Sorozatunkban megmutatjuk, milyen kiállításokkal készülnek a nagyvárosok múzeumai az idei évre. Párizzsal kezdjük.

A bőség zavarával küszködik az utazó, ha az év bármelyik napján Párizsban jár és idejét kiállítások látogatásának szentelné. Az idei év kínálata is meglehetősen zavarba ejtő.

A leginkább antropológiai múzeumként definiálható Musée du Quai Branly fennállása óta először mutatja be önálló kiállításon pazar képgyűjteményét. A több mint 200 festmény és grafika megmutatja, hogyan változott az Európán kívüli kultúra percepciója és ábrázolása az európai festészetben, olyan művészek alkotásain keresztül, mint Matisse, Gauguin vagy Émile Bernard. A ritka alkalomnak egy évet szentel a múzeum, a kiállítás öt nap múlva nyílik, de 2019 januárjáig nyitva tart. (Eközben áprilisban egy „szellem” kiállítás is nyílik ugyanitt.)

Az Iparművészeti Múzeumban (Musée des Arts décoratifs) március 7. és július 1. között lesz látható egy nagyobb válogatás képzőművészek által tervezett ékszerekből, Picassótól Jeff Koonsig.

A Louvre március 28-tól négy hónapig Eugene Delacroix műveinek adja át az időszaki kiállításokra alkalmas tereit.

Március 28-án nyílik és július 16-ig látható a Centre Pompidou nagyszabású orosz avantgárd kiállítása Chagall-lal, El Liszitszkyvel, Maleviccsel, a vityebszki iskolára koncentrálva, amelynek vezetője 1919 után maga Chagall volt.

Kevéssé ismert, hogy milyen hatással volt Claude Monet vízililiomok sorozata az amerikai absztrakt expresszionizmusra, főleg azt követően, hogy egy fontos darab került a New York-i MoMA gyűjteményébe 1955-ben. A Musée de l’Orangerie egy komolyabb válogatást mutat be Pollock, Rothko, Tobey, Ellsworth Kelly és mások Monet ihlette műveiből, a mester késői munkái mellett, április 13-tól augusztus 20-ig.

Az 1968-as diáklázadásokra emlékezik a francia nemzeti könyvtár (BNF): hogyan alakította az ötven évvel ezelőtti történetről élő vizuális memóriánkat a média, melyek azok a fotók és mozgófilmek, amelyek alapján ma elképzeljük az 1968 májusában kirobbant forradalmi eseményeket. A tárlat április 17-én nyílik és augusztus végéig látható.

Miközben a Grand Palais tavasztól részben háttérbe szorítja a hús-vér művészeket (festő robotok műveit mutatja be, persze párhuzamosan azért lesz egy Kupka-kiállítás is!), a Petit Palais annak szentel kiállítást, hogy látták a francia impresszionisták a viktoriánus „ködös és ipari” Londont. Pissarro, Sisley, Monet és a többiek hosszabb-rövidebb időt töltöttek a brit fővárosban 1870 és 1904 között, ennek „dokumentumait” gyűjtötték össze a kurátorok a június 21-én nyíló és október 14-én záruló kiállításra.

A Musée du Luxembourg az év első felében az ifjú Tintorettónak, az év második felében Alphonse Muchának szentel tárlatot.

Szeptemberben két Picasso kiállítás is nyílik Párizsban: a művész nevét viselő múzeum azokat a műveket állítja ki, amelyeket ő maga is főművének tartott, a Musée d’Orsay pedig a kék és a rózsaszín korszaknak szentel egy nagyobb eseményt, ilyen nagyságrendben először a francia múzeumok történetében.

Az év második felében lesz még Miró a Grand Palais-ban, Basquiat, majd Schiele a Louis Vuitton Fondation termeiben és egy átfogó kubizmus kiállítás a Centre Pompidou-ban.

Az ajánlat közel sem teljeskörű!