Duchamp, az egyszeri műkereskedő

Címkék: kiállítás, Magyar Nemzeti Galéria, Duchamp, műgyűjtés, műkereskedelem, avantgárd, Dada

Az ember, aki azt mondta, hogy a művészetnek vége, felhagyott a festészettel, nekiállt versenyszerűen sakkozni, közben pedig használati tárgyakat emel műalkotásokká, hogy ezzel zárójelbe tegye a műalkotás fogalmát, nos, ő egyszer csak úgy dönt, barátai alkotásaiba fektet és elkezd velük kereskedni. Hogyan lett a Magyar Nemzeti Galéria most nyílt Dada-kiállításán látható Marcel Duchamp-ból rövid időre műtárgynepper?

Az 1910-es években egyértelműen Párizs volt a művészet fővárosa, de azért New York is nagyon igyekezett. Az új művészeti irányzatok bemutatására, népszerűsítésére létrehozott AAPS (Association of American Painters and Sculptors) megszervezte 1913-ban az áttörést jelentő Armory Show-t, egy régi polgárháborús fegyverraktárban, a New York-i Lexington sugárúton. A modern európai művészek mellett a progresszív amerikai irányzatok is képviseltették magukat, az eseményt tömegek keresték fel, igaz, leginkább kinevetni a különös művészetet. Az „I” jelű teremben kaptak helyet a kubista művek, ez volt a „horror terme”, ahogy a korabeli sajtó nevezte, nem véletlen, hogy Monet, Cézanne és a többiek kiállítása mellett a tömeg csak átrohant, hogy ezeket a botrányos műveket lássa. A tengerentúli viszonyokra jellemző volt, hogy ennek ellenére még Bostonba és Chicagóba is továbbvitték a kiállítást, ahelyett, hogy betiltották volna…  A sajtó gyalázta az eseményt, nem különben az elnök, Theodore Roosevelt.  Marcel Duchamp Lépcsőn lemenő aktját testőrök védték, de a lényeg, az egyik legismertebb kortárs festő lett az Egyesült Államokban, az összes kiállított műve pár hét alatt elkelt.

A kiállítást (vásárt) John Quinn ír-amerikai ügyvéd (az AAPS jogi képviselője) mindenevő műgyűjtő nyitotta meg, aki többek között arról is ismert, hogy ő vásárolta meg James Joyce Ulyssesének kéziratát és közöltette az Egyesült Államokban (elsőként a világon), akkor még folytatásokban. Az Armory Show-n Duchamp – és két bátyja, Villon és Duchamp-Villon – művei mellett a legnagyobb botrányt Constantin Brancusi kubista szobrai okozták – nos, Quinn őrült bevásárlásba kezdett Brancusiból, így amikor a gyűjtő 1924-ben elhunyt, a román származású szobrász megijedt, hogy egy esetleges hagyatéki árverésen a szabad piacon sokkal olcsóbban fognak elkelni a művei, mint amennyiért ő árulja. Ekkor érkezett a segítség Duchamp, Henri-Pierre Roché író és műgyűjtő, valamint Mary Rumsey mecénás személyében, megvették az összes szobrot, hogy azután ők adják el kellő körültekintéssel és persze haszonnal. A fiatalon, mindössze 54 évesen elhunyt Quinn egykori főnökei, cégtársai és barátai annyira lenézték a gyűjteményt, hogy igyekeztek nem nagy felhajtást rendezni a kollekció felszámolása, értékesítése körül, nehogy az érintett cégek imázsa sérüljön. 1926-ban Párizsban, egy évvel később New Yorkban árverezték el a gyűjtemény megmaradt darabjait. Duchamp-ék rendeztek kiállításokat az Egyesült Államokban, de ott a kritika értetlenül fogadta a műveket, így sokadszor is meghajóztatták a szobrokat, visszavitték Európába, többek között Berlinben állították ki.

Duchamp szülei egy hét különbséggel hunytak el, a testvérek mellett Marcellnek is bőven jutott az örökségből, ezt fektette műtárgyakba. A Brancusi anyag összesen 8000 dollárba került (ez akkor nem volt nagy összeg), ezt harmadolták. Előbb Roché és Duchamp vásárolta ki Rumsey asszonyt, végül a 15 megmaradt szobrot ketten elosztották egymás között. Duchamp saját bevallása szerint évekig élt ebből, néha éppen Rochénak adott el darabokat. Az árak folyamatosan emelkedtek, így egyre nagyobb haszna volt a befektetésen.

