Az ipari örökség kezelésének hazai és nemzetközi gyakorlatait mutatja be a MúzeumCafé 102. lapszáma.

Zsigmond Gábor az emblematikus magyar ipari helyszínek identitásképző szerepére hívja fel a figyelmet, míg Németh Györgyi az örökségvédelem e területének nemzetközi szervezeteit mutatja be. Koniorczyk Borbála és Szilágyi Adrienn az ipari helyszínekre vezetett városi sétákról, Kaszás Ivett egy, a Salgótarján örökségével kapcsolatos attitűd-felmérésről ír, Szemző Hanna egy varsói gyakorlatot ismertet: kenyérgyárból született közösségi színteret. Hogyan születnek múzeumok bezárt örökséghelyszíneken? A szerzők erre hoznak példákat: Gabriela-Anabella Costache a temesvári Vízmúzeumot, Berényi Marianna a portimaói szardíniagyárban létrehozott intézményt, Bazsó Borka írása pedig számos, nemzetközi díjakkal elismert múzeumot vonultat fel. Basics Beatrix tanulmánya az Andrássyak ipari beruházásainak emlékeiről, Csengel-Plank Ibolya és Csengel Péter írása a budaörsi repülőtér építészeti sajátosságairól szól. Karácsony Ágnes Haba Péter művészettörténésszel beszélgetett a magyar ipari építészet különleges teljesítményéről, Major Eszter Annának pedig Németh József mutatta be a Petőházi Cukorgyár emlékeit bemutató kiállítást.

A Szemlében Gréczi Emőke ismerteti Kovács Dániel kötetét a Szocreál és késő modern építészetről. A Híreket Magyar Katalin állított össze, a portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotó: Szépművészeti Múzeum

A múzeumi rendszer sajátos, kategóriákba nehezen besorolható kezdeményezéseit, a múzeumdefiníció határait feszegető intézményeket hívja példának a folyóirat 101. lapszáma, hogy bemutassa a vadmúzeumok hazai és nemzetközi gyakorlatát.

Az emlékév alkalmából született dupla, 99–100. lapszám muzeológiai, művészettörténeti és örökségvédelmi szempontok szerint tárgyalja a vészkorszak emlékezetét.

Keményfi Róbert Prológusa vezeti fel a szám központi témáját. Kelbert Krisztina az anya-lány szerepek sajátosságait vázolja fel egy, a Savaria Múzeumban őrzött családi hagyaték feldolgozásával. Toronyi Zsuzsanna a holokauszt múzeumi ábrázolásának és gyűjtésének problémáit veti fel írásában, Fenyves Katalin a népirtás fotódokumentumainak lehetséges megközelítési módjait veszi sorra. Basics Beatrix Kaufmann Izidor zsinagógaképeit mutatja be, Berényi Marianna a kolozsvári zsidóság emlékezetére létrejött Muzeonról ír. Véri Dániel két, az Európai Iskolához tartozó művész (Martyn Ferenc és Bálint Endre) holokausztmappáját mutatja be. Varga Krisztina Romani Roséval, a heidelbergi Német Szintik és Romák Dokumentációs és Kulturális Központjának vezetőjével készített interjút. Lénárt András a Szemtanúk című kiállítást és az ebből készült albumot ismerteti, Farkas Zsuzsa Kinszki Imrére, a munkaszolgálatban elhunyt fotóművészre emlékezik. Szabó Alexandra a DEGOB-jegyzőkönyvek alapján a Magyar Zsidó Múzeumban készült kiállítás koncepcióját mutatja be. Szűcs Tamás a közelmúltban az UNESCO listájára felvett zsidó világörökségi helyszíneket viszi sorra.

A lapszámban kapott helyet a MúzeumCafé idei díjazottjával, Varga Benedekkel, az MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum igazgatójával készült interjú (Berényi Marianna és Gréczi Emőke), valamint a főszerkesztői laudáció, amely a díjátadás alkalmával hangzott el a SOM-ban.

A Híreket Magyar Katalin állította össze, a portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A városegyesítés 150. évfordulóját köszönti tanulmányokkal, elemzésekkel, visszatekintésekkel a MúzeumCafé most megjelent, 98. lapszáma.

A Vigadóban megrendezett Sosemvolt Budapest című kiállítás koncepcióját Kovács Dániel kurátor (Magyar Építészeti Múzeum) mutatja be, Vámos Gabriella a budavári Arany Sas Patikamúzeum alapításának körülményeit idézi fel. Fejős Zoltán tanulmányában a Váci utcai kalapszalonját New Yorkba átköltöztető Róth Margit pályáját ismerteti. Berényi Marianna a fővárosi kerületek helytörténeti gyűjteményeit mérte fel, Lépold Zsanett és Hajnal Márton a Budapesti Történeti Múzeum két évfordulós kiállításának (1973 és 2023) összehasonlítását végezte el. Basics Beatrix írásában a városháza épületek történetén halad végig, Gréczi Emőke a BTM-ben 1970–71-ben elvégzett művelődésszociológiai felmérés körülményeit és eredményeit vázolja. Balla Loránd a Kiscelli Múzeumban készülő, a Petőfi Csarnok történetét feldolgozó kiállítás háttérkutatásaiba avatja be az olvasót, Keszeg Anna az ugyancsak a kiscelli templomtérben megrendezett Divat & Város című kiállítást értékeli, Karácsony Ágnes az intézmény igazgatójával, Perényi Roland történésszel készített interjút. Juhász Sándor egy kevésbé ismert Lendvay utcai magángyűjtemény kárpitgyűjteményének hátterét tárja elénk, egy most előkerült fotográfiából kiindulva, míg Keresztes Csaba az 1945 után létrejött, rövid életű Műkincsfelvásárló Vállalat koncepcióját idézi fel.

A Kutatás rovatban Radnóti Sándor Rényi András Rembrandt-kötete (A képek színjátéka) kapcsán született tanulmánya, a Módszertan rovatban Kovács Krisztián kortárs restaurátor mátrix ismertetője olvasható.

A Híreket Magyar Katalin szerkesztette, a portréfotót Szilágyi Lenke készítette, a lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A hazai múzeumi szintér egyik legkülönlegesebb, és talán legfiatalabb gyűjteménye a hazai cirkusztörténet emlékeit őrzi. A Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum "gyenge pontja" a láthatóság megoldása. Így kapott most helyet a Csodálatos cirkuszvilág című kiállítás a Mezőgazdasági Múzeum épületében: a nemzetközi kitekintés igényével összeállított anyag február 29-ig látható a Vajdahunyadvárban.

Városliget mellett, Klösz György, a magyar fotográfia egyik kiemelkedő alakjának egykori villájából és fotográfiai műhelyének székhelyéből kialakított épületben kap új, végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb, mintegy hétszázezer műtárgyból álló együttese, a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye. A jelenleg alapítványi formában működő, de a közeljövőben a Szépművészeti Múzeum új tagintézményeként nemzeti közgyűjteménnyé váló múzeum az épület felújítása után, 2025-ben mint Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyitja meg a kapuit a látogatók előtt.

A korábban irodaépületként funkcionáló egykori Klösz-villát, a Városliget fasor 49. szám alatti telken található, az idők során több mint 3000 négyzetméteressé alakított épületet a közelmúltban vásárolta meg a Városliget Zrt., hogy az átalakítást követően a magyar fotóművészet páratlan gyűjteményének méltó otthona lehessen, részévé válva a Liget Budapest Projekt keretei között megújult vagy újonnan létrejött, nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű városligeti kulturális intézményrendszernek.