Létezik Leonardo kiállítás Leonardo nélkül, van Gogh kiállítás van Gogh nélkül, és dínókiállítás dínó nélkül. Ezért is kell nagyon megbecsülni, ha valódi csontokból felépített rekonstrukciókkal és tudománnyal alátámasztott  programmal szolgál egy múzeum; már csak bő két hétig várják a patagóniai maradványok a látogatókat a Természettudományi Múzeumban. Figyelem: hasznos egy óra a vakációban!

Minden szülő tudja, hogy mennyire nehéz szórakoztató, egyben hasznos programokat szervezni a gyereknek a nyári szünet 10 hete alatt, leszedni a szerről (mobiltól konzolig), és mutatni valamit, ami az épülését (is) szolgálja. Noha a budapesti Természettudományi Múzeum olyan izgalmakat sosem kínál, mint washingtoni, bár ki tudja, mi zajlik éjszaka (aki nem érti a célzást: Éjszaka a Múzeumban filmek), de ha dínókat állítanak ki, akkor mindig megsokszorozódik a látogatók száma. A szülőnek és a tapasztaltabb gyereknek ilyenkor le kell vetkőznie az előítéleteit, és reménykedni abban, hogy a számos akadémikus és egyetemi tanár munkatárssal büszkélkedő múzeum nem fogja játékszerekkel összekoszolni a renoméját.

Így is van: a tavasz óta látható, de már csak augusztus 18-ig megtekinthető Patagónia óriásai a valódi leletekből összeállított, olykor egy házimacska méretű, máskor több emeletnyi magas csontvázak mellett alapvető magyarázatokat kínál, még a felnőtteknek is, a paleontológia tudományából. Az alapos, de rajzokkal is érzékletessé tett leírások mellett van rekonstruált lelőhely, tábla, ami elmondja, hogy mi az a paleontológia tulajdonképpen, hogy Patagónia a valaha ismert őslények tíz százalékával dicsekedhet, hogy legalább és legfeljebb mire lehet következtetni a leletekből. (A színes dínók kiállításai puszta szemfényvesztések, hiszen pigment a legszerencsésebb esetben sem maradhat fenn évmilliók alatt. Van is egy játék ezen a kiállításon, ahol a gyerek kedvére próbálkozhat beállítani, hogy milyen színe és mintája lehetett egynémely dinoszaurusznak.)

Sok az apró figyelmesség és az interaktív elem, szőnyeg, ahol őslények lábnyomain járhatunk, kitalálósdi, hogy mit ehettek ezek az állatok, tojás, koponya, karom, ami megfogható (na, ezek persze nem igazi leletek), és kirakós versike Hungarosaurusról, ami – és ez a kiállítás gyenge pontja – nem kap magyarázatot, így aki nem tudja, hogy létezik egy őslényfajta, amelyik maradványait 2000-ben találták a Bakonyban, az azt hiheti, hogy ez valami vicc…