Az utóbbi időkben láttunk kicsomagolni Rembrandtot, Vermeert, Malevicset, részesei lehettünk annak az emelkedett pillanatnak, amikor elhalkulnak az elektromos csavarozók, fehér kesztyűs kezek leemelik a láda tetejét és előbukkan a MŰ. Nos, ilyesmiről a Picasso kiállítás kapcsán nem tudunk beszámolni, mert szigorúbb szabályok szerint zajlik a művek átvétele, mint valaha. Viszont a saját szemünkkel láttuk, hogy vannak már képek a falakon, monumentális ládák a folyosókon, előkészített posztamensek a szobroknak, helyükre rögzített grafikák selyempapírral letakarva. Fotót viszont nem készíthettünk, pedig hihetetlenül izgalmas tapasztalat a Picassókból álló rendetlenség.
Hat nap múlva nyílik a magyar muzeológia történetének legnagyobb Picasso kiállítása a Magyar Nemzeti Galériában, pontosan száz alkotással, áttekintve a teljes életművet, egy Párizs előtti festménytől az utolsó évekig, ami jelen esetben hetven alkotó évet jelent. Lesz mű a szomorú kék korszakból, a rózsaszínből, kubista (az egyik főmű, Vollard portréja a moszkvai Puskin Múzeumból), rajzok a balett ihletésében, női portrék sokasága, Olgáról, Marie-Thérése-ről, Doráról, Françoise-ról és Jacqueline-ról.
Neoklasszicisták és szürrealisták, amikor a szépséges asszonyokból szörnyeteg lesz, a békéből pedig háború. A művek kétharmada a párizsi Picasso Múzeumból érkezik, a többi más közgyűjteményből (Bázel, Stuttgart, Jeruzsálem, Bern, Moszkva). Utoljára 1993-ban ugyanitt, a Budavári Palota A-épületében volt Picasso kiállítás, egy válogatás a Ludwig-gyűjteményből, amely csak késői alkotásokat őriz. Előtte 1967-ben egy grafikai tárlatot láthatott a pesti közönség a Szépművészeti Múzeumban – a Kahnweiler-gyűjtemény darabjai a gyűjtő jóvoltából be is kerültek a múzeum gyűjteményébe, így ezúttal ezekből is válogathat a kiállítás.
A főkurátor (Emilie Bouvard) Párizsból érkezett, őt Tóth Ferenc, a Szépművészeti modern osztályának munkatársa segíti társkurátorként. Az élményt több teremben is vetítés teszi teljessé, Alain Resnais 1950-es Guernica című filmje is pörög majd folyamatosan. A katalógus a magyar vonatkozásokra is kitér több tanulmánnyal, például a Picasso Múzeumban őrzött magyar levelekből közöl többet (mások mellett Czóbel Béla és Pór Bertalan levelét), illetve a gyűjtő-galériás-barát Henri Kahnweiler magyar kapcsolatairól is megemlékezik. Emellett készült egy válogatás a Néprajzi Múzeum afrikai maszkjaiból (Frazon Zsófi válogatásával), amelyik Picassóra is utal, de már előrevetíti a nyáron nyíló Modigliani-kiállítást, a törzsi maszkok ugyanis minkét művész számára ihlető forrást nyújtottak.
Íme egy kis videó a ládák érkezéséről, nagyon exkluzív!
Erről jut eszünkbe minden idők egyik legviccesebb árverése: az első világháborúban Párizsban ellenségként kezelt német származású Kahnweiler gyűjteményét elkobozták és elárverezték. A kényszeraukción részt vettek Picassóék, hogy megpróbáljanak minél több művet megvásárolni, megmentve ezzel a gyűjteményt és a saját műveiket, amelyek ki tudja, kihez kerülnének, fillérekért. Az árverésvezető viszont igyekezett nem figyelembe venni a művészeket, akik közül a termetes méretű Braque odament hozzá és egyszerűen lecsapta az embert. Vagy így volt vagy nem, de a legenda él.
Illusztráció:
Helyszíni fotó helyett egy kocka a Picasso kalandjaiból
Pablo Picasso: Ambroise Vollard portréja, 1909-1910, olaj, vászon, 93 x 65 cm, © Puskin Múzeum, Moszkva © 2016 – Succession Pablo Picasso – HUNGART
Pablo Picasso: Jacqueline összetett karral, 1954, olaj, vászon, 116 x 88,5 cm, Musée national Picasso-Párizs, Jacqueline Picasso hagyaték, 1990. MP1990-26 © RMN-Grand Palais (Musée national Picasso-Paris)/Jean-Gilles Berizzi © 2016 – Succession Pablo Picasso – HUNGART
