Címkék: MúzeumCafé folyóirat, Moszkva, Kijev, irodalom, emlékmúzeum

MúzeumCafé folyóirat Moszkva Kijev irodalom emlékmúzeum

Az első állami Bulgakov Múzeumot (Музей М. А. Булгаков) 2007 márciusában alapította a moszkvai városi önkormányzat a Balsaja Szadovaja utca 10. számú házban, az 50-es lakásban.  Az író első moszkvai lakása volt itt, és az intézmény az első és egyetlen moszkvai Bulgakov Emlékháznak tekinti magát.  1921 őszén első feleségével, Tatjána Lappával költözött ide az író, a házba ugyan, de még nem az 50-es lakásba.  Oda csak 1924-ben költözött, és ez volt az, amit A Mester és Margaritából ismerhetnek. A Mihail Bulgakov Alapítványt 1990-ben hozták létre, abból a célból, hogy az 50-es számú lakást a közönség számára elérhetővé tegye. Célja a hely különleges légkörének megőrzése, amely az orosz történelem több korszakát is idézi: a forradalom előtt Oroszországét, a szovjet korszakét, és a posztszovjet időszakét egyaránt.

 


A Mester és Margarita szövegrészletei, az egyes szereplőket ábrázoló rajzok borították a lakás bejárata melletti falakat, illetve a lépcsőházat már a nyolcvanas években. De még korábban, a hetvenes években is rendszeresen itt gyűltek össze az író és a regény rajongói, részleteket olvastak fel a szövegéből, egyfajta nem hivatalos kulturális központtá formálva a helyet. 1971-ben mutatták be a Taganka Színházban a Jurij Ljubimov rendezte Mester és Margaritát, ami a Pravdában megjelent súlyos kritikák ellenére meglepő módon egészen 1984-ig műsoron maradt, csak akkor tiltották be, illetve távolították el Ljubimovot. Ettől kezdve jelentősen megnövekedett a graffitik és feliratok mennyisége. A lépcsőház és az ajtó előtt falak graffitijei innentől kezdve állandó küzdelem tárgyai voltak – a rajongók festettek, a gondnok letörölte, s ez sokszor megismétlődött. Még a kapu kódját is időről időre megváltoztatták, de a rajongók és a rajzok mindig visszatértek. 1988-ban a hatóságok feladták a küzdelmet, és megszületett az engedély a múzeum alapítására, ám annak tényleges létrejöttéig még évek teltek el.


Ekkor a lakásban egy tervezőiroda működött, és nyitva állt a rajongók előtt. Később a Bulgakov Alapítvány költözött be, míg a jelenlegi állandó kiállítás anyaga lassan össze nem gyűlt, Bulgakov unokatestvérei gyűjteményének és a Dimenko-kollekciónak köszönhetően.


Az épület alig két háztömbnyire áll a Patriarsije Pruditól, a pátriárka tavát övező tértől, amely a regény nyitó jelenetének helyszíne. A moszkvai városvezetés tervei szerint itt a regény szereplőit ábrázoló szobrokat állítanak hamarosan. 2012-ben Alekszander Vilenszkij, a nem hivatalos múzeum támogatásával egy közlekedési táblát idéző, tiltó táblát helyezett el, engedély nélkül, titokban, éjszaka, Ne állj szóba ismeretlenekkel! felirattal, a nyitó jelenet szereplőinek sziluettrajzával. Szerencsére azóta is a helyén van. Ha a Majakovszkaja metrómegállótól feljövünk a mozgólépcsőn, néhány lépés után a széles, nyolcsávos úton találjuk magunkat, nem túl távol a „hét nővérként” ismert felhőkarcolók egyikének tornyai magasodnak. A Malaja Bronnaja utcán bekanyarodva érjük el a teret a tóval. A hely hangulata alaposan megváltozott, a teret övező házakat gyönyörűen helyreállították, a járdák mellett drága nyugati autók sorakoznak.


