Miközben a hazai aukciós házak jobbára nyári szünetet tartanak, a világ nagy árverezői egy percet sem pihennek. Ilyenkor például hűsítő könyvaukciókat szoktak tartani - így volt ez júniusban és júliusban Londonban és Párizsban is. A legmellbevágóbb ár kétség kívül az a 187 ezer euró, amit egy olyan kötetért fizettek a Sotheby'snél Párizsban, amit Baudelaire ajándékozott Manet-nak.

Az elmúlt napokban több művészeti oldal is megszellőztette, hogy több száz, sőt, közel ezer műtárgy hiányzik a madridi múzeum raktárából. A Prado ma kiadott egy közleményt: mindenki nyugodjon meg, ők régóta tudnak róla.

Bevallom, mostanáig nem pontosan értettem, hogy miért kell a fotóriportereknek egy önálló múzeum, kiállítótér vagy "központ" Budapesten, hiszen a műfaj képviselői minden további nélkül kiállíthattak eddig is a Mai Manó Házban, miért kell különválasztani őket (és ezzel az egész műfajt) a fotóművészettől és a fotótörténettől - vagy egyszerűen: mi végre a Capa Központ. Most pedig itt a Magnum Photos Kontaktok című válogatása, és máris értek mindent.

Manapság, amikor éppen újra kell definiálni a Műcsarnok helyzetét és feladatát, érdemes egy kicsit hátranézni, és foglalkozni az intézmény viharos múltjával. Ilyenkor válik világossá, hogy identitása mintha mindig egy kicsit problematikus lett volna, kiállítási programjában "mindenevő", a fenntartóval való kapcsolatában kiszolgáltatott, kiállítóhelyként funkciója nehezen megfogalmazható: leginkább a "nagy kiállítások" tere, ám ezt a feladatát mára egyértelműen átvették a nagyobb képtárak, elsősorban a Magyar Nemzeti Galéria és a Szépművészeti Múzeum. Ennél azonban a történet sokkal bonyolultabb - és ezt Kratochwill Miminél kevesen tudják jobban, hiszen az ő Műcsarnokban eltöltött csaknem négy évtizede alatt hét igazgató váltotta egymást, ugyanakkor az alaphelyzet többnyire változatlan volt: a minisztérium határozta meg a kiállítási programot, a művészettörténészek, kiállításrendezők pedig a legjobb tudásuk szerint megvalósították azt.

Az ember, aki azt mondta, hogy a művészetnek vége, felhagyott a festészettel, nekiállt versenyszerűen sakkozni, közben pedig használati tárgyakat emel műalkotásokká, hogy ezzel zárójelbe tegye a műalkotás fogalmát, nos, ő egyszer csak úgy dönt, barátai alkotásaiba fektet és elkezd velük kereskedni. Hogyan lett a Magyar Nemzeti Galéria most nyílt Dada-kiállításán látható Marcel Duchamp-ból rövid időre műtárgynepper?

Azt hihetnénk, hogy egy 35 fokos vasárnap délután a Balaton vonzáskörzetében két dolgot tesznek az emberek: hűsölnek a vízben vagy a szomorúan elindulnak hazafelé. Aztán kiderül, hogy van egy harmadik csoport is: ők a füredi Vaszary Villában hallgatják Keserü Ilona tárlatvezetését a saját tárlatán. És milyen sokan vannak…

Itt az ideje, hogy a brit uralkodó több mint hétezer festményt számláló gyűjteményét felmérjék, lefotózzák és az egyes műveket szükség esetén restaurálják, merthogy bármilyen hihetetlen, de az elmúlt fél évezredben (!) nem került sor a kollekció áttekintésére. A végeredmény egy online katalógus lesz.