Miközben az elmúlt öt évben minden nagyobb állami múzeum költözött Prága területén, így nincs az az útikönyv (sőt, még honlap is alig), amelyik pontosan tájékoztatna, hogy hol látható mondjuk a Nemzeti Galéria modern anyaga, addig őrületes „múzeumalapítási” láz tört ki a városban: utcánként három-négy valami vallja magát legalább nevében múzeumnak. Talán könnyebb lehet így terméket eladni?
Első prágai élményként, már a szállodai recepción belefut az ember a középkori kínzóeszközök, szexuális segédeszközök, csokik, fűszerek, Barbi babák múzeumának hirdetésébe, rögtön gyanút fog, hogy itt a „múzeum” elnevezést meglehetősen szabadon használják az elszánt vállalkozók, a kitételnek semmi köze azokhoz az elvárásokhoz, amelyeknek egy valódi múzeumnak meg kell felelnie. Felügyeli-e vajon főállású „szakember” (történész, orvostörténész, technikatörténész) a kínzóeszközök (Torture Museum) bemutatásának szakmai mikéntjét? Hol és milyen területre képezhették, aki a szellemek és legendák múzeumát (Museum of Ghosts and Legends) működteti? Mihez ért a Brick Museum vezetője? Nyilván a Lego eladásához, hiszen ez valójában egy szakbolt, ahogy a Sex Machines Museum is, a csoki, a divat és a gasztronómia múzeuma szintén – a Torture reményeik szerint nem… (A Comics Museum kilóg a sorból, az ugyanis music pub, falán képregényekkel.)

Az „igaziakkal” is zavarban vagyunk, mert sehol egy kihagyhatatlannak tűnő időszaki kiállítás (nálunk volt a közelmúltban Caravaggio, Chagall, Schiele, itt legfeljebb Mucha van, de abból sok és állandóan, nemzetközi anyag legfeljebb az állandó kiállításokon). Az Óvárosi téri Tim Burton kiállítás esetében azon gondolkodunk, hogy vajon melyik menedzser szervezi le egy budapesti bevásárlóközpontba. Viszont keressük, hogy melyik Kafka Múzeum az igazi, mert a szomorú sorsú író ma olyan ikon Prágában, hogy Svejkből már alig van, már csak a Kis Vakondot kell valahogy felülmúlnia, hogy tényleg a város egyedülálló ikonikus figurájává váljon, van is „múzeuma” nem is egy a városban. Azt sem tudjuk, hogy hol a Cseh Kubizmus Múzeuma, ha az interneten még a nyitvatartási időt is megtaláljuk, pedig az épület jelenleg kibelezett állapotban van…

A Kommunizmus Múzeumát az amerikai utazási ajánlatok a prágai top 10-be sorolják, de még ez a hátszél sem volt elég a szomorúan hatásvadász (vagy hatásvadászón szomorú) közhelyes panoptikum megmentéséhez, pedig a szórólap Sztálin fényképével a címlapján úgy hirdeti magát, mint amit egy amerikai gyorsétterem és egy kaszinó között lehet megtalálni. A hirdetés szerint az 1968-as „prágai tavaszról” is megemlékeztek, fotót is láthatunk arról, amint a szovjet tankok szétlövik a várost. Ám úgy tűnik, hogy ez nem az a múzeum volt, amely a múlttal való szembenézést és a tanulságok levonását segíttette. Ahhoz mondjuk el kell indulni a Jozefa felé…