A hagyományos művészetet teljesen elutasító és ekkor már a festészettel is felhagyó Duchamp gyakorlatilag spekulációs céllal kezdett műkereskedelemmel foglalkozni, „szórakoztató élmény volt”, emlékezett vissza erre az időre később. A spekuláció nem túlzás: meggyőzte barátját, Picabiát, hogy rendezzenek a Drouot-ban egy Picabia árverést, és mivel kínos lett volna az ő nevén tartani az eseményt, Duchamp nevén futott, ráadásul ő maga be is vásárolt jó néhány művet, állítólag nem kevesebbet, mint nyolcvanat. Hogy mennyire komolyan vette a dolgot, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a katalógust Rrose Sélavy tervezte, vagyis Duchamp maga, a fotókat Man Ray készítette. Mindezek ellenére nem meglepő, hogy 1926-ban mindössze 10 százalék hasznot hozott az árverés, ekkor még lasszóval kellett fogni gyűjtőket Picabiához. Duchamp egyik barátját, Jacques Doucet divattervezőt és műgyűjtőt kérte meg, hogy keressen vevőket a megmaradt műveket. 1928-ban kiállítást rendezett a „maradékból” New Yorkban, és fennmaradt egy levele, amelyet Alfred Stieglitz fotográfusnak küldött egy árlistával.

Azt is megtette, hogy ha valaki érdeklődött a képei iránt, akkor más gyűjtőtől visszavásárolt néhányat és haszonnal adta tovább. Különös, hogy a műtárgypiac iránt ekkora averzióval bíró művész az avantgárd első spekulánsai közé tartozott. De mint tudjuk, mindent, a művészetet, az általa profi szinten űzött sakkot játéknak fogta fel, így a műkereskedést is. „Nem tulajdonítottam olyan nagy jelentőséget ennek a tevékenységnek” – nyilatkozta sok évvel később.

Azért ne legyünk ebben olyan biztosak…



 

(Marcel Duchamp műveivel találkozhatunk a Magyar Nemzeti Galéria kiállításán: A Dada és szürrealizmus. Magritte, Duchamp, Man Ray, Miró, Dalí. Válogatás a jeruzsálemi Izrael Múzeum gyűjteményéből. 2014. július 9. - október 5.)



 

Marcel Duchamp: Forrás, 1917 / replika, 1964. Támogatott ready-made: hátára fordított porcelánvizelde, I/II; 36 × 48 × 61 cm, Vera és Arturo Schwarz Dada és Szürrealista Művészeti Gyűjteménye, Izrael Múzeum; ltsz. B72.0528

Marcel Duchamp: L.H.O.O.Q., 1919 / replika, 1964. Kiigazított ready-made: ceruza, reprodukció; 30 × 23 cm, Vera és Arturo Schwarz Dada és Szürrealista Művészeti Gyűjteménye, Izrael Múzeum; ltsz. B99.0575