Magát a Balsaja Szadovaja tízes számú épületet Ilja Pigit, a Dukát dohánygyár dúsgazdag tulajdonosa építtette luxusbérházként 1902 és 1905 között. A szecessziós épületegyüttes akkoriban a környéken a legdíszesebb, legszebb volt, impozáns belső udvarral. A széles út (neve magyarul nagy kertet jelent), a 20. század eleji Moszkva egyik főútja volt. A ház lakója volt egy ideig a híres táncosnő, Isadora Duncan, férjével, a költő Szergej Jeszenyinnel (akivel az alagsorban működő Pegazus istállója nevű kávéházban ismerkedett meg), Alice Koonen, a híres színésznő, a festő Vaszilij Szurikov, az operaénekes Fjodor Saljapin – a moszkvai bohém világ lakta, illetve látogatta, majd a forradalom után a proletariátus otthona lett, ahogy ezt egy versében Bulgakov ironikusan megfogalmazta. 1917-ben az építtettő tulajdonos, Ilja Pigit egy magáncégnek adta el, majd 1918-ban megkezdődött az átalakítása, és városi bérlakásokat alakítottak ki benne. A forradalom után is, a változások ellenére sajátos, izgalmas élet zajlott a házban, amelyet Bulgakov több művében is megörökített. Az épület külseje megváltozott, 1938-ban, az út kiszélesítésekor jelentős mértékben, az utolsó rekonstrukció a kétezres évek elején zajlott. Az épületegyüttes udvarán álló két festőműtermet megőrizték.

MúzeumCafé folyóirat Moszkva Kijev irodalom emlékmúzeum
A Mester és Margaritá
ban 302-es számmal jelölt épület ötödik emeletére 1924 nyarán költözött az író, egy csendesebb lakásba, a 34-es számúba, ennek oka felesége lakhatásának biztosítása volt, mivel a következő évben már elváltak, és második feleségével, Ljubov Belozerszkajával 1925 áprilisában házasodott össze.  A ház eredetileg sokszobás lakásait ekkor már társbérletekre szabdalták, amiről emlékezetesen ír a regényben Bulgakov.


Marietta Csudakova történész, író, kritikus kapott engedélyt végül a moszkvai városi önkormányzat kulturális osztályától a múzeumalapításra az 50-es számú lakásban. Inna Misina, Csudakova nővére lett az első kinevezett igazgató. A földszinti másik múzeummal való folyamatos küzdelem mellett belső ellentétek is nehezítették az intézmény életét, és végül egy nappal a múzeum alapításának ötödik évfordulója előtt, 2012. május 14-én a városi kulturális vezetés elbocsátotta az igazgatót, és pályázatot írt ki egy új vezetés számára. 2012 őszétől, nem kis meglepetést okozva, Gabriele Filippini olasz építész (felesége orosz, Olga Moszkvina) kapott igazgatói megbízatást, aki ambiciózus terveket tárt a közönség és a fenntartó elé, kifejezve szándékát, hogy mindenkivel szívesen együttműködik, aki Bulgakov emlékének és örökségének megőrzését tartja céljának, beleértve a földszinti emlékházat és a korábbi igazgatót is.


A múzeum színielőadásoknak, klasszikuszenei- és dzsesszkoncerteknek is színhelye, szemináriumokat, előadás-sorozatokat tartanak, Alekszej Didurov rockkabaréjának estjei is itt zajlanak, és rendszeresek a baráti kör találkozói is. Ám még mindig messze elmarad attól a gazdag és változatos kulturális élettől, amely a lenti intézményt jellemzi.


A Balsaja Szadovaja 10-es számú épülete a hivatalos mellett egy nem hivatalos Bulgakov-múzeumnak is helyet ad, ennek neve „Bulgakov Ház” Múzeum-Színház (Музей-театр „Булгаковский дом”). Korábbi alapítású, mint állami társa. A magánkézben lévő intézmény 2004-es megszervezése megelőzte a hivatalosét, amelynek létrehozása óta folyamatos a rivalizálás a két múzeum között. Az államival szemben ez ingyenesen látogatható, és nyitvatartása szokatlannak tűnik ugyan, de sokkal életszerűbb: délután egy órától éjjel 11-ig, szombatonként pedig éjjel egyig látogatható és bátran mondhatjuk, használható. A Bulgakovra vonatkozó dokumentumokat tartalmazó archívuma mellett gyerekszínházat is működtet.


