Az Európa Iskola köréből több művész születésének centenáriumát ünnepeltük 2013-ban, kire komolyabb kiállításokkal emlékeztek, másnak kevesebb köszöntés jutott. A szentendrei kiállítóhely egyszerre három művésznek (Anna Margit, Szántó Piroska, Vajda Júlia) - vagy múzsának - állított emléket, a születésnapra pedig két további vendéget (Modok Mária, Vaszkó Erzsébet) meghívtak - kérdés, hogy miért éppen őket…

A Szépművészeti Múzeum Caravaggiótól Canalettóig című kiállításának katalógusában sokszor hivatkoznak a szerzők Garas Klára kutatásaira: művek alkotóit határozta meg, másutt gyűjteményeket írt le vagy képek útját kutatta fel. A Szépművészeti Múzeum egykori főigazgatója ma, kilencven fölött is aktív, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a katalógus nála lévő példányát rögtön végigcédulázta.

Rekordáron indult, 10 millió forintról egy különleges Zsolnay váza a Virág Judit Galéria aukcióján. A tétel ára 19 millióig ment fel, a Janus Pannonius Múzeum pedig élt elővásárlási jogával, így ezen az áron a pécsi Zsolnay Múzeumba kerül a műtárgy.

Sinkó Katalin évtizedek óta a gyűjtés- és intézménytörténet egyik avatott szakértője; a művészettörténész társadalom emellett a kritikai szempontú ikonográfiai kutatások megalapítójaként is tiszteli. Pedig kezdetben erős kétkedéssel fogadták újfajta módszereit, ahogyan tárgyait szokatlan perspektívából, a néprajz, a társadalomtudomány és a forráskritika eszközeinek felhasználásával vette vizsgálat alá.

2012 decemberében nyílt meg a Louvre első vidéki fiókintézménye, vadonatúj épületben, modern, a fővárosiétól eltérő felfogásban rendezett kiállításokkal. A kultúra "popularizálása", az elszegényedett, hátrányos helyzetű vidéken élők tömegeihez való eljuttatásának eszméje a francia kultúrpolitika egyik legfontosabb törekvése az utóbbi évtizedben. E cél egyik megtestesülése a Louvre-ban őrzött műtárgyak decentralizálásának gondolata is, amelyet 2001-ben Henri Loyrette, a párizsi múzeum akkori igazgatója vetett fel, és amely bő tíz év alatt öltött fizikailag is alakot.

Élő MúzeumCafé az ArtMarketen, 2013. november 30., szombat, 17:00 óra, Millenáris, D épület, Előadóterem

Művészeti vásárok, biennálék, egyéb nagy nemzetközi seregszemlék mutatják be szinte folyamatosan a világ képzőművészeinek mindig legújabb munkáit. De vajon mennyiben befolyásolják ezek a mai művészetet hivatásszerűen gyűjtő intézmények beszerzés-politikáját, gyűjteményépítési szempontjait, működési koncepcióját? – ezekre a kérdésekre keressük a választ vendégeink segítségével.

A beszélgetés résztvevői: Fabényi Júlia művészettörténész, a Ludvig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeum igazgatója, Petrányi Zsolt művészettörténész, a MNG Jelenkori gyűjteményének vezetője, Sasvári Edit művészettörténész, a Kassák Múzeum vezetője. A beszélgetést vezeti: Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője.

Élő MúzeumCafé, 2013. november 24., vasárnap, 16:00 óra, Magyar Nemzeti Galéria

Búcsú az impresszionistáktól Az utóbbi idők egyik legsikeresebb hazai kiállításán a végső zárás előtt pár órával a tárlatról, annak létrejöttéről, koncepciójáról, érdekességeiről, valamint a nemzetközi és a hazai impresszionizmus közötti hasonlóságokról és különbségekről kérdezzük vendégeinket.

A beszélgetés résztvevői: Gergely Mariann művészettörténész és Plesznivy Edit művészettörténész, a kiállítás kurátorai, valamint Molnos Péter művészettörténész. A beszélgetést Martos Gábor, a MúzeumCafé főszerkesztője vezeti.

Harmadszor hirdette ki a Műértő folyóirat a képzőművészeti élet ötven legbefolyásosabb szereplőjének listáját. Bizonyára nem meglepő, hogy idén az eddig is mindig dobogós Baán László lépett a lista élére. Nézzük meg, hol végeztek a hazai múzeumi rendszer szereplői!

