Szakmánkban (a művészeti sajtóban) sokan keresik a kapcsolódási pontokat a múzeumok, művészetek és a napjainkban a legnagyobb médiaérdeklődést kiváltó futball között. A Louvre-Lens megtalálta, egyetlen, tökéletes fotóval. (Tegnap a város stadionja adott otthont a Portugália-Horvátország EB-nyolcaddöntőnek.)

Illusztráció: A Louvre-Lens Twitter

Annak idején, 2011-ben pánik tört ki a hazai múzeumi szakmában annak a hírnek a hallatán, hogy a műkincsállomány egy tekintélyes hányadát Ózdon, egy átalakított ipari csarnokban tárolnák. Az erősen késni látszó és azóta némileg finomodó "kultúrgyár" projekt elsődleges célja a környék munkanélküliségének megoldása lenne (és a digitalizálás, amit persze bárhol meg lehet oldani), de túl nagy áron, ha a pótolhatatlan értékek szállításával és tárolásával járó kockázatot is hozzátesszük. Most Franciaországban fogják a fejüket a Louvre szakemberei, mert lehet, hogy egy 200 kilométerrel arrébb lévő lepusztult bányavárosban építenének raktárat a múzeum kincseinek.

A tajvani nemzeti múzeum kiállításait keresték fel a legtöbben tavaly (megelőzve több brazil nagyvárost), de a legtöbb látogatót még mindig a nagy múltú európai múzeumok vonzzák. Az "egyéni" versenyben Yayoi Kusama legyőzhetetlennek bizonyult.

2012 decemberében nyílt meg a Louvre első vidéki fiókintézménye, vadonatúj épületben, modern, a fővárosiétól eltérő felfogásban rendezett kiállításokkal. A kultúra "popularizálása", az elszegényedett, hátrányos helyzetű vidéken élők tömegeihez való eljuttatásának eszméje a francia kultúrpolitika egyik legfontosabb törekvése az utóbbi évtizedben. E cél egyik megtestesülése a Louvre-ban őrzött műtárgyak decentralizálásának gondolata is, amelyet 2001-ben Henri Loyrette, a párizsi múzeum akkori igazgatója vetett fel, és amely bő tíz év alatt öltött fizikailag is alakot.