Bár a múzeumok a köztudatban az állandóságot jelentik, a műtárgyak helye és szerepe mégis változhat, elméletben és fizikai értelemben egyaránt. A MúzeumCafé 95. száma a műtárgymozgások jogi, gazdasági, kultúrpolitikai és múzeumelméleti felvetéseit veszi sorra.

Hogyan gyűjtik, dolgozzák fel és állítják ki a múzeumok a háborúk, forradalmak emlékeit? Hogyan veszélyeztetik a politikai konfliktusok az épített és tárgyi kulturális örökséget? Milyen helyi és nemzetközi összefogás lehetséges a veszélyeztetett intézmények és gyűjtemények megmentésére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a MúzeumCafé 91. lapszáma.

Németh István Hollandiában az első világháború éveiben született háborúellenes grafikai anyagból mutat példákat, Rockenbauer Zoltán írása szintén ezeket az éveket idézi fel, melyek végső csapást mértek a Franciaországban érlelődő magyar kubizmusra. Kalla Gábor a közel-keleti konfliktusok nyomán működő illegális műkereskedelem természetét vizsgálja, míg Varga Lujza a Vöröskereszt genfi múzeumát mutatja be. Basics Beatrix körképében a háború mint festészeti téma kap szerepet. Polgár Balázs (Hadtörténeti Múzeum) a háborús régészet sajátosságairól és az aktuális kutatásokról válaszolt Gréczi Emőke kérdéseire.

A jelen helyzetre reflektál Berényi Mariann írása a hazai és külföldi intézmények összefogásáról az ukrajnai krízishelyzet kapcsán, illetve Bazsó Borka beszélgetése Ihor Poshyvailóval, a Maidan Museum vezetőjével.

Magyaróvári Fanni Izabella és a Sebestyén Ágnes Anna a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új kiállítóterét, a Walter Rózsi-villát és a benne megnyílt kiállításokat mutatja be. A MuseumDigit konferencia eddigi történetét Sz. Fejes Ildikó vázolja fel.

A Híreket Magyar Katalin, a Kalendáriumot Karácsony Ágnes állította össze. A portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotók: Áment Gellért

Szinte minden várkutatás és -rekonstrukció szakmai viták kereszttüzében zajlik. A MúzeumCafé 84. száma utánajárt, melyek a múltbeli és aktuális ütközőpontok, hogyan szolgálják a tudományt a ma elérhető technikai lehetőségek.

Basics Beatrix felvezetésképpen a 19. századi várábrázolásokról ír számos példával illusztrált cikkében. Vándor László az ismert és a köztudatban kevésbé forgó zalai várak kutatási eredményeit, jelenkori helyzetét ismerteti. Pető Zsuzsa Eszter és Tomka Gábor a regéci vár történetébe, rekonstrukciós lehetőségeibe vezeti be az olvasót. Pusztainé Fischl Klára az őskori várak, erődítések világába avat be, Zay Orsolya a várjátékok divatjáról és irányairól ad áttekintést. Berényi Marianna a digitális várrekonstrukciókkal kapcsolatban indított beszélgetést Buzás Gergely régész-művészettörténésszel, Rácz Miklós építésszel, Szőke Balázs történésszel és Nagy Gábor építésszel.

A lapszám múzeumőrei: Feld Miklós régész-művészettörténész, akit Karácsony Ágnes kérdezett és Barczi Gyula művészettörténész, aki Gréczi Emőkének mesélt a legégett krasznahorkai vár felújításáról.

A Kutatás rovatban Tóth Ferenc tanulmánya olvasható a Szépművészeti Múzeum alapítóinak európai körútjáról. A Szemlében Basics Beatrix Ébli Gábor gyűjtéstörténeti kötetére (Mesterek, művek, gyűjtők) hívja fel a figyelmet. A Híreket és a Kalendáriumot Magyar Katalin szerkesztette. A portréfotó Szilágyi Lenke, a lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotók: Harasztos Áron

Az MTA köztestületi tagjaiból létrejött Stádium 28 kör szervezett fórumot az örökségvédelemről az ELTE Gólyavárában. Marosi Ernő megnyitója, Mélyi József vitaindítója és a meghívottak "vitája" végül csak a problémák felsorolására adott lehetőséget, az egyetlen megnyugtató mondat pedig arra vonatkozott, hogy a MÜPÁ-nak remek az akusztikája.

A zsidók hozzájárulását Budapest nagyvárossá válásához sokan elemezték már. Az ÓVÁS! Egyesület legújabb kutatása - Kik éltek, kik építettek itt? - viszont házról házra mutat be olyan épületeket - egyelőre a VI. és VII. kerületből -, amelyeknek zsidó építtetője, építésze volt. Weboldalon követhető a program alakulása. Vezetője, Perczel Anna építész, az ÓVÁS! egyik alapítója. Húsz éve szisztematikusan tárja fel a pesti zsidónegyed építészeti értékeit.

Az ország egyik legfontosabb reprezentatív épülete, a Budavári Palota kiégett, romos állapotban maradt 1945 után. Egy darabig úgy tűnt, hogy a kormányzói rezidencia ismét politikai-kormányzati feladatot kap, ám - talán mert hamar világossá vált, hogy a helyreállítás évtizedeket vehet igénybe - végül kulturális központként építették újjá: máshonnan kiszoruló, helyszűke miatt feladatukat csak korlátozottan ellátni képes múzeumokat telepítettek be fokozatosan, a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig. Örömünkre szolgál, hogy mindhárom múzeumból (BTM, MNG, MMM) találtunk tanút, aki visszaemlékezik erre a fontos kultúrtörténeti pillanatra. Akik mesélnek a korszakról: Irásné Melis Katalin régész (BTM), Lakatos József restaurátor (Szépművészeti Múzeum-MNG), Esti Béla, 1966 és 1983 között főigazgató (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum)