Városliget mellett, Klösz György, a magyar fotográfia egyik kiemelkedő alakjának egykori villájából és fotográfiai műhelyének székhelyéből kialakított épületben kap új, végleges otthont a magyar fotóművészet legjelentősebb, mintegy hétszázezer műtárgyból álló együttese, a Magyar Fotográfiai Múzeum gyűjteménye. A jelenleg alapítványi formában működő, de a közeljövőben a Szépművészeti Múzeum új tagintézményeként nemzeti közgyűjteménnyé váló múzeum az épület felújítása után, 2025-ben mint Nemzeti Fotóművészeti Múzeum nyitja meg a kapuit a látogatók előtt.

A korábban irodaépületként funkcionáló egykori Klösz-villát, a Városliget fasor 49. szám alatti telken található, az idők során több mint 3000 négyzetméteressé alakított épületet a közelmúltban vásárolta meg a Városliget Zrt., hogy az átalakítást követően a magyar fotóművészet páratlan gyűjteményének méltó otthona lehessen, részévé válva a Liget Budapest Projekt keretei között megújult vagy újonnan létrejött, nemzetközileg is kiemelkedő jelentőségű városligeti kulturális intézményrendszernek.  

A MúzeumCafé 97. számának témája a fénykép és a fényképezés, mint a gyűjteményépítés, feldolgozás, kiállítás eszköze és tárgya.

Bogdán Melinda doktori disszertációja tárgyául a Pannonhalmi Főapátság fotótárának feldolgozását választotta, ennek összefoglalását publikálja a lap. Somogyi Zsófia Czizek Gabriellával, a Robert Capa állandó kiállítás kurátorával beszélgetett. Gellér Judit írásában a digitális forradalom és a fényképezés viszonyát dolgozza fel, Keményfi Róbert az embertani fotográfiák szerepét vizsgálja a fizikai antropológia gyakorlatában. Bata Tímea a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményét,

Karácsony Ágnes az OSZK történeti fényképtárát, Lénárt András az online magyar zsidó fotóarchívumot, Kövesdi István az egykori MTI, ma MTVA archívumát mutatja be. Fisli Éva külföldi gyűjteményekben fellelt fotóhungarikákra mutat példákat, Farkas Zsuzsa a műtárgyfényképezésről, Basics Beatrix a festőként indult fotográfusokról ír a lapszámban. Berényi Marianna a magyar múzeumok fotográfiai anyagáról kérdezte E. Csorba Csillát és Bán Andrást, a Magyar Fotótörténeti Társaság vezetőit.

A Kiállítás rovatban Zuh Deodáth a Kis Varsó debreceni kiállítását értékelte. A Magyar Katalin által összeállított Hírekben Jalsovszky Katalin fotótörténész nekrológja olvasható.

A lapot Pintér József tervezte, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A MúzeumCafé 80. száma arról a szellemi gazdagságról szól, amelyet az Esterházy név jelent a magyar kultúrtörténetben.

Igazán közhely ma már, hogy a fotográfia története igen szegény lenne a magyar alkotók nélkül, és még az a kijelentés is megállja a helyét, hogy a magyar fotográfusnők nélkül. Besnyő Éva pályája és életműve egymagában szimbolizálja mindazt, amit a szociofotó, a fényképezés mint a női emancipáció egyik lehetősége és művészként a tudatformálás jelent.

Mit hagyott a jelenkorra a történelem és mit a múzeumtörténet, hogyan gyűjtjük, őrizzük és dolgozzuk fel művészek, adományozók, múzeumi elődök örökségét, tárgyi és szellemi hagyatékát?

Lássuk be, a fotó mára eléggé elveszítette tárgyjellegét, ezért a kutatása, kezelése, archiválása, reprodukálása, állagvédelme is új megvilágításba kerül. Mást jelent ma egy fotó minősége, felbontásról beszélünk, meg pixelekről, két kattintás és máris más a színe, fénye, míg a történeti fotó esetében az állapota, sőt, a megléte a lényeg, tónustól, színvilágtól függetlenül. Anyagtalanodás, ahogyan a Magyar Nemzeti Múzeum most elkészült kötetében, a Fényképtárgyban az előszó jegyzője, Fisli Éva hívja ezt a folyamatot.

Úgy tűnik, hogy Christo mégsem áprilisban csomagolja be a párizsi Diadalívet, ezzel pedig gyakorlatilag dől a Pompidou közeljövőre tervezett programja, de látnivaló így is lesz bőven a honfitársaink által e célból legszívesebben felkeresett nagyvárosokban.

Léteznek a fotótörténetben olyan portrék, amelyekkel ma már teljesen azonosítjuk a szereplőt, és minél távolabb haladunk az időben, ez annál inkább érvényes, hiszen egyre kevesebben vannak, akiknek személyes emlékei is vannak az alanyokról. Keleti Évának is vannak ilyen fényképei: Tímár József Az ügynök halálában, megrogyva, két mázsás bőrönddel, az ablakban ülő Ruttkay Éva és Latinovits Zoltán, a nyitott kocsiajtóban cigarettára gyújtó Gobbi Hilda… Hosszan böngészős életmű-kiállítás nyílt a Műcsarnokban, amely ezúttal nemcsak gazdag fotóanyagot sorakoztat fel, de egy kortárs tárlatnál többet mutat magáról a művészről is.

Két művészeti ág biztosan szegényebb lenne a magyarok nélkül, hiszen a műfaj megteremtését és a fejlődés irányvonalát már az alapoknál meghatározták: a (hollywoodi) film és a fotóművészet. Az amerikai filmipar magyar alapítóiról egy komolyabb kiállítás még várat magára, a nemzetközi fotóművészet néhány csodája, Franciaországban élt és élő alkotók munkái most megtekinthetők a BTM Vármúzeumában.

Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.