A közelmúltban két család döntött úgy, hogy gyűjteményükkel - benne tizenöt, eddig ismeretlen Vaszaryval - nem a műtárgypiacra rohan, hanem a Magyar Nemzeti Galériának adományozza. Ismervén Vaszary árait, ez hihetetlen nagy ajándék és nagyvonalú gesztus volt az örökhagyóktól.

Az év hátralévő heteire is tartogatunk programokat, az elsőt mindjárt a most hétvégi Art Marketen, aztán Szegeden, december közepén pedig Bartókról és a barbárokról beszélgetünk a Szépművészeti Múzeumban.

Mi az: a közönséget zavarja, az intézmény munkatársait kifejezetten örömmel tölti el? A megfejtés: tömeg egy kiállításon. Az MNG-ben hétvégén zárult impresszionista tárlaton nem volt olyan napszak, amikor csak lézengtek volna a látogatók, remélhetjük, hogy mind a 101 ezren még így is élvezték a műveket.

Freudot vinni Bécsbe olyan magas labda, amit eddig valahogy nem ütöttek le, és mi sem kapcsoltunk rögtön, hogy mennyire nyilvánvaló az összefüggés a Londoni Iskola (The School of London) közelmúltban elhunyt sztárművésze és a freudizmus szülővárosa között.

Élő MúzeumCafé – Magyar Nemzeti Galéria, A épület, 2013. november 14., csütörtök, 19:00 óra

A Magyar Nemzeti Galéria „iker-kiállításai” kapcsán ezúttal a két bemutatott művész sok párhuzamosságot mutató sorsáról, az azokban átélt hasonló történelmi tragédiák nyomán kialakult, vagy éppen azok hatására megváltozott alkotói pályájukról, a traumákkal terhes korokat idéző művek hasonlóságairól és különbözőségeiről kérdezzük vendégeinket.

A beszélgetés résztvevői: Galambos Ádám evangélikus teológus, az Asztali Beszélgetések Alapítvány elnöke, György Péter esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója és Tari Annamária pszichológus.

A rövid életű, ám annál nagyobb hatású Európai Iskola derékhada idén lenne száz éves. Számos kiállítással emlékezünk rájuk, de Rozsda Endrére egyszerre több is jut mostanában. Sokan csak úgy ismerik őt, mint a Picassót "túlélő" Françoise Gilot mesterét, ám aki ennél többre vágyik, az pár napig a Várfok Galériában, márciusig az MNG-ben, november 21-től pedig szülővárosában, Mohácson ismerkedhet az életművel.

A párizsi Allegro Barbaro kiállítás látogatottsága pillanatokon belül eléri a 60 ezret. Ennek örömére most álljon itt a Musée d'Orsay igazgatójával készült interjúnk, amelyből kiderül, hogy Guy Cogeval kamaszkora óta rajong Bartókért, és nem ez a tárlat az első "magyarbarát" gesztusa: még montreáli múzeumigazgatóként Giorgio Vasari művét juttatta vissza a Szépművészeti Múzeumnak.

Tiszta szerencse, hogy Európa egyik leggazdagabb kiállítási naptárát egy közeli nagyváros, Bécs produkálja; ezekre a hetekre is jut látnivaló a meglehetősen korán nyíló adventi pavilonok között. Villámlátogatásunk Lucien Freud, valamint a Matisse és a Vadak kiállítására volt elég. Aki teheti, ne hagyja ki!

Lebontották, összecsomagolták, majd teherautókon Madridba szállították a Szépművészeti Múzeum és a Nemzeti Galéria remekműveinek nagyméretű reprodukcióit, amelyek október elejétől egy hónapig a barcelonai tengerparti sétány díszei voltak. A katalán város nem szűkölködik a látnivalókban, de tengerparton sorakozó nagyméretű órásmolinó egyáltalán nem lógott ki a felhozatalból, minden napszakban turisták és helyiek böngészték a háromszor három méteres reprodukciókat.

Novemberben a megszokottnál is több élő MúzeumCafé várja azokat, akik nemcsak nézni szeretik a kiállításokat. Lesz szó Chagall és Ámos tudatalattijáról, az impresszionisták szerethetőségének töretlenségéről és a kortárs művészeti múzeumokról, amelyek valamilyen módon mégiscsak piaci szereplők.

A Magyar Zsidó Múzeum kiállítással emlékezik a 100 éve született Anna Margitra. És emlékezett Passuth Krisztina is, aki személyesen is kapcsolatban állt a festővel, noha utólag máshogy látja a barátságukat, sőt, volt olyan gesztusa, amit azóta meg is bánt.