Komment 0 | Reblog! 0 |


Címkefelhő

kiállítás (113),Magyar Nemzeti Galéria (56),MúzeumCafé folyóirat (55),Szépművészeti Múzeum (47),kultúrpolitika (35),programajánló (29),történelem (27),műgyűjtés (27),interjú (23),kortárs művészet (23),Párizs (22),politika (22),avantgárd (21),irodalom (21),építészet (19),múzeumépítészet (18),műkereskedelem (17),gyűjteménygyarapítás (17),Szentendre (16),fotográfia (16),videó (15),régészet (14),Petőfi Irodalmi Múzeum (14),restaurálás (13),Ludwig Múzeum (13),Műcsarnok (12),műtárgyvásárlás (11),élő MúzeumCafé (11),restitúció (11),szobrászat (10),Nemzeti Múzeum (10),digitalizálás (10),grafika (10),Capa Központ (10),Picasso (9),iparművészet (8),holokauszt (8),Kiscelli Múzeum (7),Garas Klára (7),Bécs (7),film (7),világháború (6),Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (6),múzeumpedagógia (6),Rippl-Rónai József (6),Allegro Barbaro (6),Román Csarnok (6),Liget Budapest (5),aukció (5),Értéktár Program (5),kortárs (5),rendszerváltás (5),New York (5),könyvajánló (5),Kassák Múzeum (5),színház (5),Nyolcak (5),Power 50 lista (5),Bartók Béla (4),városi séta (4),Csontváry (4),wanted (4),Rembrandt (4),Pécs (4),könyv (4),látogatottság (4),Skanzen (4),Velence (4),örökségvédelem (4),szocreál (4),néprajz (4),Néprajzi Múzeum (4),Bálint Endre (4),Baán László (4),Európai Iskola (4),fotóművészet (4),Élő MúzeumCafé (4),Louvre (4),konferencia (4),Ady Endre (4),Louvre-Lens (4),zene (4),Aczél György (3),emlékezet (3),Czóbel Béla (3),Hopp Ferenc Múzeum (3),I. világháború (3),előadás (3),Bauhaus (3),kézirat (3),modernizmus (3),dizájn (3),Caravaggio (3),London (3),sport (3),Anna Margit (3),Budapest Galéria (3),MúzeumCafé Díj (3),műtárgyvédelem (3),impresszionisták (3),Derkovits Gyula (3),kulturpolitika (3),műemlékvédelem (3),ganymed goes europe (3),Iparművészeti Múzeum (3),magángyűjtemény (2),internet (2),Seuso-kincs (2),Vadak (2),MúzeumNegyed (2),relikvia (2),Art Market Budapest (2),keleti művészet (2),örökség (2),MúzeumCafé díj (2),címlap (2),Modigliani (2),Erdély (2),Ország Lili (2),Vasarely (2),kert (2),Magyar Zsidó Múzeum (2),Textúra (2),múzeumi rendszer (2),Berlin (2),fortepan (2),pop art (2),Barcelona (2),Milánó (2),Artpool (2),Chagall (2),Munkásmozgalmi Múzeum (2),MúzeumCafé könyvek (2),Zsolnay (2),Lektorátus (2),Vermeer (2),fotó (2),dokumentum (2),múzeum (2),MűvészetMalom (2),Szántó Piroska (2),Szeged (2),Holokauszt (2),vadászat (1),kastély (1),kastélypark (1),Bosch (1),médiaművészet (1),Andrássy (1),Fortepan (1),Mravik László (1),emlékmű (1),KEMKI (1),megnyitó (1),nők (1),Cloisters (1),El Kazovszkij (1),Csernus Tibor (1),etnográfia (1),Disputa (1),Vajda Júlia (1),Ámos Imre (1),műkincslopás (1),múzeumelmélet (1),Dada (1),animáció (1),Garas Kára (1),Sinkó Katalin (1),Kassák Lajos (1),Prága (1),műtárgylopás (1),elhurcolt műkincsek (1),porté (1),orosz művészet (1),Balaton (1),Prado (1),törénelem (1),Batthyány Gyula (1),Győr (1),Magnum Photos (1),Népessy Noémi (1),Goldberger Textilipari Gyűjtemény (1),gender (1),kommunikáció (1),Velencei Biennále (1),Óbuda (1),bevándorlás (1),oktatás (1),Vasarely Múzeum (1),Trieszt (1),Amerika (1),popzene (1),várostörténet (1),interaktivitás (1),egyház (1),Centre Pompidou (1),Budavár (1),Román csarnok (1),MOME (1),installáció (1),Bayreuth (1),Moszkva (1),Kijev (1),emlékmúzeum (1),Múzeum-kert (1),BTM (1),Art Capital (1),MúzeumCafé könyv (1),Magyar Képzőművészeti Egyetem (1),temető (1),helytörténet (1),art deco (1),Vaszary-villa (1),Múzeumkert (1),Vatikán (1),Tiszadob (1),Richard Wagner Múzeum (1),Leonardo (1),Ani (1),muzeológia (1),műemlék (1),Budapesti Történeti Múzeum (1),védettség (1),portré (1),olimpia (1),Kecskemét (1),1956 (1),Múzeumok Éjszakája (1),Kocsis Zoltán (1),emlékhely (1),Sopron (1),hamisítás (1),zsidóság (1),emigráció (1),Lengyelország (1),Albertina (1),kultúrtörténet (1),Olaszország (1),jótékonyság (1),beszélgetés (1),Képzőművészeti Egyetem (1),Sziklakórház (1),MúzeumCafé (1),Vaszary János (1),dinoszaurusz (1),Művészetmalom (1),dada (1),szalon (1),restitucio (1),századforduló (1),városliget (1),Nagy-Britannia (1),progarmajánló (1),könyvtár (1),kínai művészet (1),Rijksmuseum (1),Székesfehérvár (1),kutatás (1),szobor (1),BÁV (1),Debrecen (1),adatbázis (1),Radnóti Miklós (1),Gyarmati Fanni (1),Csinszka (1),Márffy Ödön (1),királynő (1),Guggenheim Muzeum (1),François Gilot (1),Vallauris (1),szeged (1),közösségi oldalak (1),Keserü Ilona (1),Guernica (1),Duchamp (1),gyerekeknek (1),Balaton (1),Siófok (1),retró (1),Metz (1),Rozsda Endre (1),balaton (1),tárlatvezetés (1),Matisse (1),gallery weekend (1),kultusz (1),Vaszary Villa (1),Christie’s (1),Pinault (1),Palazzo Grassi (1),irodalomtörténet (1),Természettudományi Múzeum (1),Google Art Project (1),egyiptológia (1),MTA (1),Toulouse-Lautrec (1),bibliofília (1),Budapest100 (1),porgramajánló (1),Lucian Freud (1),Műértő (1),Fabényi Júlia (1),Molnár-C. Pál Múzeum (1),Római Iskola (1),Kimt (1), Bécs (1),Miskolc (1),Nagyvilág (1),Csontvary Kosztka Tivadar (1),krimi (1),Amszterdam (1),Kratochwill Mimi (1),Műemlék (1),velence (1),Bukta Imre (1),stressz (1),Kína (1),Munkácsy Mihály (1),teremőr (1),fotógráfia (1),Bálint Ház (1),Kieselbach Galéria (1),Aristide Maillol (1),Magyar Nemzeti Múzeum (1),Guggenheim Múzeum (1),Manet (1),MANK (1),Moholy-Nagy László (1),Benczúr Gyula (1),Elgin-márványok (1),Athén (1),erdély (1),Frida Kahlo (1),szürrealizmus (1),kina (1),felújítás (1),Várkert Bazár (1),veduta (1),Rómer Flóris Múzeum (1),Velázquez (1),Ernst Múzeum (1),ajánló (1)