Bartók Béla halálának 70. évfordulója alkalmából (amely éppen ma van) a brüsszeli magyar intézet (azaz a Brüsszeli Magyar Nagykövetség Kulturális Szolgálata) Bartók Fesztivált rendez, ennek keretében nyílt meg néhány napja az intézet kiállítóterében a két évvel ezelőtti párizsi Allegro Barbaro kiállítás "kistestvére", több olyan alkotással, amely az azóta történt kutatások nyomán került elő és válik most nyilvánossá.
Rockenbauer Zoltán kötete, az Apacs művészet úgy indul, akár egy Dan Brown regény: egy hölgy holttestét találják meg, aki az előző este két férfival távozott egy kiállításról. Ezt követően kiderül, hogy ez a hölgy mélyebb kapcsolatban állt az akkori (1910 körüli) szellemi elit több tagjával, a kiállítás a Nyolcaké volt, ahol aznap este Bartók muzsikált. Aztán nem egy krimi folytatódik, hanem egy alapos, de nem kevésbé lebilincselő tanulmány a magyar szellemi modernizmus számos műfajáról és rétegéről, ahol mindenki hatott mindenkire, mindenki kapcsolatban állt mindenkivel, olyan volt ez a világ, mint egy intellektuális szappanopera.
A párizsi Allegro Barbaro kiállítás látogatottsága pillanatokon belül eléri a 60 ezret. Ennek örömére most álljon itt a Musée d'Orsay igazgatójával készült interjúnk, amelyből kiderül, hogy Guy Cogeval kamaszkora óta rajong Bartókért, és nem ez a tárlat az első "magyarbarát" gesztusa: még montreáli múzeumigazgatóként Giorgio Vasari művét juttatta vissza a Szépművészeti Múzeumnak.
Ezekben a hetekben Párizsban Bartóknak és a magyar modernistáknak olyan konkurensekkel kellene felvenni a harcot, mint Roy Lichtenstein, Hieronymus Bosch,Félix Valloton, Georges Braque és Frida Kahlo. De csak kellene, hiszen a párizsi közönség lehetőleg mindenhová elmegy, minden kiállítást megnéz: ahová vasárnap este 9-kor be lehet jutni, ott még egy ilyen késői órában is beáll a sorba.
