Mi köti össze Vas Istvánt, Radnóti Miklóst és Ortutay Gyulát? Vast és Radnótit a barátság, a közös műfordításkötet, a közösen átélt munkaszolgálat, az utolsó békés szentendrei napok. Radnótit és Ortutayt mindenekelőtt a szegedi indulás, az együtt töltött párizsi hetek, a Magyar Rádió. Valamint, hogy a három hagyaték (Vasé Szántó Piroskáéval) sorsa ezekben a hetekben az érdeklődés középpontjába került, nem véletlenül.
„El a kezekkel a Radnóti-hagyatéktól” – szóltak a szalagcímek a sajtóban, tavaly novemberben, azt követően, hogy az özvegy végrendelete szerint különböző könyv- és művészeti árveréseken bukkantak fel olyan könyvek, műalkotások, amelyek Radnótihoz vagy feleségéhez köthetők. Miért nem nyílik emlékmúzeum az egykori lakásban, miért nem marad egyben a hagyaték? – merült fel a kérdés. Valójában a költő kéziratai már évekkel korábban az MTA könyvtárába kerültek, a művészeti gyűjteményt pedig az özvegy nem tartotta érdemesnek együtt tartani. Ettől függetlenül a Petőfi Irodalmi Múzeum igyekezett néhány tételt megvásárolni, de ebből is botrány lett, hiszen nem tisztázott, jogában állt-e a múzeumnak licitálni a műtárgyakra (vagy csak a Forster Központ tehette volna meg)? Ha megveszi az állam, az a baj, ha nem, akkor az.
Szántó Piroska még életében megegyezett a Szombathelyi Képtárral, hogy nekik ajándékozza a műveit, ha Vas Istvánnal közös Várkert rakparti lakásukban az eredeti bútorokkal és műtárgyakkal emlékmúzeumot nyitnak. Ez meg is történt a művész 1998-ban bekövetkezett halála után, ám a múzeum évek óta zárva van, ki tudja, miért, ugyanis a Képtár, pontosabban a fenntartó Savaria Múzeum egyelőre hallgat. A kismúzeum működési engedélyét visszavonták, az ingatlan üresen áll, a hagyaték Szombathelyen, az egykori barátok pedig több fonton harcot indítottak a helyzet tisztázásáért, hiszen itt gyakorlatilag egy végakarat nem teljesül, pontosabban csak az egyik része, amit Szántó Piroska megígért: az ajándék.
Május 10-én az Arte Galéria árverezi Ortutay Gyula néprajzkutató és kultúrpolitikus hagyatékát. Fia döntött így. Értékes dokumentumok százával, néprajzi feljegyzések, mesegyűjtések, tárgyi anyag, a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának (Ortutay, Radnóti, Buday György, Hont Ferenc és mások) jegyzőkönyve, levelezések Kádárral, Aczéllal, művek Ferenczy Noémitől, Lesznai Annától, Dési Huber Istvántól, plakettek, díjak, egy gazdag és fordulatos életmű emlékei. Vajon lesz-e múzeum, egyetem, könyvtár, amelyik fontosnak tartja birtokolni, megőrizni, feldolgozni? A galéria megkereste az összes olyan közintézményt, amelyikről úgy véli, fontos lehet nekik Ortutay. Ha valaki bevásárol, akkor is néhány százezer forintból megteheti.
Három hagyaték, három megoldás, de egyik sem megnyugtató. Az emlékmúzeumok fenntartása nehéz, a hagyatékok többsége, múzeum nélkül, feledésbe merül. A piacon viszont szétszóródik, gyakorlatilag kutathatatlanná válik.
Vajon létezik megnyugtató megoldás?
