A művészeti világban fontos hírforrás, a The Art Newspaper közzétette az elmúlt hónap legértékesebb múzeumi gyarapodásainak listáját. Az öt kiemelt műtárgy között szerepel Stuart Mária Henrietta esküvői portréja, melyet a Szépművészeti Múzeum vásárolt a Christie's árverésén, igaz, korábban, de a tranzakció nyilvánosságra hozatala alapján márciusi eredménynek számít.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy az 1919-ben Weimarban Walter Gropius által alapított Bauhaus iskola mindent megváltoztatott, amit addig színről és formáról, épületről és bútorról, fotóról és tárgykultúráról gondolt a világ. Ennek jó néhány magyar művész is részese lehetett, többen mesterként meghatározó szerepet töltöttek be az oktatási intézmény és műhely életében. Ennek megfelelően a budapesti múzeumok is gondoskodnak a centenárium méltó megünnepléséről.

A magyar múzeumi világ legendáira emlékezik a MúzeumCafé folyóirat idei első, dupla száma.

Teljes egyetértésben ítélte oda a MúzeumCafé szerkesztőkből és szerkesztőbizottsági tagokból álló kuratóriuma az idei MúzeumCafé díjat a Néprajzi Múzeum etnográfusának, Frazon Zsófiának és a bő három év kutatómunka eredményeképpen tavaly megjelent ...NYITOTT MÚZEUM... kézikönyv tudós közösségének. A díjat március 20-án a Lumen kávézában adtuk át, ahol néhány hónappal ezelőtt a kötetet is bemutatták. A laudációt követően Frazon Zsófiával és György Péterrel, a szerkesztőbizottság tagjával Gréczi Emőke főszerkesztő beszélgetett.

Bármilyen hihetetlen, de előbb volt emlékszobája Magyarországon Goethének, mint Petőfinek, Aranynak vagy Vörösmartynak. Szerencsére voltak, akik még időben kitalálták: gyűjtsék össze Petőfi ereklyéit, keressék fel azokat az embereket, akik találkozhattak a költővel és őrizhetnek tőle bármilyen személyes tárgyat, a gyűjteményből pedig hozzanak létre egy kis múzeumot, amit akkor még Petőfi-háznak hívtak - a Petőfi Irodalmi Múzeum elődjeként.

Ha belelapoz az ember Cserba Júlia új kötetébe, az az érzése támadhat, hogy a francia fotográfia egyes időszakait éppúgy alapvetően meghatározták a magyar tehetségek, mint a filmiparét Hollywoodban, a különbség pedig leginkább abban rejlik, hogy míg az amerikai filmgyártásban ma nehezen találnánk aktív magyarokat, addig Franciaországban ma is működnek fotográfusok, még a legfiatalabb generációból is.

A Ludwig Múzeum változatos programokkal ünnepli 30. születésnapját, az év folyamán gyakorlatilag az intézmény működésének teljes története, tevékenységének teljes keresztmetszete megjelenik, a dokumentumokkal felidézett kiállításoktól a látogatót alkotásra ösztönző múzeumpedagógián át a Velencei Biennálé magyar pavilonjának itt gyűjtött anyagáig. Lapunk korábban több szempontból is írt a múzeum megalapításának fordulatokban gazdag történetéről, de most érdemes egy kicsit feleleveníteni, hogy került a Ludwig Budapestre.

Aktívak és máris legendák a magyar kortárs képzőművészet forradalmárai - ez egyértelműen látszott a Ludwig Múzeum Iparterv 50+ kiállításának megnyitóján, ahol az 1968-69-es kiállítások megjelent művészeit a legnagyobbaknak kijáró tisztelet vette körül.

Két évvel ezelőtt a Fővárosi Képtár nagyobb teret szentelt az 1958-as brüsszeli világkiállítás magyar jelenlétének egy Bernáth Aurél-mű kapcsán (Mutató nélkül). Mi Csontváryt vittünk, de az expó házigazdái is kitettek magukért, ekkor készült "ideiglenesen" a mára a város jelképévé vált Atomium, amely megúszta a tervezett elbontást, és tavaly óta a saját születésnapját ünnepli egy látványos kiállítással. Ám az építmény kínálta élmények itt nem érnek véget, csak ezután következik a varázslat!

Hogyan? Ebben segít a Magyar Nemzeti Múzeum új projektje, a Közös időnk, amely az év folyamán összegyűjti, bemutatja, meg- és kibeszéli a rendszerváltás talán origójának tekinthető év tárgyi - és szellemi - emlékeit.