A Magyar Nemzeti Galéria ezekben a hónapokban egy gyönyörű (tényleg, lehet vitatkozni) kiállítással emlékezik meg Rippl-Rónai József és a modern francia szobrászat (festészet, iparművészet) egyik legnagyobb alakja, Aristide Maillol barátságáról. Mi most csak egy apró epizódot elevenítünk fel: amikor az első világháború kitörése Rippl-Rónait és családját Franciaországban érte, a francia barátok minden követ megmozgattak, hogy kimentsék az "osztrák kémet" a fogolytáborból. Minden szándéka ellenére a legkevésbé Maillol tudott segíteni, akinek éppen elég volt a számláján akkoriban: nevezetesen Harry Kessler gróf, "a vörös gróf", "az utolsó európai".

A Bálint Ház nagytermében különleges kiállítás tekinthetünk meg, amely mind módszertanában, mind tematikájában is tanulságos lehet a múzeumok számára. A Nemzedékek és amnézia emlékezet című kiállításon bemutatott alkotások létrejöttét fél éven keresztül művészettörténészek, esztéták, építészek és történészek előadásai előzték meg, amelyeket a művészek is meghallgatattak, majd az így elkészült művek között egy tudományos konferencia zárta a holokauszt emlékezettörténetére reflektáló projektet.

Stuart Little kisegérnek köszönhetően ma már kétségkívül Berény Róbert a legismertebb magyar képzőművész a világon˟, de ne feledkezzünk meg a sokáig legismertebbről, Moholy-Nagy Lászlóról, akinek a berlini Bauhaus Archiv szentel kiállítást, és bizony ez is nagy dolog.

Sokféle múzeumlátogató van. Amikor a Magyar Nemzeti Galéria egy "multi" irodaházába visz egy felnőtteknek szóló múzeumpedagógiai programot, akkor egy nagyon speciális közönséget szólít meg. A jelek szerint sikerült, hiszen már eddig is az irodaház teljes létszámánál többen keresték fel a Kötőjelek című kiállítást.

Ezt a kérdést nem csak Rockenbauer Zoltán tette fel a Petőfi Irodalmi Múzeum Csinszka-kiállításának megnyitóján, hanem nyilván mindenki, attól a pillanattól kezdve, hogy a nevezett hölgy ("múzsa") elcsavarta az addig menthetetlenül agglegénynek látszó Ady fejét, de Babits és Márffy sem tudott neki ellenállni, pedig egyébként ők sem adták magukat könnyen. A PIM kiállítása talán segít megfejteni a rejtélyt, vagy legalább néhány kulcsot ad hozzá.

Ez pedig a mai nap: egyenesen a Louvre-ból érkezett a Szépművészeti Múzeum hónap végén nyíló Rembrandt és a holland arany évszázad című kiállításának egyik fénypontja, Vermeer Asztronómusa - Vermeer-kép ezelőtt még soha nem járt Magyarországon.

Ami ma a kétes színvonalú tömeggyártott árucikk jelzése, az valaha a legmagasabb minőséget, precizitást, művészi kivitelezést jelentette. Igaz, pár ezer vagy több száz évvel ezelőtti kézműves csodákról beszélünk, melyeket a Hopp Ferenc Múzeum legújabb, a kínai művészet ötezer évét bemutató kiállításon láthatunk.

Értesültünk róla, hogy jegyet a Mamma Mia! előadásra már csak 2015-re árulnak, ebből pedig két dolog következik: sokan mennének Szegedre, de kell nekik valami alternatív program, hiszen az előadásról lemaradtak, a másik pedig hogy sokan mennek, és biztos nem árt egy napközbeni program a Dóm térhez közel. Az ajánlat egyértelmű: irány a REÖK-palota!

Siófok egyike lett volna a Kádár-rendszer leggazdagabb településeinek, vagy ahogy ma mondják: magas lehetett az egy főre eső GDP, persze csak elméletben, hiszen a - valutában érkező - bevételek jelentős része feketén vándorolt a zsebekbe. A szakszervezeti és vállalati üdülők rogyásig voltak pihenő dolgozókkal, a "zimmerek" pedig NDK-NSZK egyesülő családokkal. Minderre most egy különleges kiállítás emlékezik, stílszerűen a siófoki szabadtéri színpadon.

Létezik Leonardo kiállítás Leonardo nélkül, van Gogh kiállítás van Gogh nélkül, és dínókiállítás dínó nélkül. Ezért is kell nagyon megbecsülni, ha valódi csontokból felépített rekonstrukciókkal és tudománnyal alátámasztott programmal szolgál egy múzeum; már csak bő két hétig várják a patagóniai maradványok a látogatókat a Természettudományi Múzeumban. Figyelem: hasznos egy óra a vakációban!