Vidám, nyári borító jutott legutóbbi lapszámunknak, köszönhetően a vidám budapesti grafikáiról is ismert fiatal grafikusnak. De hogy miről ismert még, melyik kerület részletét rejtette el a központi témaként szolgáló Budavár mellett a legutóbbi MúzeumCafé hátoldalán és hogy melyik milliós nézettségű videoklip grafikája fűződik a nevéhez, arról az alábbiakban szolgálunk fontos adalékokkal.

Vidák Zsolttal könnyű dolgunk volt, hiszen fiatal kora ellenére komoly tapasztalatokkal rendelkezik az alkalmazott grafika és az illusztráció területén, mindössze azt kellett kivárni, hogy ráérjen. Mivel Budapest az egyik visszatérő témája munkáinak, ezért majdnem hogy természetes módon jutott neki a feladat: a Budavár témához tervezni borítót. Az is tudható róla, hogy nem a tipikus, ismert részleteket választja, hanem a városkép és a városi lét fonákját, ezért nem volt meglepő, hogy nem a Budavári Palota kupolája és nem a Mátyás-templom tornya jelenik meg a grafikán, a Halászbástya csipkéjével együtt, hanem fentről, a Palotába vezető kapunál (vajon mennyire ismert, hogy Kolduskapu a hivatalos neve, de az emberek általában Hollós kapuként szokták emlegetni) lévő bástyáról készített egy fotót a művész, és ennek alapján rajzolta meg a Várnegyed egyik részletét.

Az előtérben látható figura maga a Budát felszabadító hadvezér, Savoyai Jenő, aki a Palota Duna felőli oldalán lévő lovas szobrán (Róna József alkotása) is oldalra nyújtja a kezét, de ha jól megnézzük, majdnem minden ábrázolásán ezt a mozdulatot teszi, így ezt a trendet követi Vidák Zsolté is. A borító hátsó fülén viszont az autó a Móricz Zsigmond körtérre hajt be – fedezhetik fel a környéket jól ismerők. Mivel a budavári fotón elfogyott a városrész, ezért ezzel a „kegyes csalással”, geggel oldotta meg a művész a rajz méretre való kiegészítését. Az egyébként digitális technikával készült munkán több réteg épült egymásra, akár a layerek és akár Vajda Lajos művein, még ha az ő esetében nem is ezt a kifejezést, hanem a szimultán ábrázolást használja a művészettörténet. A fölülről belógó filodendron csak azok számára meglepetés, akik nem látták az előző két számunk borítóját…

Vidák Zsolt a MOMÉ-n végzett tervezőgrafikusként, miután hagyta magát lebeszélni arról, hogy festőművész legyen. Az egyetemre a Corvin rajziskolában készült fel, ahol már mint a mára „sztárdizájnerekké” vált sikeres tanítványok egyike fog megjelenni október 1-jén a Tranzit Art Caféban egy beszélgetés erejéig. 2010-ben kezdett hozzá a színes, vidám, de legalább ennyire szatirikus Budapest-sorozatához, a hatrészes sorozatból háromról már létezik frissített változat is. Frissen végzett grafikusként úgy döntött, hogy a megrendelések mellett módot talál arra, hogy a „sötét” oldalát is megmutassa, és az sem érdekli, hogy ez tetszik-e az embereknek. Léteznek ilyen rajzai, képregényei és van egy Freud-sorozata, de a tetszéssel ennek ellenére nincsen gond. És ami rengeteg példányban létezik: tíznél több bélyeget, bélyegsorozatot tervezett a Magyar Posta megbízására. Zsolt munkája a Red Bull Pilvaker (A szavak forradalma) programsorozat arculata, grafikájára épül a Pató Pál úr klipje (Fluor, Halott Pénz stb.), amelynek nézettsége már jócskán elhagyta az egymilliót a legnagyobb videómegosztón.

Egy darabig a Szépművészeti Múzeumban dolgozott grafikusként, ma már szabadúszó, bőven ellátva megrendelésekkel. Emellett jut ideje a saját „őrületeire” is: egy általa elképzelt szürreális történetet készít el képregényként egy elvarázsolt főhősről, aki megpróbál visszatérni önmagához, mindenféle jellemfejlődéstől mentesen. Számos fordulat nehezíti az útját, a végén pedig nem lesz katarzis és nem marad tanulság – ígéri a művész. December óta dolgozik ezen a projekten, nagyjából 300-400 rajzból fog állni. A technika pedig igen érdekes lehet egy kívülálló számára, hiszen a művész ezúttal direktben egy monitorra rajzolja a művet, tehát digitális a technika, de a kézirajz is szerepet kap.

Egy gondolat erejéig térjünk vissza az aktuális borítónkhoz. Ezen szerepel a legőszintébb mondat, amit művész maga után hagyhat egy alkotáson: „nincsen kedvem megrajzolni az összes ablakot”. Már ezért az őszinteségért megérte!