Sorozatunkban megmutatjuk, milyen kiállításokkal készülnek a nagyvárosok múzeumai az idei évre. Párizzsal kezdjük.

Hála Rockenbauer Zoltánnak, egy kicsit színesebb és objektívebb képet kaphatunk Boncza Berta, Csinszka ihletet adó művészkapcsolatairól, mint az általa is gyakran példaként felhozott Alma Mahleréről, akiben számtalan a közös vonás Ady és Márffy feleségével, ám míg Alma Mahler - a saját naplója szerint - tankként tört be a művészek életébe, ahol többé nem volt helye más asszonyoknak, addig Csinszkának el kellett fogadnia az ellenlábasok ellenérzéseit.

Mi a közös egy hollywoodi film és a Nemzeti Múzeumban most megnyílt kiállítás főszereplője között? Hogy A nő kétszer című romantikus mozi főhőse, a Gwyneth Paltrow alakította Helen és Anna, a Változatok székely asszonysorsra című kiállítás középpontjában álló figura egyaránt két különböző úton folytatja életét (hiszen fikció mindkettő), a két út azonban ugyanoda torkollik, mintha a sors eleve elrendeltetett lenne.

A múzeumi szakma példamutató összefogásával ezen a hétvégén negyven múzeum ötven műtárgyából rendeznek alkalmi kiállítást a Múzeumok Majálisán. A közös téma a kert, az apropó pedig a Múzeumkert készülő rekonstrukciója. Mi most mindössze egyetlen tárgyat emelünk ki a valóban különleges kínálatból: Oláh Gusztáv díszlettervét Madách darabjához, 1955-ből, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet felajánlásával.

Különös bábszínház Böröcz Andrásé, ahol paradox módon a kötél nem mozgatja a bábokat, mint a marionett figurák esetében, hanem rögzíti. Akasztottak, de élénkek, halottak, de megszólalnak. Egy brooklyni platánfa kivágott darabjai keltek életre, arcokat és hangokat kaptak, sajátot, egyedit: lelket és karaktert.

Minden ugyanaz másképpen, hogy egy klasszikust idézzünk: a felkért írók a Magyar Nemzeti Galéria egy-egy főművéhez írtak rövid szövegeket, Valló Péter megtalálta a szöveghez, jelenethez leginkább illő színészt, aki olyan jelmezben lép a közönség elé, amelyet a MOME divat- és textilszakos hallgatói terveztek. Egy festmény, egy szöveg, egy színész, egy jelmez - így zajlik majd a Szépművészeti Múzeumban indult, annak rekonstrukciója óta az MNG-ben folytatódó éves összművészeti program, a Textúra.

Az előadások címét és a kurzus leírását látva talán igényel némi előképzettséget, de mindenki számára nyitott a Kassák Múzeum holnap induló és decemberig tartó sorozata, amely a hazai és nemzetközi avantgárd irányzatait, változatait járja körül. Mutatjuk a programot!

Elvesztegetett idő - ez a címe a szentendrei Art Capital összművészeti fesztivál központi kiállításának, és ha a helyszínre tekintünk, a cím rendben is van: vagy két évtizede épül-készül ez a városi kiállítótér, de még mindig nincs kész, még mindig nem látni, hogyan fog is kinézni a rekonstrukció után. Az északi szárny még csak-csak rendben van, de a középső és a déli folyamatosan építés alatt áll. Öröm az ürömben, hogy így legalább minden további nélkül át lehetett pakolni a falakat egy ilyen, többféle médiumot felvonultató csoportos tárlathoz.

Az örökség mindig öröm és teher együtt: elfogadni kell és kezdeni vele valamit. Ami Szentendrét illeti, két lehetséges út áll a Ferenczy Múzeum(i Centrum), illetve a fenntartó önkormányzat előtt: vagy hagyja az egészet és működik valahogy, mint bármelyik másik, valaha volt frekventált vidéki múzeum vagy pedig felvállalja a közel évszázados hagyományt ("művészetek városa") és kezd vele valamit.

Miközben minden létező múzeumban egymás lábát tapossák a látogatók, van, ahol egész évben nem látnak akkora közönséget, mint ezen az egyetlen estén, valójában nagyon is van tétje annak, hogy a látogató hol kezdi a programot, hol veszi a karszalagot, a tömeg ugyanis önmagában nem jelent bevételt az intézménynek. Aki erre figyel, az kismúzeumból indul, jótékony céllal.