Megkíséreltük összeszedni a lassan mögöttünk járó év legfontosabb múzeumi eseményeit. A sor nyilván nem teljes....

Ezzel a mondattal zárta házigazdaként elmondott köszöntő beszédét Fabényi Júlia két hete, a Pulszky Társaság díjkiosztó programján. Nyilvánvalóan nem arról van szó, hogy a Ludwig Múzeum főigazgatóját hidegen hagyják a környezetszennyezés okozta károk, ám a múzeumi vezetők aggodalma nem alaptalan, amikor a kulturális örökség elemeit veszik célba a tiltakozók.

Hogyan gyűjtik, dolgozzák fel és állítják ki a múzeumok a háborúk, forradalmak emlékeit? Hogyan veszélyeztetik a politikai konfliktusok az épített és tárgyi kulturális örökséget? Milyen helyi és nemzetközi összefogás lehetséges a veszélyeztetett intézmények és gyűjtemények megmentésére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a MúzeumCafé 91. lapszáma.

Németh István Hollandiában az első világháború éveiben született háborúellenes grafikai anyagból mutat példákat, Rockenbauer Zoltán írása szintén ezeket az éveket idézi fel, melyek végső csapást mértek a Franciaországban érlelődő magyar kubizmusra. Kalla Gábor a közel-keleti konfliktusok nyomán működő illegális műkereskedelem természetét vizsgálja, míg Varga Lujza a Vöröskereszt genfi múzeumát mutatja be. Basics Beatrix körképében a háború mint festészeti téma kap szerepet. Polgár Balázs (Hadtörténeti Múzeum) a háborús régészet sajátosságairól és az aktuális kutatásokról válaszolt Gréczi Emőke kérdéseire.

A jelen helyzetre reflektál Berényi Mariann írása a hazai és külföldi intézmények összefogásáról az ukrajnai krízishelyzet kapcsán, illetve Bazsó Borka beszélgetése Ihor Poshyvailóval, a Maidan Museum vezetőjével.

Magyaróvári Fanni Izabella és a Sebestyén Ágnes Anna a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új kiállítóterét, a Walter Rózsi-villát és a benne megnyílt kiállításokat mutatja be. A MuseumDigit konferencia eddigi történetét Sz. Fejes Ildikó vázolja fel.

A Híreket Magyar Katalin, a Kalendáriumot Karácsony Ágnes állította össze. A portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotók: Áment Gellért

A közelmúltban felújítást követően újra megnyílt Szombathelyi Képtár alapításáról jelent meg írás a Vas megyei sajtóban: 45 éve bocsátották ki azokat a téglajegyeket, amelyekkel a múzeum építését támogatni lehetett. Ez bizony tíz évvel megelőzte Gobbi Hilda emlékezetes kezdeményezését, a Nemzeti Színház építésére kiadott téglajegyek akcióját. Ám a Nemzetiével ellentétben az 1977-es szombathelyi program sikerrel zárult

"A Képtár létrehozásának célja is konkrét volt: a Derkovits Gyula szülőházában kiállított anyagnak, Dési Huber István Savaria Múzeumnak adományozott életművének, a zsennyei művésztelepen dolgozó művészek munkáinak méltó bemutatása. [...] Ahogy egy korabeli szövegben olvashatjuk, a képtár muzeológiai és közművelődési célja és feladata részben történeti jellegű, részben a kortárs művészeti törekvések reprezentatív és folyamatos ábrázolása. A koncepció megfogalmazói olyan intézményről álmodtak, amely alkalmas arra, hogy helyi kiindulópontra építve mutassa be a magyarországi képzőművészet 20. századi történetét. Így jött lére 1976 júniusában a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület, amelynek köszönhetően a képtár 1985. február 20-án megnyithatta kapuját." Berényi Marianna írása a MúzeumCafé 45. számában kitér az építkezés részleteire, Mátis Lajos tervének megvalósulására, ám most a VAOL oldalán megjelent cikkből képet kapunk arról a szervezett munkáról is, amivel a számtalan helyről, helyi szervezetektől, vállalatoktól, magánemberektől, művészektől érkező felajánlásokat összeszedték. A Képtárépítő Egyesület közel háromszáz tagjának havi tagdíja is az építkezés számláját gazdagította, ahogy a gyerekek (úttörőcsapatok) felajánlott egy-egy forintja.

Az 1979-es alapkőletétel után 1985-ben nyílt meg a Szombathelyi Képtár. A közelmúltban némi "ráncfelvarrásra" szorult, de 2021 októbere óta újra látogatható.

(Villányi Csaba fotója a 2015-ös állapotot őrzi.)