Ez a sajátos nyitvatartás is eredményezhette a 2006. december 22-i botrányos esetet: a Bulgakov műveit különféle fórumokon folyamatosan támadó Alekszander Morozov, aki sátánistának tartotta az írót, betört a múzeumba, kihajigált az ablakon egy csomó tárgyat, Bulgakov műveinek értékes és egyedülálló illusztrációit, dokumentumokat, a berendezés egy részét. A teljes műtárgyegyüttes és a felszerelés mintegy fele károsodott, tetemes anyagi kár keletkezett. Morozov tettét ördögűzésnek tekintette, s minden alkalmat megragadott a támadásra (egy ideig azt híresztelte, maga is a házban lakik, és a késői nyitvatartás, az éjszakai élet zavarja, ám ez hazugságnak bizonyult). Sajátos módon, ebben „ördögűzésben” az ortodox egyház a segítségére volt, jóllehet Bulgakov apja, Afanaszij Bulgakov a kijevi teológiai akadémia professzora volt, kiváló ortodox vallási elméletíró. Morozov tiltakozást szervezett a Patriarsije Prudin felállítani tervezett Bulgakov-emlékmű ellen is. A Mester és Margarita története, úgy tűnik, napjainkban is érvényes…

MúzeumCafé folyóirat Moszkva Kijev irodalom emlékmúzeum
A nem hivatalos múzeum dokumentum-, fotográfia- és relikviagyűjteménye egyre gyarapodik alapítása óta, az anyag legnagyobb része megtekinthető a kiállításban. A tárlatot audiovizuális és interaktív elemek egészítik ki. Az állandó mellett rendszeresen nyílnak időszaki tárlatok is, bel- és külföldi művészek munkáiból, kiemelt hangsúlyt helyezve a Bulgakov-művek illusztrációira. A programok között jelentős szerepet kapnak a tematikus fesztiválok, amelyek közül a legismertebb és leglátogatottabb az író születésnapjának megünneplésére évente rendezett eseménysorozat. Városi sétákat is szerveznek a Bulgakov regényeiben – elsősorban A Mester és Margaritában – feltűnő helyszínek végigjárására, ezek közül a legkedveltebbek az úgynevezett animált séták, amelyeken a résztvevők a szereplőket eljátszó színészekkel látogatják végig a regény helyszíneit. Az utóbbiak kiegészülnek a 302-es villamoson történő utazással, amely naponta három alkalommal megy körútjára, csütörtöktől vasárnapig. A séták útvonalának első állomása a Patriarsije Prudi, melyet a 21. század első évtizedében a teljes átalakítás fenyegetett (mélygarázst és plázát terveztek ide, ami szerencsére nem valósult meg). A tó melletti kis pavilon éttermében az egykori Gribojedov híres fogásait rendelheti a vendég, a Malaja Bronnaja utcában pedig az aprócska Margarita kávézó idézi a regényt. A séta következő állomása a regénybeli Varietészínház, azaz az egykori moszkvai Zenecsarnok épülete, pontosabban az annak helyén ma álló színház, a Balsaja Szadovaja utcában. Innen a Gribojedovhoz vezet az út, ám az ezen a néven soha nem létezett, ami feltehetően ihlette, az a hasonló szerepet betöltő Hercen Ház volt, a RAPP, az orosz proletár írók szövetségének székhelye, 1930-ig vendéglő is működött itt, 1930-tól pedig a Makszim Gorkij Irodalmi Intézet székháza lett. A valóságban nem égett le, mint ahogy az a regény végén megtörténik.


Létező hely a Mester kis alagsori lakása is, az 1830-ban épült apró palota, a színházi díszlet- és jelmeztervező Toplenyinov testvérpár tulajdona, amelynek lakásában sokat tartózkodott Bulgakov, regényén dolgozva, felolvasva belőle részleteket barátainak. Margarita és férje palotája az Arbat mellett már nem azonosítható ilyen egyértelműen. Számos olyan épület maradt ránk, amelyre ráillik Bulgakov leírása, és amelyeket a Bulgakov-rajongók próbálnak azzal azonosítani. Két olyan kis villa is van, amely Margarita boszorkányrepülése irányának leírása alapján feltehetőleg az egykori háza volt, az egyiket lebontották, a másik teljesen felújítva, elképesztően drágán került a moszkvai ingatlanpiacra. A séta tervezői ez utóbbit tekintik Margarita házának. Még a híres Sztravinszkij klinika is azonosítható – a Kimkij Városi Kórház 1907-ben emelt épülete (eredetileg egy városi tanácsnok villája), amelynek Németországból és Svájcból rendelt felszerelése valóban a legmodernebb volt akkoriban. Több funkcióváltást követően, bezárása előtt utoljára ismét kórházként működött az intézmény.

A múzeumnak jelentős könyvtára van, nemcsak Bulgakov művei, illetve a róla szóló szakirodalom, de politikai, szociológiai, gazdasági és művelődéstörténeti témájú művek is találhatók és olvashatók itt, sőt bizonyos művek meg is vásárolhatók. Az intézmény tudományos kutatóhelyként is közismert, rendszeresen szervez szakmai találkozókat, workshopokat, konferenciákat, és nyitott az egyetemi hallgatók előtt is.


A múzeum fotográfusa, Jelena Martynyuk egy három évig tartó projektet indított el 2010-ben. A Mester és Margarita témájára alapozva hetven, a regényben leírt, megemlített helyszínen, illetve szituációban készített több mint ezer felvételt. 2013 tavaszán A Mester és Margarita speciális kiadása jelent meg, e fotókkal illusztrálva.


A múzeumhoz kávézó is tartozik, valamint a Bu Színház, melynek színészei egy-egy regénybeli karaktert megszemélyesítve vesznek részt az intézmény által szervezett városi sétákon, de improvizációs színházi estéket is rendeznek abban a szintén Bulgakovról elnevezett kis, százhuszonhat fő befogadóképességű teremben, ahol regényeinek színpadi adaptációját adják elő, nem ritkán híres vendégrendezőkkel. A múzeumnak van egy különleges „munkatársa” is, egy nagy fekete macska, aki a Behemót névre hallgat, mint regénybeli elődje.


Ha a moszkvai Múzeumok Éjszakáján lenne a közönséget leginkább vonzó helyszíneknek versenyük, a nem hivatalos Bulgakov-múzeum igen előkelő helyre tarthatna számot. Hatalmas sorok várakoznak a bejutásra, és ilyenkor mindig különleges színielőadással is készülnek. Az intézmény vonzza a hírességeket is, divattá vált Instagramon, Twitteren vagy Facebookon közzétenni fotókat, mint ahogy például Daniel Radcliffe is tette moszkvai látogatásakor.

 

Bulgakov Múzeum, Kijev

A kijevi Bulgakov-múzeumot (hivatalosan irodalmi emlékmúzeum) a köznyelv Bulgakov-, vagy (későbbi tulajdonosa után) Lisztovnyicsnij-házként említi. 1989 és 1991 között újították fel, Bulgakov születésének századik évfordulójára készült el és nyílt meg. Csaknem háromezer tárgyat őriz, az író személyes tárgyait, könyveket, képeslapokat, fényképeket, dokumentumokat. A ház berendezése még az egykori hangulatát őrzi, itt lakott Bulgakov középiskolás és orvosi egyetemista korában, amikor már praktizáló orvos volt, majd író.


Az épületet 1888-ban emelték, a tervezője a korszak egyik jeles építésze volt. A fehér gárda című regényében számos említés történik a helyről. Bulgakov a kijevi egyetem orvosi karán befejezvén tanulmányait a városi katonai kórházban helyezkedett el orvosként. 1913-ban kötött házassága után egy évvel, az első világháború kitörésekor a Vöröskereszt önkéntese lett, és rögtön a frontra került – ekkor hagyta el először hosszabb időre a kijevi házat.  Kétszer is súlyos sebesülést szenvedett, amelyek hatása jóval később is érezhető volt, és a krónikus fájdalom kezelésére morfiumot használt, amit csak 1918-ban hagyott abba, s 1926-ban hasonló címmel megjelent regényében örökítette meg életének ezt az időszakát. A háború végén visszatért Kijevbe és magánpraxist nyitott otthonában. Ez azonban nem tartott sokáig, elkezdett írni, és teljesen felhagyott eredeti hivatásával. Amikor 1921-ben Moszkvában telepedett le, kezdetben újságírással tartotta el magát.

Az épület, a Bulgakov-ház tehát e kezdeti időszak színhelye, a család tizenhárom évig, 1906 és 1919 között élt itt. 2009 decemberében, a múzeum két évtizedes fennállása alkalmából nyílt meg A Mester és Margarita című kiállítás. A termek berendezésekor színpadias hatásra törekedtek, az eredeti tárgyakon kívül minden fehérre lett festve. A lakás valóban inkább irodalmi emlékház mint múzeum, tárgyfeliratok nincsenek, a fehér színű elemek, az eredetit idézni kívánó berendezés, valamint a köztük, bennük elhelyezett eredeti tárgyak, dokumentumok váltakoznak. Csoportosan, vezetéssel lehet megtekinteni, és ebben a „túrában” fontos szerepet kapnak a tárlatvezetők.


