1),Christie’s (1),ajánló (1),kutatás (1),gallery weekend (1),Guggenheim Muzeum (1),dinoszaurusz (1),adatbázis (1),kultusz (1),Pinault (1),Palazzo Grassi (1),irodalomtörténet (1),szalon (1),elhurcolt műkincsek (1),Moholy-Nagy László (1),Kimt (1),Budapest100 (1), Bécs (1),Műemlék (1),velence (1),Ámos Imre (1),Cloisters (1),Mravik László (1),porgramajánló (1),MTA (1),egyiptológia (1),Kocsis Zoltán (1),stressz (1),Sziklakórház (1),Ani (1),műemlék (1),törénelem (1),Batthyány Gyula (1),krimi (1),Csontvary Kosztka Tivadar (1),olimpia (1),Amszterdam (1),Miskolc (1),Duchamp (1),Római Iskola (1),Molnár-C. Pál Múzeum (1),Aristide Maillol (1),Óbuda (1),Elgin-márványok (1),Athén (1),Goldberger Textilipari Gyűjtemény (1),Bálint Ház (1),teremőr (1),bibliofília (1),Népessy Noémi (1),Magyar Nemzeti Múzeum (1),fotógráfia (1),Sinkó Katalin (1),Velázquez (1),Munkácsy Mihály (1),kina (1),Kína (1),Műértő (1),Fabényi Júlia (1),szürrealizmus (1),Frida Kahlo (1),Ernst Múzeum (1),Várkert Bazár (1),Garas Kára (1),erdély (1),gyerekeknek (1)