Az elmúlt hetekben szinte naponta olvashattunk híreket arról, hogy a fenntartók - költségcsökkentés címén - a téli hónapokra bezárják a hozzájuk tartozó múzeumokat, kiállítóhelyeket. Hasonlóan spórolásra kényszerülnek a kultúrstratégiai intézmények és az országos múzeumok, itt főleg a kisebb gyűjtemények kénytelenek nélkülözni a látogatókat a leghidegebb hónapokra. A változások érintik a Múzeumok Őszi Fesztiválja utolsó időszakára tervezett programokat is, ezért érdemes tájékozódni a múzeumok honlapján, közösségi oldalain. Összeállítottuk az érintett intézmények listáját, azzal a tudattal, hogy a bezárt és bezárni tervezett múzeumok sora bármelyik percben bővülhet.

Hogyan váltak múzeumi műtárgyakká az emberi maradványok? Miért takarnak függönyök évtizedek óta őrzött koponyákat egyes közgyűjteményi raktárakban? Mi a különbség az egyetemi és a múzeumi anatómiai gyűjtemények megítélésében? Milyen etikai problémák érintik az emberi csontokat kezelő múzeumokat? A MúzeumCafé 90. száma az anatómiai kutatások és gyűjtemények kérdéseit helyezi a középpontba.

Azon nem lepődünk meg, ha egy városi múzeumot szépen karbantartott park vesz körül. Akár régi, akár új múzeumról van szó, az épülete ritkán nélkülözi azt a zöld pufferzónát, ami a hétköznapok terét leválasztja a múzeumok sajátos mikrovilágáról, és ami lehetővé teszi, hogy befelé haladva rákészüljünk az élményre vagy kifelé menet, mielőtt újra belevetnénk magunkat a városi forgatagba, feldolgozzuk azt. A klasszikus angolpark ligete, a színes virágágyásokkal, kanyargós ösvényekkel és pihenőkkel a rekreáció színtere: lassít, lazít, kikapcsol. Múzeumot díszkerttel párosítani régi, jól bevált recept, ám haszonkerttel, veteménnyel köríteni sem olyan ritka tünemény, mint azt elsőre gondolnánk. Konyhakerti kalandozásunk a teljesség igénye nélkül villant fel izgalmas kísérleteket, közismert és valószínűleg csak nagyon kevesek számára megtapasztalt kertélményeket, de nem terjed ki az időszaki kiállításokhoz kapcsolódó organikus műalkotásokra, a művészeti projekt formájában megvalósuló provizórikus veteményekre, amelyeknek a hatvanas évek vége óta, a környezettudatos, ökológiai problémákat feldolgozó művészeti irányzatok (environmental art, land art, ecological art) megjelenésével számos kortárs művészeti intézmény helyet adott.
Szikra Renáta írása

Vas Istvánról kiállítást rendezni nem könnyű feladat. Nem tanítják, nincsenek versei, amiket egy részlet alapján sokan felismernének, talán nem is része az általános műveltségnek - jelentsen ez ma bármit is. Viszont megírta az életét, sőt, a 20. századi irodalom- és művészettörténet zömét olvasmányosan, izgalmasan és érzékenyen. Élete nagy részét egy képzőművész mellett élte le, aki mindezt rengeteg humorral és empátiával illusztrálta, majd az elakadt elbeszélést folytatta ott, ahol Vas abbahagyta.

Milyen válaszokat adhatnak a múzeumok a klímaválságra? Ajánlások és kihívások az épület tervezésétől az ajándéktárgyak csomagolásáig, fenntarthatóság és ökológiai szemlélet - ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a MúzeumCafé 89. lapszáma.

A MúzeumCafé abban a könnyű (és nehéz) helyzetben van, hogy hónapokkal a Néprajzi Múzeum megnyitása előtt megkapta a háttéranyagot, azokat a gondolatokat a múzeum kurátorai részéről, amelyek mentén létrejöttek a ma már látható állandó és időszaki kiállítások. A koncepció előzetes ismerete mindenképpen befolyásolja a befogadást és a megértést, a látottak akár a szövegek vizuális kivetüléseiként, illusztrációiként is felfoghatók, ugyanakkor ezek a szövegek bárki számára, a NÉPRAJZI lapszám megjelenésével hozzáférhetővé váltak. Itt jön a helyzet nehézsége: nem tudjuk már magunkra venni az önálló értelmezés terhét, amivel a sajtómegnyitó résztvevői, a szakmai megnyitók közönsége és a Városligetből betérő múzeumlátogatók megbirkóztak, megbirkóznak, ki kevesebb, ki több türelemmel.

