Léteznek a fotótörténetben olyan portrék, amelyekkel ma már teljesen azonosítjuk a szereplőt, és minél távolabb haladunk az időben, ez annál inkább érvényes, hiszen egyre kevesebben vannak, akiknek személyes emlékei is vannak az alanyokról. Keleti Évának is vannak ilyen fényképei: Tímár József Az ügynök halálában, megrogyva, két mázsás bőrönddel, az ablakban ülő Ruttkay Éva és Latinovits Zoltán, a nyitott kocsiajtóban cigarettára gyújtó Gobbi Hilda… Hosszan böngészős életmű-kiállítás nyílt a Műcsarnokban, amely ezúttal nemcsak gazdag fotóanyagot sorakoztat fel, de egy kortárs tárlatnál többet mutat magáról a művészről is.

Noha az év nagy része eltelt, a Kozma Lajos-emlékév csak most veszi kezdetét, és tart decemberig, a veleje pedig az októberi kétnapos konferencia lesz a Műcsarnokban - ennek felvezetéseként nyílt meg ma a Kozma Klasszik című kamarakiállítás ugyanitt.

Ahogy az elmúlt években minden alkalommal, ezúttal is áttekintjük, mekkora hatást fejtenek ki a művészeti világra a múzeumvezetők, kurátorok: kit hová rangsorolt a Műértő POWER 50 zsűrije. Nagy meglepetés nincs, hiszen ismét Baán László és Fabényi Júlia került az élre.

Műértő idén is elkészítette a magyar Power 50 listáját, az ArtReview folyóirat hagyományos Power 100-ának mintájára, némileg más, a hazai viszonyokra adaptált módszerekkel. Mi pedig idén is megnézzük, hol helyezkednek el a múzeumok vezetői, munkatársai.

Miközben lázasan készítjük folyóiratunk következő, szeptemberre tervezett Kádár-számát (úgy értve: a Kádár rendszer muzeológiája), egyszer csak megjelenik a Műcsarnok ajtajában Szervátiusz Tibor Dózsája, és máris tudjuk, hogy nagyon aktuálisak leszünk. A korszak feldolgozása ma a legkurrensebb téma, gondoljunk csak az Új Budapest Galéria Nagyítások című kiállítására, a kiscelli #moszkvatérre, a készülő Stúdió-kiállításra vagy a velemi textilművészeti alkotótelep történetének bemutatására a Fugában.

1956 nyarán igazán forradalmi kísérletnek lehettek tanúi a Műcsarnok látogatói, amikor felkeresték a Kertészet a magyar képzőművészetben című tárlatot: a kurátorok lényegében kiválasztottak egy megbecsült (kétkezi) foglalkozást és ebbe kapaszkodva állítottak fel egy impresszionista, posztimpresszionista tárlatot, ahol kertészekről szó sem volt, kertekről is alig, ellenben egész egyszerűen tájképeket tettek láthatóvá, olyanokat, amilyeneket a megelőző években nem volt mód kiállítani. A korabeli kritika rendesen kiosztotta a szocialista realizmus szigorú kultúrpolitikáját, egyben üdvözölte, hogy a stílushatárokat végre tágabbra nyitották, beengedték Ferenczyt és a nagybányaiakat, nem beszélve Csontváryról. A Zarándoklás a cédrusokhoz felbukkanása több szempontból is váratlan húzás: először is mert Csontváryt egyébként nem állítottak ki sehol, emellett pedig mi köze ennek a képnek a kertészethez…

"Először van alkalma a magyar tárlatlátogatónak arra, hogy az orosz-szovjet avantgárd művészetét a maga teljességében Budapesten tanulmányozza" - írta Néray Katalin a Műcsarnokban 1987 novemberében nyílt Művészet és forradalom című kiállítás katalógusának bevezetőjében. Akkor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hetvenedik évfordulója alkalmából nyílt tárlat, 2016 januárjában pedig az adja az apropóját, hogy a Jekatyerinburgi Szépművészeti Galéria negyven művet elhoz a Magyar Nemzeti Galériába.

Január óta a Ludwig Múzeum hatáskörébe tartozik a Velencei Biennále magyar részvételének koordinálása, a pályázatok lebonyolítása, az építészeti és a képzőművészeti seregszemlén való kiállítás megszervezése, nemzeti biztosnak a múzeum igazgatóját, Fabényi Júliát nevezték ki. Az intézmény azonban ennél komolyabban veszi a feladatát és Boros Géza (korábban az EMMI Művészeti Főosztályának vezetője) újdonsült osztályvezetőként összeállítja a lehető legteljesebb dokumentumgyűjteményt 1958-tól kezdődően - ekkor nyílt meg újra a felújított magyar pavilon, tíz év szünet után. Az archívumban a kiállításokra és a kiállítókra vonatkozó dokumentáció mellett a magyar kiállítás és a Biennále összefoglaló katalógusai is helyet kapnak. Zajlik az anyaggyűjtés, a nyilvános archívum a Ludwig Múzeum könyvtárában lesz elérhető az érdeklődők számára.

A pártfőtitkár 1987 szilveszterén kereste fel a Műcsarnok Művészet és forradalom című kiállítását, melyet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 70. évfordulója alkalmából rendeztek. A művészeti téren kétségkívül egyszerűen gondolkodó Kádár a szájbarágós szocreál helyett egy igazi klasszikus avantgárd kiállítással szembesült. Ám addigra már feladta…

Eltörölni a művészeti pluralizmust, az egyetlen érvényes irányzatot meghirdetni és elfogadni - ezt megtette a művészetpolitika egy pillanat alatt 1949-ben. Egy szovjet kiállítással megmutatták, hogy milyen az érvényes művészet, ám nem ártott egy magyar előkép is: ez volt Munkácsy a szocialista realizmus számára. A propaganda aztán egészen Kínáig elért…