A Magyar Képzőművészeti Egyetem egy olyan kiállításra vállalkozott, amelyik bármely múzeumnak, nagyobb kiállító intézménynek is dicsőségére vált volna: a grafikus Maurer Dóra pályaképét mutatja be, egyfajta fejlődésregényt, amely egyszersmind a magyar neoavantgárd fejlődésregénye is lehetne.

A bécsi képtár az elmúlt években jelentős kortárs anyaggal bővítette a gyűjteményét. Ebből az anyagból válogat a napokban nyíló "új szerzemények" kiállítása, amelyen helyet kap Nemes Csaba Hotel Metropole című rajzsorozata is.

c

Nincs új a nap alatt: Honoré Daumier pontosan úgy reagált kora politikai és társadalmi történéseire, mint a mai mémgyárosok, villámgyors volt és kíméletlen. A legnagyobb ütéseket a korrupt politikusokra és az olvasó nőkre mérte. Az első ma is áll, a második - reméljük - már idejétmúlt. A balatonfüredi Vaszary Galéria kiállításán jártunk.

Természetesen nem kizárólag ezért érdemes megtekinteni a kArton Galéria április 7-én záró Négy Negyed című kiállítását, hanem mert négy nagyon tehetséges grafikus anyaga látható - köztük Vidák Zsolté, akinek a tavalyi, Budavár-számunk címlapját is köszönhetjük.

Vidám, nyári borító jutott legutóbbi lapszámunknak, köszönhetően a vidám budapesti grafikáiról is ismert fiatal grafikusnak. De hogy miről ismert még, melyik kerület részletét rejtette el a központi témaként szolgáló Budavár mellett a legutóbbi MúzeumCafé hátoldalán és hogy melyik milliós nézettségű videoklip grafikája fűződik a nevéhez, arról az alábbiakban szolgálunk fontos adalékokkal.

Lapunk legutóbbi számának ("az ötvenkettes", "a nemzetis" vagy "a bevágásos") borítóját egy testvérpár tervezte, akik a munkafolyamat során három szakmát is képviseltek együtt: a képzőművészetet, a tervezőművészetet és az építészetet. Ugyan a produktumot úgy szeretjük, ahogy van, mégis érdemes egy kicsit többet megtudni arról a gondolatmenetről, amelynek eredményeképpen ezt a finom grafikát kaptuk.

Megújult lapunk bemutatóján sok más mellett az is elhangzott, hogy ezt a lapszámot hívhatjuk "az ötvenegyediknek", "a kastélyosnak" vagy "a Hagyatéknak" is, de elképzelhető, hogy évtizedek múlva "a Csáki László-borítósként" él majd a köztudatban, amikor szakdolgozók keresnek benne adatokat a kutatásaikhoz. Miért a fiók a címlapon és miért a kusza növény a hátoldalon, miért alkalmas a szita a krétarajz megjelenítésére? Mindezekre ő maga, Csáki László grafikus, animációs filmrendező adja meg a válaszokat.

Arany János ijesztő ördögfejeket rajzolt egyik versének kéziratára, Csáth Géza Toulouse-Lautrec nyomában járt grafikáival, Csokonai inkább csak firkálgatott, Jókaitól egy egész képregény fennmaradt, Kazinczy sziluettjei egészen meghatóak. Mindezeket már egy kötetben, a Déri Múzeum kiadásában is megtekintheti, aki lemaradt különlegesen installált debreceni, budapesti és pécsi, Évelő növények című kiállításról.

Nehezen indultak tavaly a holokauszt és a Nagy Háború (az első) évfordulója alkalmából rendezett események, és az igazán nagyszabású, tán kissé későn elkezdett projekt, a Sorsok Háza befejezésére is még ki tudja, meddig kell várni, így nem meglepő hogy számos program, kiállítás csúszott át az idei évre. Igaz, a holokauszt sem ért véget 1944-ben, az első világháború száz évvel ezelőtt pedig éppen hogy elkezdődött.

Megkülönböztető mellénybe öltözött festők állnak a vásznak előtt, hasonló "munkaruhában" vésik a szobrászok a kőtömböket, legalábbis így látja Bukta Imre a művészeti szféra jövőjét; valahogy meg kell élni ebben az alulfinanszírozott szcénában. Mindezt lapunk legfrissebb számának címlapjára szánta a művész, az ihletet számára pedig az aktuális MúzeumCafé legterjedelmesebb tanulmánya, a múzeumi rendszer átalakítás utáni helyzetképe adta.