Egy apró teremben bújik meg néhány hétre a boldog békeidők esszenciája, és már csak néhány napig (október 8-ig) látható: ez A magyar műipar állócsillagai című kiállítás a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalában. Egyébként nem szokás odajárni kiállításokat nézni, most mégis sokan teszik, mert nyilvánvalóan másra sem vágynak annyira az emberek, mint a boldog békeidőkre.

Egy múzeum felkér tíz írót, a tíz író kiválaszt tíz műalkotást, ezek kapcsán ír tíz kis (persze tízperces) darabot, a két rendező pedig kiválaszt tíz színészt, akik ezt előadják. A Színházi Kritikusok Céhe által a hétvégén különdíjban részesített Ganymed Goes Europe című produkció után, ennek sikerén felbuzdulva most abszolút magyar lesz a produkció, a helyszín továbbra is a Szépművészeti Múzeum.

"A munkálatok annyira előrehaladtak, hogy a tárat mint tökéletes Néprajzi Múzeumot, már az év őszén meg lehet nyitni."

Szeptember 18-án a Szépművészeti Múzeumban beszélgetünk a műtárgyról mint luxusról, október 5-én pedig a Magyar Nemzeti Galériában az első kísérleti filmekről. Az előbbi program egy Múzeum+ esemény, a második egy finisszázs keretében zajlik.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy elszabadultak az indulatok a Guggenheim Alapítvány és Peggy Guggenheim leszármazottai között, hiszen egy család gyakorlatilag "bevásárolta" magát a velencei múzeumba. Valóban, Shulhofék gyűjteményéből ma állandó kiállítás látható a Guggenheim Múzeumban, kérdés, hogy az egyébként rendkívül vendégszerető Peggy mit szólna a vendégekhez, akik ennyire otthon érzik magukat nála.

Egy magára valamit is adó világvárosban létezik olyan, hogy galériások hétvégéje. Nos, idén már nálunk is lesz, az egyetlen hétvégére eső megnyitók és tárlatvezetések száma erősen megugrik szeptember 13-14-én. Kortárs művészek mindenütt, a harmincastól a kilencvenesig.

A néhány évvel ezelőtt elhunyt Kerényi Ferenc irodalomtörténészről mondták, hogy annyira ismerte Petőfi életét, hogy legfeljebb három nap lehetett a költő életében, amivel Kerényi nem volt pontosan tisztában (nyilván az utolsó volt az egyik). Egy irodalomtörténész, ha igazából beleássa magát egy író életébe, akkor annak egyre mélyebb rétegeibe jut, egyre több apró, az irodalomtörténet egésze szempontjából talán nem is lényeges epizódot, adatot ismer meg, már-már családtaggá válik a kutatott szerző, a fennmaradt művek, dokumentumok mellett minden egyes tárgyi emlék az egész élet és életmű megértését szolgálja.

Ha a látogatók számát nézzük, nem annyira közismert, hogy a reneszánsz ékszerdoboz és a szakmának szóló biennále mellett is vannak csodák Velencében, mindjárt itt a luxusárukra (Guccitól Chateau-Latourig) specializálódott Pinault-birodalom és két helyi kortárs múzeuma.