Ez az intézmény is kutatóhely egyúttal, számos művet ad ki, tartanak itt könyvbemutatókat, különféle rendezvényeket. A múzeum honlapján, amely angol nyelven is elérhető, büszkén hirdeti, hogy 2014-ben a Tripadvisor Travellers’ Choice kitüntető címet nyerte el, azaz látogatók sokasága választotta legkedvesebb célpontjának.


2014 júniusában a múzeum vezetősége a következő bejelentést tette: „Mindenkit, aki Ukrajna katonai elfoglalását támogatja, eltanácsolunk a múzeum látogatásától.”


 

Basics Beatrix

Fotó: Szilágyi Lenke

 

Megjelent a MúzeumCafé 55-56. számában (2016. december-2017. január)

 

Komment 0 | Reblog! 0 |


Címkefelhő

kiállítás (113),Magyar Nemzeti Galéria (56),MúzeumCafé folyóirat (55),Szépművészeti Múzeum (47),kultúrpolitika (35),programajánló (29),történelem (27),műgyűjtés (27),interjú (23),kortárs művészet (23),Párizs (22),politika (22),avantgárd (21),irodalom (21),építészet (19),múzeumépítészet (18),műkereskedelem (17),gyűjteménygyarapítás (17),Szentendre (16),fotográfia (16),videó (15),régészet (14),Petőfi Irodalmi Múzeum (14),restaurálás (13),Ludwig Múzeum (13),Műcsarnok (12),műtárgyvásárlás (11),élő MúzeumCafé (11),restitúció (11),szobrászat (10),Nemzeti Múzeum (10),digitalizálás (10),grafika (10),Capa Központ (10),Picasso (9),iparművészet (8),holokauszt (8),Kiscelli Múzeum (7),Garas Klára (7),Bécs (7),film (7),világháború (6),Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (6),múzeumpedagógia (6),Rippl-Rónai József (6),Allegro Barbaro (6),Román Csarnok (6),Liget Budapest (5),aukció (5),Értéktár Program (5),kortárs (5),rendszerváltás (5),New York (5),könyvajánló (5),Kassák Múzeum (5),színház (5),Nyolcak (5),Power 50 lista (5),Bartók Béla (4),városi séta (4),Csontváry (4),wanted (4),Rembrandt (4),Pécs (4),könyv (4),látogatottság (4),Skanzen (4),Velence (4),örökségvédelem (4),szocreál (4),néprajz (4),Néprajzi Múzeum (4),Bálint Endre (4),Baán László (4),Európai Iskola (4),fotóművészet (4),Élő MúzeumCafé (4),Louvre (4),konferencia (4),Ady Endre (4),Louvre-Lens (4),zene (4),Aczél György (3),emlékezet (3),Czóbel Béla (3),Hopp Ferenc Múzeum (3),I. világháború (3),előadás (3),Bauhaus (3),kézirat (3),modernizmus (3),dizájn (3),Caravaggio (3),London (3),sport (3),Anna Margit (3),Budapest Galéria (3),MúzeumCafé Díj (3),műtárgyvédelem (3),impresszionisták (3),Derkovits Gyula (3),kulturpolitika (3),műemlékvédelem (3),ganymed goes europe (3),Iparművészeti Múzeum (3),magángyűjtemény (2),internet (2),Seuso-kincs (2),Vadak (2),MúzeumNegyed (2),relikvia (2),Art Market Budapest (2),keleti művészet (2),örökség (2),MúzeumCafé díj (2),címlap (2),Modigliani (2),Erdély (2),Ország Lili (2),Vasarely (2),kert (2),Magyar Zsidó Múzeum (2),Textúra (2),múzeumi rendszer (2),Berlin (2),fortepan (2),pop art (2),Barcelona (2),Milánó (2),Artpool (2),Chagall (2),Munkásmozgalmi Múzeum (2),MúzeumCafé könyvek (2),Zsolnay (2),Lektorátus (2),Vermeer (2),fotó (2),dokumentum (2),múzeum (2),MűvészetMalom (2),Szántó Piroska (2),Szeged (2),Holokauszt (2),vadászat (1),kastély (1),kastélypark (1),Bosch (1),médiaművészet (1),Andrássy (1),Fortepan (1),Mravik László (1),emlékmű (1),KEMKI (1),megnyitó (1),nők (1),Cloisters (1),El Kazovszkij (1),Csernus Tibor (1),etnográfia (1),Disputa (1),Vajda Júlia (1),Ámos Imre (1),műkincslopás (1),múzeumelmélet (1),Dada (1),animáció (1),Garas Kára (1),Sinkó Katalin (1),Kassák Lajos (1),Prága (1),műtárgylopás (1),elhurcolt műkincsek (1),porté (1),orosz művészet (1),Balaton (1),Prado (1),törénelem (1),Batthyány Gyula (1),Győr (1),Magnum Photos (1),Népessy Noémi (1),Goldberger Textilipari Gyűjtemény (1),gender (1),kommunikáció (1),Velencei Biennále (1),Óbuda (1),bevándorlás (1),oktatás (1),Vasarely Múzeum (1),Trieszt (1),Amerika (1),popzene (1),várostörténet (1),interaktivitás (1),egyház (1),Centre Pompidou (1),Budavár (1),Román csarnok (1),MOME (1),installáció (1),Bayreuth (1),Moszkva (1),Kijev (1),emlékmúzeum (1),Múzeum-kert (1),BTM (1),Art Capital (1),MúzeumCafé könyv (1),Magyar Képzőművészeti Egyetem (1),temető (1),helytörténet (1),art deco (1),Vaszary-villa (1),Múzeumkert (1),Vatikán (1),Tiszadob (1),Richard Wagner Múzeum (1),Leonardo (1),Ani (1),muzeológia (1),műemlék (1),Budapesti Történeti Múzeum (1),védettség (1),portré (1),olimpia (1),Kecskemét (1),1956 (1),Múzeumok Éjszakája (1),Kocsis Zoltán (1),emlékhely (1),Sopron (1),hamisítás (1),zsidóság (1),emigráció (1),Lengyelország (1),Albertina (1),kultúrtörténet (1),Olaszország (1),jótékonyság (1),beszélgetés (1),Képzőművészeti Egyetem (1),Sziklakórház (1),MúzeumCafé (1),Vaszary János (1),dinoszaurusz (1),Művészetmalom (1),dada (1),szalon (1),restitucio (1),századforduló (1),városliget (1),Nagy-Britannia (1),progarmajánló (1),könyvtár (1),kínai művészet (1),Rijksmuseum (1),Székesfehérvár (1),kutatás (1),szobor (1),BÁV (1),Debrecen (1),adatbázis (1),Radnóti Miklós (1),Gyarmati Fanni (1),Csinszka (1),Márffy Ödön (1),királynő (1),Guggenheim Muzeum (1),François Gilot (1),Vallauris (1),szeged (1),közösségi oldalak (1),Keserü Ilona (1),Guernica (1),Duchamp (1),gyerekeknek (1),Balaton (1),Siófok (1),retró (1),Metz (1),Rozsda Endre (1),balaton (1),tárlatvezetés (1),Matisse (1),gallery weekend (1),kultusz (1),Vaszary Villa (1),Christie’s (1),Pinault (1),Palazzo Grassi (1),irodalomtörténet (1),Természettudományi Múzeum (1),Google Art Project (1),egyiptológia (1),MTA (1),Toulouse-Lautrec (1),bibliofília (1),Budapest100 (1),porgramajánló (1),Lucian Freud (1),Műértő (1),Fabényi Júlia (1),Molnár-C. Pál Múzeum (1),Római Iskola (1),Kimt (1), Bécs (1),Miskolc (1),Nagyvilág (1),Csontvary Kosztka Tivadar (1),krimi (1),Amszterdam (1),Kratochwill Mimi (1),Műemlék (1),velence (1),Bukta Imre (1),stressz (1),Kína (1),Munkácsy Mihály (1),teremőr (1),fotógráfia (1),Bálint Ház (1),Kieselbach Galéria (1),Aristide Maillol (1),Magyar Nemzeti Múzeum (1),Guggenheim Múzeum (1),Manet (1),MANK (1),Moholy-Nagy László (1),Benczúr Gyula (1),Elgin-márványok (1),Athén (1),erdély (1),Frida Kahlo (1),szürrealizmus (1),kina (1),felújítás (1),Várkert Bazár (1),veduta (1),Rómer Flóris Múzeum (1),Velázquez (1),Ernst Múzeum (1),ajánló (1)