Bő két és fél hónap alatt 160 ezren keresték fel az Allegro Barbaro kiállítást, ami bőségesen meghaladta a várakozásokat, ráadásul több embert vonzott, mint a három Nyolcak kiállítás (Pécsen, Budapesten és Bécsben) együttvéve.
Minőségében és a közönség érdeklődését tekintve is állta a próbát a konkurenciával szemben a Bartók és a magyar modernisták művészetét bemutató tárlat, derült ki a látogatói számokból és a kiállítás idején megjelent kritikákból. A Pompidou-ban Roy Lichtenstein és egy szürrealista tárlat, a Musée de l’Orangerie-ben Frida Kahlo és Diego Rivera, a Musée d’Orsay-ban a Masculin kiállítás várta a látogatókat, ezek mellett vagy helyett kellett magára vonnia a látogatók figyelmét a Bartókra mint brandre felfűzött, mintegy száz festmény felvonultató kiállításnak.
Rockenbauer Zoltán, a kiállítás egyik kurátora (Barki Gergely és Claire Bernardi mellett) az őt is meglepő számokon túl azt is fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mindezt Párizsban, a világ egyik vezető múzeumában érte el egy modern magyar képzőművészeti kiállítás, amelynek számos hozadéka lehet: remélhetjük, hogy Rippl-Rónainak a közelmúltban a Musée d’Orsay-ba került műve mellett továbbiak is gyarapíthatják a múzeum gyűjteményét, valamint felmerült egy majdani Rippl-Rónai kiállítás lehetősége is.
A kísérő rendezvények egy része (például a decemberi konferencia) a szakmának szólt, a zenei események és a Magyar Intézet mozgásművészeti kiállítása a közönséget szólította meg. Igen sok írás számolt be a kiállításról, és különösen meglepő – emelte ki a kurátor – a blogok szerepe, amelyek kezdik átvenni a hagyományos műkritika helyét a francia színtéren, függetlenül attól, hogy szakmabeli vagy amatőr szerzőről, bloggerről van szó.
A legnagyobb figyelem Rippl-Rónai műveit kísérte, nyilvánvalóan ő a legismertebb a párizsi közönség előtt, a múzeum állandó kiállításán is szerepel képe. Őt követi Czóbel, aki a legtöbb időt töltötte Párizsban a kiállított művészek közül, de a publikációk említették Berény Róbert, Márffy Ödön, Nemes Lampérth József és Moholy-Nagy László nevét is.
Fotó: Musée d'Orsay, Sophie Boegly