Április 20-án az Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ estje keretében került sor az Art deco Budapest kiállításhoz kapcsolódó Élő MúzeumCafé beszélgetésre, Katona Anikóval, a kiállítás kurátorával, Bakos Katalinnal és Horányi Évával. Hogyan állt össze a kiállítás anyaga? Miért terveztek plakátokat neves festőművészek? Milyen körülmények között folytathatták a munkájukat a tervezők a második világháború után? Hogyan élt a korszak talán legtöbb megrendelést teljesítő művésze, Kozma Lajos? Ezekről a témákról és sok egyébről esett szó - íme egy kis összefoglaló a beszélgetésről.

Elkészült a MúzeumCafé 87-88., dupla száma, melynek témája a vándorlás, a migráció és emigráció örökségének kutatása és bemutatása, a történeti muzeológia mellett régészeti, művészettörténeti, természettudományi, néprajzi és irodalomtörténeti szempontok alapján.

Hieronymus Bosch életművének közel fele látható holnaptól a "régióban sosem volt, a világon is alig" kiállításon a Szépművészeti Múzeumban. Megnéztük, mennyire kivételes lehetőség ennyi Bosch-képet egyben látni, és most - 2022 áprilisában - mekkora az életmű.

Enyhén nőtt a világ nagy múzeuminak látogatottsága a 2020-as évhez képest, de meg sem közelíti a korábbi időszakot. Tavaly valamivel több napot tarthattak nyitva az intézmények, és felkerült néhány kiállítóhely az újonnan nyitottak közül is. A Louvre megtartotta vezető pozícióját, de a szinte végig nyitott orosz múzeumok a nyomába értek.

Két év sem telt el azóta, hogy Szántó András, New Yorkban működő magyar művészettörténész, kurátor 28 beszélgetést rögzített a világ különböző pontjain múzeumokat vezető emberekkel, hetekkel azt követően, hogy a világjárvány következményeként (szinte) minden múzeum bezárt. Az interjúkat publikáló kötet először másfél éve, 2020 novemberében angolul jelent meg, és mire a magyar kiadás is megszületett, újra lenne mire reagálniuk az intézményeknek. A múzeum lassú műfaj - ez volt a mottója a MúzeumCafé hat évvel ezelőtti kiállításának a Capa Központban. Manapság pedig úgy tűnik, hogy a múzeum gyorsabban képes reagálni a világunkat ért hatásokra, mint ahogy ezt korábban gondoltuk volna. Ami akkor már látható volt: Covid-19, Black Lives Matter, gazdasági válság. Ami még nem: hosszan elhúzódó járvány, Ukrajna orosz megszállása és nemzetközi hatása, globális tanácstalanság a várható gazdasági és társadalmi hatások fölött.

Hogyan készül a múzeum? Hogyan változtatja meg a gyűjteményről, kiállításról, műtárgyvédelemről való gondolkodást egy ilyen nagyszabású beruházás, milyen elvárásokkal várja a szakma és a tudós közösség az új Néprajzi Múzeum létrejöttét? A MúzeumCafé 86. száma egyfajta „munkafüzetként” készült az intézmény márciusi megnyitása elé.

A lap az etnográfia mai helyzetére és az új Néprajzi Múzeummal kapcsolatos várakozásokra vonatkozó körkérdéssel fordult a néprajzi oktatás, kutatás és muzeológia szereplőihez, a válaszok a Téma rovat bevezetőjeként olvashatók. Foster Hannah Daisy nemzetközi körképében az utóbbi években bekövetkezett legmarkánsabb változásokat mutatja be. Az NM forgatókönyv-fejlesztő csoport az új állandó kiállítás misszióját, kihívásait, lehetőségeit ismerteti, míg Sedlmayr Krisztina a készülő időszaki kiállítás kurátori elképzeléseit vázolja fel. Tumpek Eta írása összefoglalja, hogyan lehetett az ország egyik legnagyobb tárgyi gyűjteményét több őrzési helyen összecsomagolni és elszállítani a lehető legkorszerűbb módszerekkel és legkevesebb veszteséggel. Odler Zsolt a Székelyföldön végzett digitalizációs program részleteibe avatja be az olvasót.

Az interjúk sora Berényi Marianna Kemecsi Lajos főigazgatóval készült beszélgetésével indul, Karácsony Ágnes a Dózsa György úti épület tervezőjét, Ferencz Marcelt kérdezte, Gréczi Emőke pedig a Pulszky Társaság elnökét, a Skanzen főigazgató-helyettesét, Bereczki Ibolyát szólaltatta meg.

A Híreket Magyar Katalin állította össze, a portréfotókat Szilágyi Lenke készítette, a korrektúra Szendrői Árpád, a lapterv Pintér József munkája.

Fotó: Áment Gellért

Bő egy hét múlva a Magyar Zene Háza, márciusban pedig az Új Néprajzi Múzeum nyitja meg kapuit. Ennek apropóján (és mert ezt a korábbi években is megtettük) körülnéztük, hogy az új évben milyen fontos intézmények, múzeumépületek nyílnak a világban.