Íme egy látszólag szokványos metrótérkép, csak éppen a kisebb betűkkel írt állomások mellett a közeli múzeumok nevét találjuk. Csak éppen Rómáé. Igaz, Budapesten jelenleg a metró a leglabilisabb tömegközlekedési eszköz, mégis érdemes lenne egy hasonló térképet összeállítani, hiszen nemcsak a turisták, de a fővárosiak sincsenek mindig tudatában annak, hogy a környéken milyen kulturális intézmények találhatók. Persze azt az igényt is elvetették néhány évvel ezelőtt, hogy a földalatti Vörösmarty utcai megállóját Liszt Ferenc Múzeumra cseréljék, hiszen a külföldiek számára eléggé zavaró, hogy egy rövid vonalnak két megállóját is csaknem ugyanúgy hívják, Liszt neve viszont mindenki számára ismert. De nem sikerült...

Kevés olyan kivételes adottságokkal rendelkező múzeum van Budapesten, mint a Deák téri Evangélikus, ez persze nem jelenti azt, hogy a tér átmenő forgalmából és turistaáradatából bőven jutna az intézménynek. Ennél többet kell tenni, hogy egy viszonylag apró múzeumot észrevegyenek, ráadásul szeressenek is. Az új állandó kiállítás megtekintése után biztosan állíthatjuk: az Evangélikus Országos Múzeum mindent megtesz a látogatószám és a tetszési index növelése érdekében.

Mai ésszel szinte felfoghatatlan, hogy a világháború kellős közepén hogyan tudtak bő egy hónap alatt egy olyan pompás parádét megrendezni Budapesten, mint IV. Károly, az utolsó magyar király megkoronázása. Politikai, építészeti, rendészeti, látványtervezési szempontból egy tökéletesen felépített és kidolgozott össznépi program jelenik meg a fennmaradt mozgóképeken és fotókon. A titok valószínűleg abban rejlett, hogy mindenki nagyon akarta, ráadásul mihamarabb ezt a koronázást.

Január 15-én zárul a Kiscelli Múzeumban a Mutató nélkül - B. A. úr X-ben című kiállítás, ám a történet szerencsére nem merül feledésbe, hála az időközben, már a kiállításra is reflektáló tanulmánykötetnek. A kiállítás nemcsak ebben rendhagyó, hanem abban is, hogy közben alaposan megváltozott: mielőtt Bernáth Aurél Budapest-panorámájának eredeti változatát láthattuk, talán nagyobb volt a hangsúly az értékelésen, feldolgozáson, Déryn, Gróf Ferenc elképzelésén, a kurátori munkán, a Brüsszeli Világkiállításon és a Kádár-rendszer békekereső szándékain. Azóta viszont összeállt egy képregény vagy inkább képrejtvény: Bernáth művének minden kockáján, minden részletén jelentést lehet keresni. Ki üzen a mű által: Bernáth vagy a rendszer? Mit üzen egyáltalán? Mit jelentenek a kihagyott részletek? Van-e jelentősége a kiállítási csarnok előtti fáknak abban, hogy a művész melyik elemekre nem festett? Miért tért vissza Bernáth a sokszor megtagadott Graphik-mappa szín- és formavilágához? Bizakodók vagy kelletlenek a panoráma előterében megjelenő figurák?

Az első állami Bulgakov Múzeumot (Музей М. А. Булгаков) 2007 márciusában alapította a moszkvai városi önkormányzat a Balsaja Szadovaja utca 10. számú házban, az 50-es lakásban. Az író első moszkvai lakása volt itt, és az intézmény az első és egyetlen moszkvai Bulgakov Emlékháznak tekinti magát. 1921 őszén első feleségével, Tatjána Lappával költözött ide az író, a házba ugyan, de még nem az 50-es lakásba. Oda csak 1924-ben költözött, és ez volt az, amit A Mester és Margaritából ismerhetnek. A Mihail Bulgakov Alapítványt 1990-ben hozták létre, abból a célból, hogy az 50-es számú lakást a közönség számára elérhetővé tegye. Célja a hely különleges légkörének megőrzése, amely az orosz történelem több korszakát is idézi: a forradalom előtt Oroszországét, a szovjet korszakét, és a posztszovjet időszakét egyaránt.