A Palazzo Reale olasz kurátora szerint még a szállítók szava is elállt, amikor Milánóban kicsomagolták a Szépművészeti Múzeumból érkezett Esterházy Madonnát, pedig ők már tényleg mindent láttak. Annál több ember nem fér be azokba a kiállítóterekbe, mint ahányan jelenlétünk idején voltak, pedig egy kapuval odébb Giotto Firenzéből érkezett freskótöredékeit és táblaképeit, néhány utcával távolabb pedig Michelangelo utolsó szobrát, a Rondanini Pietát lehet megtekinteni. A tárlaton eltöltött bő két óra felért egy passzív közvélemény-kutatással: a javarészt olasz közönség soraiból többen értetlenkedve kérdezték egymástól Rippl-Rónai kalitkás női portréja láttán, hogy tényleg magyar-e ez a művész, mások türelmesen végigfotózták Szinyei Majálisát, hogy egyetlen apró részletről se maradjanak le.
Schiele már sok lett volna a Dóm térnek Milánóban
Egy magánmúzeum gyűjteményének és kiállítóhelyének kisebb méretét rugalmassággal és kreativitással pótolja. Így tett most a Molnár-C. Pál Műterem-Múzeum is, amikor az első világháborúra emlékező kiállításának anyagát a művészek leszármazottaitól szedte össze, a kapcsolódó személyes emlékekkel együtt.
A Magyar Nemzeti Galéria ezekben a hónapokban egy gyönyörű (tényleg, lehet vitatkozni) kiállítással emlékezik meg Rippl-Rónai József és a modern francia szobrászat (festészet, iparművészet) egyik legnagyobb alakja, Aristide Maillol barátságáról. Mi most csak egy apró epizódot elevenítünk fel: amikor az első világháború kitörése Rippl-Rónait és családját Franciaországban érte, a francia barátok minden követ megmozgattak, hogy kimentsék az "osztrák kémet" a fogolytáborból. Minden szándéka ellenére a legkevésbé Maillol tudott segíteni, akinek éppen elég volt a számláján akkoriban: nevezetesen Harry Kessler gróf, "a vörös gróf", "az utolsó európai".
Egy valaha volt műgyűjtemény „coming out”-ja
Most már tudjuk, hogy az a ritka eset is előfordulhat, amikor egy gyűjtemény úgy marad többé-kevésbé egyben, hogy a gyűjtőről vajmi keveset tudunk. Amennyit mégis, azt kollégánk kinyomozta és most könyvben is megjelentette.
„Kérünk még ilyet! Sokkal több szoborral.”
Sokféle múzeumlátogató van. Amikor a Magyar Nemzeti Galéria egy "multi" irodaházába visz egy felnőtteknek szóló múzeumpedagógiai programot, akkor egy nagyon speciális közönséget szólít meg. A jelek szerint sikerült, hiszen már eddig is az irodaház teljes létszámánál többen keresték fel a Kötőjelek című kiállítást.
A magyar művészet elkötelezett propagátora
A párizsi Allegro Barbaro kiállítás látogatottsága pillanatokon belül eléri a 60 ezret. Ennek örömére most álljon itt a Musée d'Orsay igazgatójával készült interjúnk, amelyből kiderül, hogy Guy Cogeval kamaszkora óta rajong Bartókért, és nem ez a tárlat az első "magyarbarát" gesztusa: még montreáli múzeumigazgatóként Giorgio Vasari művét juttatta vissza a Szépművészeti Múzeumnak.
A múzeumok magazinja
