A múzeumvezetők lázasan keresik intézményük helyét a kijárási korlátozások enyhítését hozó intézkedésekben: hány ember milyen körülmények között kereshet fel egy intézményt, ha az egy múzeum? Növeli-e a veszteséget a megnyitás, milyen kötelezettségei vannak az adófizetőkkel szemben egy közintézménynek, kell-e gazdasági szempontok alapján dönteni? Számos felmérés és tanulmány született arról, hogy reagáltak (és reagálnak) a múzeumok, látogatók a járványhelyzetre, így arról is bizonyára eleget fogunk olvasni, hogy milyen szempontok alapján döntenek a kiállítóhelyek az újranyitásról. Mi egyelőre csak csokorba gyűjtjük, hogy jelenleg, május utolsó hetében hol fogadnak látogatókat.

Kiállításokat nézni maszkban, a bejáratnál fertőtlenített kézzel, mindenkitől kétméteres távolságban - ez következik? És vajon mikor nyílnak új időszaki kiállítások? Mikor lehet műtárgyakat utaztatni határokon át? Számít-e, hogy mi a helyzet Párizsban, Londonban, New Yorkban, ha úgysem merünk elindulni? A sok-sok virtuális kiállítás után hiányoznak nekünk annyira az "igazi" műtárgyak, hogy mindenáron múzeumba menjünk? Világszerte egyre több országban tervezik az intézmények újranyitását, ezért releváns a kérdés: milyen múzeumok fogadnak minket, látogatókat a lappangó járványhelyzetben és utána? A válaszokra heteket, hónapokat kell még várni, mi egyelőre körülnézünk, melyik ország hogyan tervezi a múzeumok megnyitását.

Nagy a kísértés, hogy már most a MMOK első összmúzeumi konferenciája (1950. április) jegyzőkönyvének a végére lapozzunk, ám a csattanót a végére illik hagyni, ezért egy nagy levegővel nekiállunk Pogány Ö. Gábor beszédének a Fejlődéstani Kiállítás tanulságairól, ám mivel ez lesz a beszámoló utolsó része, így ezúttal a csattanó sem marad el.