Egy szabályos orvosi diagnózisnak és egy gyorstalpaló restaurátor tanfolyamnak lehettek tanúi azok, akik ma részt vettek a Budavár visszavétele című, garzonlakás méretű festmény megtisztításának első fázisain, a Magyar Nemzeti Galériában. Benczúr egyik főműve arrébb költözik, de előtte rendbe hozza Gippert László főrestaurátor csapata, jelenlegi helyén pedig ablak nyílik, dunai panorámával.

Az átlagnál alig alaposabb művészettörténeti ismerettel már messziről felismerjük Canaletto és unokaöccse, Bellotto velencei vedutáit. Hát éppen ez az: messziről már sokszor láttuk reprodukciók formájában, ám most, hogy lehetőség nyílik a Szépművészeti Múzeumban alaposabban szemügyre venni néhányat közülük, a figyelmünket rögtön nem a számtalanszor ábrázolt épületek, hanem az apró emberek, csoportok és kisállatok kötik le - ilyen lett volna Velence népe a 18. században?

Megkülönböztető mellénybe öltözött festők állnak a vásznak előtt, hasonló "munkaruhában" vésik a szobrászok a kőtömböket, legalábbis így látja Bukta Imre a művészeti szféra jövőjét; valahogy meg kell élni ebben az alulfinanszírozott szcénában. Mindezt lapunk legfrissebb számának címlapjára szánta a művész, az ihletet számára pedig az aktuális MúzeumCafé legterjedelmesebb tanulmánya, a múzeumi rendszer átalakítás utáni helyzetképe adta.

Egy BMW 320i Turbo parkol a párizsi modern művészeti múzeum előcsarnokában, bepöttyözve az amerikai pop-pápa, Roy Lichtenstein által - a különös műtárgy része a művész retrospektív kiállításának, de azok által is megcsodálható, akik nem vennének jegyet a kiállításra.
A BMW Art Car Projectje 1975-ben indult, elsőként Calder csinosított egy versenyautót, Lichtenstein a sorban harmadikként következett 1977-ben, közvetlenül Warhol előtt. A tervezés és kivitelezés fázisairól fotók is tanúskodnak, így látható, hogy a művész maga is aktívan részt vett a minták elhelyezésében, az autó pedig futott, mégpedig a Le Mans-i 24 órás futamon, tehát nem feltétlenül kiállítási darabnak szánták a megrendelők. (Az egyelőre utolsót Jeff Koons díszítette 2010-ben.)

Szinte napra pontosan 30 évvel ezelőtt történt a legnagyobb hazai műtárgyrablás: két tolvaj 1983 novemberében, a felállványozott épület ablakán bejutva vitt el hét nagy értékű festményt - köztük Raffaello Esterházy Madonnáját - a Szépművészeti Múzeumból. A híres festmény szépsége most is rabul ejtett egy enyves kezű tolvajt, ugyanis a kép molinón látható mását egy barcelonai szabadtéri kiállításról vitték el a napokban.

Ezekben a hetekben Párizsban Bartóknak és a magyar modernistáknak olyan konkurensekkel kellene felvenni a harcot, mint Roy Lichtenstein, Hieronymus Bosch,Félix Valloton, Georges Braque és Frida Kahlo. De csak kellene, hiszen a párizsi közönség lehetőleg mindenhová elmegy, minden kiállítást megnéz: ahová vasárnap este 9-kor be lehet jutni, ott még egy ilyen késői órában is beáll a sorba.

Ezennel útjára indul a hatodik évfolyamában járó MúzeumCafé folyóirat blogja. A saját korlátainkat szeretnénk átlépni, hiszen kéthavi lapként eddig nem volt lehetőségünk naprakészen tudósítani a hazai és külföldi múzeumok legizgalmasabb kiállításairól, eseményeiről, noha kollégáink, Magyarország egyetlen múzeumszakmai folyóiratának szerkesztői és szerzői többnyire mindenhol jelen vannak, mindenről értesülnek és mindenről van véleményük.
Lapunkkal a nagyobb múzeumok shopjaiban és a kiemelt újságárusoknál, velünk és meghívott vendégeinkkel a havonta (olykor kéthetente vagy még gyakrabban) megrendezett Élő MúzeumCafé beszélgetéseken, minden mással itt találkozhatnak az olvasók, a múzeumba járók és azok, akik esetleg tőlünk kapnak kedvet hozzá.