r

Végre fény derül, hogy ki volt Bucktye Sheriff, Eroinos Baktaios Huliganos vagy a címben említett Heverő Bölény - mindegyik név Baktay Ervint takarja, aki mindent megtett, hogy élete egy pillanatig se hasonlítson egy átlagemberére, és ezt a különleges, fordulatos életutat mutatja most be a Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum egy igen látványos és szórakoztató kiállítás keretében.

Úgy tűnik, hogy a szerelmesek napját ma már a virágüzletek, az édességboltok, a wellness szállodák, az éttermek és az ékszerészek mellett a múzeumok is magukénak érzik, ráadásul idén éppen szombatra esik, ezért van mód arra, hogy egész nap, éjszakába nyúlóan programot szervezzenek. Jelmez kötelező vagy legalábbis erősen ajánlott!

A blockbuster kiállítások legnagyobb átka, hogy akkor is látni kell, ha alig lehet a művek közelébe férkőzni - legfeljebb egy kicsit többet időzik az ember a múzeumban, kivárja, amíg tisztább lesz a tér a következő kép előtt. Nem, most nem a budapesti Rembrandtról lesz szó, hanem a bécsi Velázquezről. Kiváló tárlatvezetővel jártunk ott, a mindig szellemes MNG-s Gimesy Péterrel.

Nehezen indultak tavaly a holokauszt és a Nagy Háború (az első) évfordulója alkalmából rendezett események, és az igazán nagyszabású, tán kissé későn elkezdett projekt, a Sorsok Háza befejezésére is még ki tudja, meddig kell várni, így nem meglepő hogy számos program, kiállítás csúszott át az idei évre. Igaz, a holokauszt sem ért véget 1944-ben, az első világháború száz évvel ezelőtt pedig éppen hogy elkezdődött.

Sokféle múzeumlátogató van. Amikor a Magyar Nemzeti Galéria egy "multi" irodaházába visz egy felnőtteknek szóló múzeumpedagógiai programot, akkor egy nagyon speciális közönséget szólít meg. A jelek szerint sikerült, hiszen már eddig is az irodaház teljes létszámánál többen keresték fel a Kötőjelek című kiállítást.

Ezt a kérdést nem csak Rockenbauer Zoltán tette fel a Petőfi Irodalmi Múzeum Csinszka-kiállításának megnyitóján, hanem nyilván mindenki, attól a pillanattól kezdve, hogy a nevezett hölgy ("múzsa") elcsavarta az addig menthetetlenül agglegénynek látszó Ady fejét, de Babits és Márffy sem tudott neki ellenállni, pedig egyébként ők sem adták magukat könnyen. A PIM kiállítása talán segít megfejteni a rejtélyt, vagy legalább néhány kulcsot ad hozzá.

Egy apró teremben bújik meg néhány hétre a boldog békeidők esszenciája, és már csak néhány napig (október 8-ig) látható: ez A magyar műipar állócsillagai című kiállítás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában. Egyébként nem szokás odajárni kiállításokat nézni, most mégis sokan teszik, mert nyilvánvalóan másra sem vágynak annyira az emberek, mint a boldog békeidőkre.

Szeptember 18-án a Szépművészeti Múzeumban beszélgetünk a műtárgyról mint luxusról, október 5-én pedig a Magyar Nemzeti Galériában az első kísérleti filmekről. Az előbbi program egy Múzeum+ esemény, a második egy finisszázs keretében zajlik.

Tavaly a hátrányból erényt kovácsolt a szentendrei Ferenczy Múzeum, és fiókintézményeiben a téli nyitva tartás idején egy akció keretében önkéntesek vállalták a kiállítások őrzését. Idén még dobnak is egyet a programon, és ezen a hétvégén felkért művészek, művészettörténészek, művészeti írók vigyáznak a műtárgyakra, egyben körbe is vezetik a téli szünet után újranyíló múzeumok vendégeit.

Novemberben a megszokottnál is több élő MúzeumCafé várja azokat, akik nemcsak nézni szeretik a kiállításokat. Lesz szó Chagall és Ámos tudatalattijáról, az impresszionisták szerethetőségének töretlenségéről és a kortárs művészeti múzeumokról, amelyek valamilyen módon mégiscsak piaci szereplők.