A karácsony előtti napokban nyílt meg a Magyar Nemzeti Galériában Korniss Dezső életmű-kiállítása. Összeszedtünk néhány érdekességet, ami árnyalhatja a művészről alkotott képet, kiegészítheti a kiállításon látottakat, az alkalomra megjelentetett vaskos kötetben olvasottakat.

Kassák Lajos Munka-körének fiatal generációjához tartozott, Trauner Sándorral (később Oscar-díjas díszlettervező), Kepes Györggyel (fotóművész, később Moholy-Nagy mellett a chicagói Bauhaus tanára), Vajda Lajossal, a költők közül Zelk Zoltánnal, Vas Istvánnal.

Miután áldozatául esett a Képzőművészeti Főiskolán végrehajtott konzervatív fordulatnak, a harmincas években Párizsban egy darabig ólomkatonák színezéséből élt.

1934-től dolgozott Szentendrén, amely a harmincas évek végén egy darabig állandó lakhelye volt. Alkotni később is visszajárt. Egy 1947-ből fennmaradt filmhíradóban is a Szentendrén alkotók között jelenik meg („szárított növényeket használ motívumként”), a kamera végigtekint műtermén, falhoz támasztott képein.

Korai munkáinak tekintélyes része a háború során elveszett.

1940-től 1946-ig sógora Szántó Piroskának, miután feleségül veszi Szántó Annát, Piroska francia nyelvtanár nővérét. Szántó Piroska a háború éveiben többek között Korniss Hollandiában élő húga, Irén papírjaival bujkált a házaspár Visegrádi utcai lakásában. (Erről az időszakról bővebben lásd Szántó Piroska Akt és Bálám szamara, illetve Vas István Azután című életrajzi kötetét.) Szántó Anna élete végéig viselte a Korniss Dezsőné nevet, Korniss hamar újraházasodott.

A világháborúban többször súlyosan megsérült a fronton, miután leszerelték, 1943-tól Barta Éva és Fekete Nagy Béla Henger utcai kerámiaműhelyében dolgozott, ahol gombok, brossok készítése mellett hamis menleveleket is gyártottak.

A háborút követően Korniss mindössze egy évig taníthatott az Iparművészeti Főiskolán, miután nem felelt meg a rendszernek, eltávolították.

1948-től munkát kapott az Állami Bábszínház műhelyében, amelyet a szobrász Jakovits József vezetett, a műhely díszlet- és bábtervezőként foglalkoztatta – Korniss mellett – az ugyancsak kiállítási lehetőség nélkül maradt Márkus Annát, Ország Lilit, Bálint Endre plakátokat készített, Mészöly Miklós pedig dramaturgként kereshetett itt pénzt. Korniss néhány bábterve (rajzok) megtalálható Antal Péter gyűjteményében.

Az ötvenes években magányosan, a nyilvánosságtól elzártan alkotott. Az ebben a korszakában készült, fekete-fehér újságkivágásokból összeállított kollázsait lappangóként tünteti fel a mostani kiállításra összeállított életmű-katalógus, de szerencsére maradt belőle példány.

A hatvanas évek végétől generációjának egyetlen művészeként állandó résztvevője volt a fiatal neoavantgárd nemzedék kiállításainak. (Néhány művész visszaemlékezése olvasható a kiállításra megjelent kötetben, illetve videón látható a Galériában.) Készített sorozatot Tandori Dezsővel, hatvani kiállításán Kurtág György Kornissnak írt művét játszották.

Bár nem volt jó anyag helyzetben, csak nehezen és elképesztően drágán adott el a képeiből. A győri Kolozsváry Ernő is csak körülményesen jutott el Kornissig és az első műve megvásárlásáig, a ma már jelentős gyűjteménnyel rendelkező Nudelman László Korniss 1980-as MNG-beli kiállítása ihletésére kezdett szisztematikus gyűjteményépítésbe, szintén rendkívül komoly összegekért, mert a művész nem adta alább.

Ha valaki hangoztatta, hogy Bálint Endre képeit is vásárolja, esélytelen volt Kornisstól venni – a két, rendszerint alkotótársként aposztrofált művész a harmincas évek közepétől ellenlábasként tekintett egymásra, kapcsolatuk később végérvényesen megromlott, többek között Vajda Lajoshoz való viszonyuk, a szentendrei programban betöltött szerepük eltérő megítélése okán.

Korniss Dezső egykori, emléktáblát is viselő szentendrei lakóháza (egyébként késő-barokk műemléképület) a Bogdányi (az ő idejében: Deák Ferenc) utcában szörnyű állapotban van…