A Privát nacionalizmus kiállítás láttán felmerülhet, hogy hogyan értelmezhető másképpen (vagy egyáltalán) egy ilyen mélységes mély társadalmi mondani valóval rendelkező, feszes kurátori koncepció alapján felépített program, mennyire érthetőek magyarázat nélkül a kiállított műtárgyak, vetített videók és lehetséges-e ebből bármit befogadni bizonyos fogalmak ismerete, előképzettség nélkül. A választ hamar megkapjuk, mivel folyamatosan válnak nyilvánossá, letölthetővé, hozzáférhetővé a guide-ok, háttéranyagok, az egyes művekre vonatkozó értelmezések és magyarázatok - vagyis elismerten a látvány és amit a kurátor közölni szeretne, együtt teljesítik be a küldetésüket. Okos és merész kiállítás a Fővárosi Képtárban és a Budapest Galériában.

A dél-afrikai színész, rendező, képzőművész, William Kentridge (a minap megjelent nemzetközi művészeti Power 100-as lista 81. helyezettje) Übü és az Igazság Bizottság című darabját a Trafó tűzi műsorra november 19-20-án. Mindezek apropóján felidézzük azt az interjút, amit lapunk közölt a budapesti kiállítása kapcsán.

Elkészült az Art Review folyóirat szokásos Power100 kiadványa, amely évről évre a művészeti világ legbefolyásosabbjait listázza és egyébként mintául szolgál a magyar Power50-es listának. Ahogy nálunk jobbára a hivatalból adódik a befolyás és a top10-be mindig becsúszik a politika is, a nemzetközi színtéren láthatóan a pénz dominál: gyűjtők, több üzlettel rendelkező galeristák és vásárok kurátorai diktálják a tempót a legdrágább, legkeresettebb művészek mellett. Hogy melyik a jobb változat, nem tisztünk eldönteni. Az AICA (a műkritikusok nemzetközi szövetsége) az egyik közösségi oldalon csak így kommentálta a listát: "Perhaps it's a joke…"

Extravagáns művésznek extravagáns kiállítás jár, hagyományos installációval talán nem is értelmezhető és érzékelhető ma El Kazovszkij művészete és személyisége. A november elején nyíló kiállírás kurátorai, Rényi András és Jerger Krisztina egészen hihetetlen kreativitása mellé a múzeum nagyvonalúsága párosul, így elkészülhetnek az eltervezett díszletek, felállhat a panoptikum, lesz mozi, a gigantikus, eredetileg vörös márvány fogadótérre pedig rá sem lehet majd ismerni.

A Palazzo Reale olasz kurátora szerint még a szállítók szava is elállt, amikor Milánóban kicsomagolták a Szépművészeti Múzeumból érkezett Esterházy Madonnát, pedig ők már tényleg mindent láttak. Annál több ember nem fér be azokba a kiállítóterekbe, mint ahányan jelenlétünk idején voltak, pedig egy kapuval odébb Giotto Firenzéből érkezett freskótöredékeit és táblaképeit, néhány utcával távolabb pedig Michelangelo utolsó szobrát, a Rondanini Pietát lehet megtekinteni. A tárlaton eltöltött bő két óra felért egy passzív közvélemény-kutatással: a javarészt olasz közönség soraiból többen értetlenkedve kérdezték egymástól Rippl-Rónai kalitkás női portréja láttán, hogy tényleg magyar-e ez a művész, mások türelmesen végigfotózták Szinyei Majálisát, hogy egyetlen apró részletről se maradjanak le.

Január óta a Ludwig Múzeum hatáskörébe tartozik a Velencei Biennále magyar részvételének koordinálása, a pályázatok lebonyolítása, az építészeti és a képzőművészeti seregszemlén való kiállítás megszervezése, nemzeti biztosnak a múzeum igazgatóját, Fabényi Júliát nevezték ki. Az intézmény azonban ennél komolyabban veszi a feladatát és Boros Géza (korábban az EMMI Művészeti Főosztályának vezetője) újdonsült osztályvezetőként összeállítja a lehető legteljesebb dokumentumgyűjteményt 1958-tól kezdődően - ekkor nyílt meg újra a felújított magyar pavilon, tíz év szünet után. Az archívumban a kiállításokra és a kiállítókra vonatkozó dokumentáció mellett a magyar kiállítás és a Biennále összefoglaló katalógusai is helyet kapnak. Zajlik az anyaggyűjtés, a nyilvános archívum a Ludwig Múzeum könyvtárában lesz elérhető az érdeklődők számára.

Újságírók és múzeumi kommunikációs szakemberek ültek össze a szegedi Móra Ferenc Múzeumban, hogy egy konferencián megvitassák, hogyan képesek az intézmények olyan üzenetet közölni, hogy az el is érje a sajtó ingerküszöbét. Storytelling és szexi kommunikáció, ez a kulcsa a gyümölcsöző együttműködésnek.

Számos érvet sorakoztathatnánk arra, hogy II. József miért volt felvilágosult király, jelen esetben csak egyet emelünk ki: Firenzéből viasz anatómiai modelleket rendelt az orvosi képzés elősegítésére, a "borzasztóan szép" modellekből nemcsak a bécsi, hanem a nagyszombati, időközben Budára, majd Pestre telepített egyetemnek is jutott. Ezek a szemléltető eszközök egy idő után kikoptak az oktatásból, múzeumba kerültek, majd egy kortárs művész, Drozdik Orsolya közel negyven éve az egyik darabot, egy női testet ábrázoló modellt felfedezte magának. A találkozásból születő installációsorozat egyik darabja a kapcsolódó szövegekkel most a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (SOM) látható, az előkép, a viasz Medikai Vénusz társaságában.