A müncheni születésű, de Berlinben élő, eredetileg építész képzettségű Rosefeldt hírnevét filmjeinek, többcsatornás videóinstallációinak köszönheti. A 2014-ben Berlinben forgatott, teljes hosszában 130 perces (kiállítási verzió) Manifesto premierje 2015 végén Ausztráliában volt, ezt követően Hamburgban és New Yorkban is láthatta a közönség, a 90 perces mozi verziót pedig 2017 januárjában mutatták be a Sundance filmfesztiválon, és ezt vetítették idén év elején a magyar művészmozik is.
Ezekben a hónapokban tűnik el végleg a föld színéről a Kádár-kor egyik ikonikus balatoni épülete, a balatonszéplaki Hotel Ezüstpart, egykori SZOT-üdülő, amit a helyiek csak "tojáskeltetőként" emlegettek. Egy korszak lezárul, de feltehetően elkezdődik egy új: az 1957 és 1989 közötti évtizedek balatoni építészetének kutatása és értékelése. Ennek egyik látványos bizonyítéka a Lechner Tudásközpont most nyílt és szeptemberig látható Strandszezon című kiállítása, amely a vonatkozó tervezővállalatoknak az archívumban őrzött fotóiból válogat, utalva az építészeti szempontból különleges és meghatározó épületekre - ha léteznek még, ha nem.
A jelen múzeumi dokumentálását összefogó MaDok-program tapasztalataira alapozva és ennek részeként készült el a …NYITOTT MÚZEUM… című kötet, mely kézikönyvként szolgál a programban részt vevő vagy szimpatizáló, csatlakozni vágyó kurátorok, közgyűjteményi szakemberek számára.
A félállandó kiállítás definíciója lehetne a szentendrei Czóbel Múzeum tárlata, amelyhez három évvel ezelőtti megnyitása óta másodszor is hozzányúltak: ismét sikerült külföldről és magángyűjteményekből olyan műveket szerezni, amelyekért megéri a korrekció.
Az a megtiszteltetés érte lapunkat, hogy egy blogbejegyzésünk egyik mondatára reagálva egy felirat elhelyezésével reagáltak a kurátorok. A balatonfüredi Vaszary Villában látható Menedék a tüdőszanatóriumban című, a Levendel-gyűjteményt bemutató kiállításon egy ágy elhelyezésének okán és célján töprengtünk. Íme a nagyon is elfogadható és világos magyarázat:
