Lebontották, összecsomagolták, majd teherautókon Madridba szállították a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria remekműveinek nagyméretű reprodukcióit, amelyek október elejétől egy hónapig a barcelonai tengerparti sétány díszei voltak. A katalán város nem szűkölködik a látnivalókban, de tengerparton sorakozó nagyméretű órásmolinó egyáltalán nem lógott ki a felhozatalból, minden napszakban turisták és helyiek böngészték a háromszor három méteres reprodukciókat.
Novemberben a megszokottnál is több élő MúzeumCafé várja azokat, akik nemcsak nézni szeretik a kiállításokat. Lesz szó Chagall és Ámos tudatalattijáról, az impresszionisták szerethetőségének töretlenségéről és a kortárs művészeti múzeumokról, amelyek valamilyen módon mégiscsak piaci szereplők.
A Magyar Zsidó Múzeum kiállítással emlékezik a 100 éve született Anna Margitra. És emlékezett Passuth Krisztina is, aki személyesen is kapcsolatban állt a festővel, noha utólag máshogy látja a barátságukat, sőt, volt olyan gesztusa, amit azóta meg is bánt.
Egy szabályos orvosi diagnózisnak és egy gyorstalpaló restaurátor tanfolyamnak lehettek tanúi azok, akik ma részt vettek a Budavár visszavétele című, garzonlakás méretű festmény megtisztításának első fázisain, a Magyar Nemzeti Galériában. Benczúr egyik főműve arrébb költözik, de előtte rendbe hozza Gippert László főrestaurátor csapata, jelenlegi helyén pedig ablak nyílik, dunai panorámával.
Az átlagnál alig alaposabb művészettörténeti ismerettel már messziről felismerjük Canaletto és unokaöccse, Bellotto velencei vedutáit. Hát éppen ez az: messziről már sokszor láttuk reprodukciók formájában, ám most, hogy lehetőség nyílik a Szépművészeti Múzeumban alaposabban szemügyre venni néhányat közülük, a figyelmünket rögtön nem a számtalanszor ábrázolt épületek, hanem az apró emberek, csoportok és kisállatok kötik le - ilyen lett volna Velence népe a 18. században?
Megkülönböztető mellénybe öltözött festők állnak a vásznak előtt, hasonló "munkaruhában" vésik a szobrászok a kőtömböket, legalábbis így látja Bukta Imre a művészeti szféra jövőjét; valahogy meg kell élni ebben az alulfinanszírozott szcénában. Mindezt lapunk legfrissebb számának címlapjára szánta a művész, az ihletet számára pedig az aktuális MúzeumCafé legterjedelmesebb tanulmánya, a múzeumi rendszer átalakítás utáni helyzetképe adta.
Egy BMW 320i Turbo parkol a párizsi modern művészeti múzeum előcsarnokában, bepöttyözve az amerikai pop-pápa, Roy Lichtenstein által - a különös műtárgy része a művész retrospektív kiállításának, de azok által is megcsodálható, akik nem vennének jegyet a kiállításra.
A BMW Art Car Projectje 1975-ben indult, elsőként Calder csinosított egy versenyautót, Lichtenstein a sorban harmadikként következett 1977-ben, közvetlenül Warhol előtt. A tervezés és kivitelezés fázisairól fotók is tanúskodnak, így látható, hogy a művész maga is aktívan részt vett a minták elhelyezésében, az autó pedig futott, mégpedig a Le Mans-i 24 órás futamon, tehát nem feltétlenül kiállítási darabnak szánták a megrendelők. (Az egyelőre utolsót Jeff Koons díszítette 2010-ben.)
Szinte napra pontosan 30 évvel ezelőtt történt a legnagyobb hazai műtárgyrablás: két tolvaj 1983 novemberében, a felállványozott épület ablakán bejutva vitt el hét nagy értékű festményt - köztük Raffaello Esterházy Madonnáját - a Szépművészeti Múzeumból. A híres festmény szépsége most is rabul ejtett egy enyves kezű tolvajt, ugyanis a kép molinón látható mását egy barcelonai szabadtéri kiállításról vitték el a napokban.
Ezekben a hetekben Párizsban Bartóknak és a magyar modernistáknak olyan konkurensekkel kellene felvenni a harcot, mint Roy Lichtenstein, Hieronymus Bosch,Félix Valloton, Georges Braque és Frida Kahlo. De csak kellene, hiszen a párizsi közönség lehetőleg mindenhová elmegy, minden kiállítást megnéz: ahová vasárnap este 9-kor be lehet jutni, ott még egy ilyen késői órában is beáll a sorba.
Ezennel útjára indul a hatodik évfolyamában járó MúzeumCafé folyóirat blogja. A saját korlátainkat szeretnénk átlépni, hiszen kéthavi lapként eddig nem volt lehetőségünk naprakészen tudósítani a hazai és külföldi múzeumok legizgalmasabb kiállításairól, eseményeiről, noha kollégáink, Magyarország egyetlen múzeumszakmai folyóiratának szerkesztői és szerzői többnyire mindenhol jelen vannak, mindenről értesülnek és mindenről van véleményük.
Lapunkkal a nagyobb múzeumok shopjaiban és a kiemelt újságárusoknál, velünk és meghívott vendégeinkkel a havonta (olykor kéthetente vagy még gyakrabban) megrendezett Élő MúzeumCafé beszélgetéseken, minden mással itt találkozhatnak az olvasók, a múzeumba járók és azok, akik esetleg tőlünk kapnak kedvet hozzá.
