Amy Winehouse-hoz hasonlítani a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményének római istennő szobrát - ezt büntetlenül csak az teheti meg, aki a nevezett gyűjteményben dolgozik. Amíg a múzeum zárva tart, ez a kis közösség elengedte a fantáziáját és egy blogon tabukat döntöget.

Amikor egy átlagember belép egy olyan térbe, ahol kortárs - lehetőleg absztrakt - műveket állítottak ki, esélyes, hogy azt mondja: "ilyet én is tudok". Az idei MúzeumCafé Díjat elnyerő Dabi-Farkas Rita múzeumpedagógus "tanítványai" ezt biztosan nem mondják, holott az úgynevezett megértési nehézséggel élők közül kerülnek ki, mégis (vagy éppen ezért?) nyitottabbak és elfogadóbbak, mint az átlagemberek többsége.

Egy magánmúzeum gyűjteményének és kiállítóhelyének kisebb méretét rugalmassággal és kreativitással pótolja. Így tett most a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum is, amikor az első világháborúra emlékező kiállításának anyagát a művészek leszármazottaitól szedte össze, a kapcsolódó személyes emlékekkel együtt.

A pártfőtitkár 1987 szilveszterén kereste fel a Műcsarnok Művészet és forradalom című kiállítását, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. évfordulója alkalmából rendeztek. A művészeti téren kétségkívül egyszerűen gondolkodó Kádár a szájbarágós szocreál helyett egy igazi klasszikus avantgárd kiállítással szembesült. Ám addigra már feladta…

Közel negyedmillióan látták a Szépművészeti Múzeum Rembrandt és a holland aranyévszázad című kiállítását, nagyjából annyian, amennyien a londoni National Gallery Rembrandtját ugyanekkor. A három évre bezáró múzeum remekei felköltöznek a galériába, ahol felpörög a program a következő hónapokban, sőt, években.

Úgy tűnik, hogy a szerelmesek napját ma már a virágüzletek, az édességboltok, a wellness szállodák, az éttermek és az ékszerészek mellett a múzeumok is magukénak érzik, ráadásul idén éppen szombatra esik, ezért van mód arra, hogy egész nap, éjszakába nyúlóan programot szervezzenek. Jelmez kötelező vagy legalábbis erősen ajánlott!

Keserü Katalin művészettörténészek több generációját tanította és tanítja ma is, életműve ugyanakkor nehezen átfogható, részben az egyetemi oktatói munka okán, amelynek kézzelfogható nyoma csak akkor marad - az indexek aláírásai mellett -, ha az előadások szövegét valaki rögzíti, és nyomtatásban megjelenteti. Ugyanakkor kíváncsisága a művészettörténet legkülönbözőbb területei felé terelte a 19. század történetétől a magyarországi szecesszión át a kortárs művészetekig, a kézműipartól az iparművészetig. Talán ugyanez a kíváncsiság késztette arra is, hogy megpályázza a Műcsarnok igazgatói székét, majd az Ernst Múzeumét - mindkét korszak maradandó nyomott hagyott a hazai muzeológia történetében, az előbbi a műcsarnoki igazgatói anomáliák első epizódjaként, az utóbbi az akkor rövid időre független Ernst Múzeum fénykoraként.

Kevesen tudják (és még kevesebben emlékezhetnek rá), hogy a városligeti Közlekedési Múzeum valaha inkább hasonlított egy templomra, mint egy kiállítóhelyre. Még néhány év, és ismét a régi pompájában várja a látogatókat, előbb azonban, idén április 15-én bezár, és elkezdődik az épület felújítása és bővítése.

Nehezen indultak tavaly a holokauszt és a Nagy Háború (az első) évfordulója alkalmából rendezett események, és az igazán nagyszabású, tán kissé későn elkezdett projekt, a Sorsok Háza befejezésére is még ki tudja, meddig kell várni, így nem meglepő hogy számos program, kiállítás csúszott át az idei évre. Igaz, a holokauszt sem ért véget 1944-ben, az első világháború száz évvel ezelőtt pedig éppen hogy elkezdődött.

Az ország egyik legdíszesebb és legizgalmasabb múzeumi tere, a Szépművészeti Múzeum hatvan éve lezárt Román Csarnoka az utóbbi évtizedekben leginkább egy horrorfilm forgatási helyszínére hasonlított, a világháborúban megrongálódott, azóta festmények és gipszmásolatok raktáraként szolgált. A múzeum egy hónap múlva bezár, elkezdődik az épület rekonstrukciója. Ám addig is - míg a Rembrandt kiállítás közönsége hömpölyög néhány méterrel odébb - a szakemberek zárt ajtók mögött hozzáláttak az 1983-ban felépített polcrendszer elbontásához.