A párizsi századforduló dekadens világának toposzává vált Henri de Toulouse-Lautrec alakja: ő maga is, akárcsak műveinek ihletői, a Montmarte mulatóinak táncosai vagy a „stand up” előfutárai, a kabarék sztárjai. Nézzük, milyen filmekben „léptették fel” a művészt, akinek plakátjait és grafikáit holnaptól a Szépművészeti Múzeumban tekintheti meg a közönség!
Ha egy szerző egyszerre keres fájdalmas és mulatságos figurát a művészettörténetből, akkor hamar Toulouse-Lautrecre talál, akinek különös szociális hálója az arisztokrata felmenőktől a párizsi kokottokig tényleg regényért – és filmért – kiált. A regényes művészéletrajzok atyját, Henri Perruchot-t éppúgy megihlette, mint Pierre La Mure-t, akinek Moulin Rouge című kötete gyakorlatilag szintén egy regényes életrajz, amely későbbi filmek alapjául szolgált.
Mindjárt itt az 1952-es Moulin Rouge című film, az egyik főszerepben Gábor Zsazsával (a képen), aki Jean Avrilt, a kánkán-táncost, Toulouse-Leutrec egyik ismert (plakát)figuráját alakítja. Nem ennek a felújított változata, hanem egy hasonló témában készült film a 2001-es musical Moulin Rouge!, Nicole Kidmannel és Ewan McGregorral, a festő ez esetben mellékszereplő, egy szerelmi szál hátterét adja, ahogy a többi epizódszereplő is gyakorlatilag mintha Toulouse-Lautrec műveiről lépett volna le.
Az 1998-as francia Lautrec tűnik a legautentikusabb filmnek, itt az apa és az anya figurája nagyobb szerepet kapott, akárcsak a Suzanne Valadonhoz fűződő szerelem és a barátság van Gogh-gal. A felsorolatak közül ez az egyetlen klasszikus életrajzi film.
Nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a Picasso kalandjait, a művészettörténettel sajátos viszonyban álló svéd kultfilmet sem. Talán a legismertebb fotográfia a művészről Maurice Guibert montázsa (ennek felnagyított reprodukciója fogadja a budapesti kiállítás látogatóit), amelyen Toulouse-Lautrec festőként és modellként egyaránt szerepel. Ez ihlette a Picasso kalandjai emlékezetes jelenetét (az egyiket a sok közül), ahol a századforduló Párizsának jellegzetes figuráit vonultatja fel, a fülét levágó van Gogh-tól az abszurdista extravagáns költeményt szavaló Apollinaire-en át a kötögető Hemingway-ig. És itt bukkan fel az önarcképén dolgozó Toulouse-Lautrec, ráadásul kettő is van belőle.
A legextrémebb asszociáció minden bizonnyal a Monty Pythoné. A Kamikaze Scotsmen darab egyik jelenetében (No Time to Lose) jelenik meg a művész figurája egy animációs betétben: egy vadnyugati figurát alakít, akinek az oldalán lógó stukkerek hosszabbak, mint a lábai, így amikor az egyikkel lőni akar, egyszerűen feldől… (A betét 4:26-nál kezdődik, főcímdala természetesen Offenbach Kánkánja.)