A múzeumok magazinja

Megjelent a MúzeumCafé MESE

MúzeumCafé folyóirat irodalom politika grafika színház Kecskemét

A folyóirat 74. száma arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen múzeumi jelenléte lehetséges a mesének, milyen szerepet játszik az irodalmi és történeti hagyományban, hogyan működik múzeumpedagógiai eszközként.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Mi a tétje az új múzeumi definíciónak?

Az ICOM szeptemberi kiotói kongresszusán végül nem szavazták meg az új, az intézmények társadalmi szerepvállalására nagyobb hangsúlyt fektető definíciót, de le sem szavazták - a döntést egy másik időpontra és fórumra hagyták a résztvevők. A vita egyik résztvevője (a szervezet Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, Varga Benedek, az MNM főigazgatója) mellett Toronyi Zsuzsannával, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatójával és György Péter egyetemi tanárral beszélgetett Frazon Zsófia etnográfus (Néprajzi Múzeum) az ICOM MNB és a MúzeumCafé közös programján október 25-én.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Megjelent a MúzeumCafé Város

MúzeumCafé folyóirat történelem politika képzőművészet Bécs New York Balaton Budapest fotográfia

Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Megjelent a MúzeumCafé Backstage

Mi történik a kulisszák mögött? Hogyan áll össze a kurátori koncepció, milyen körülmények között várakoznak a műtárgyak a kiállításra, miként áll össze a múzeumshopok választéka? A múzeumi háttérmunka előtt tiszteleg a MúzeumCafé 72. száma.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Megjelent a MúzeumCafé Gasztro

MúzeumCafé folyóirat gasztronómia néprajz kiállítás

A gasztronómia mint művészet, hagyomány és muzeológiai feladat – a téma sokrétű megközelítésével foglalkozik a MúzeumCafé 71. száma.

A hazai és külföldi múzeumi bisztrók és éttermek világába Sümegi Noémi vezeti be olvasóinkat, Németh István írásában a „nagy zabálás” ábrázolásait tekinti át a németalföldi festészetben. Három hazai brandmúzeum történetét és kiállítását mutatják be a lap szerzői: a Zwack Unicumét (Gréczi Emőke), a Dreherét (Berényi Marianna) és a Törleyét (Hamvay Péter). Basics Beatrix a magyar arisztokrácia ebédlőjébe invitálja az olvasót, Szilágyi Judit Déry Tiborék vendéglátói szokásait eleveníti fel, az egykori házvezetőnő jegyzetei alapján. Sári Zsolt a Skanzen kiállított és használatba vett „konyháiról”, Zay Orsolya a történeti főzésekről, Kerényi-Nagy Viktor a bormúzeumok ideális kiállításairól, Rátonyi Gábor Tamás a hajdani rákospalotai kisvendéglőkről ír, Juhász Sándor pedig a „vendéglátós” Glück Frigyes műgyűjteményét mutatja be.

Két interjú is kapcsolódik a lapszám tematikájához: Saly Noémivel Karácsony Ágnes beszélgetett a kávéházi kultúráról, Szikra Renáta pedig Mucsi Emesével és Szalipszki Judittal készített interjút a kortárs művészet és a gasztronómia kapcsolatáról.

A Szemle rovatban Saly Noémi Gellért 100 könyvéről (Karácsony Ágnes), a kétkötetes Szilágyi János György-monográfiáról (Péntek Orsolya) és Sedlmayr Krisztina A modern háztartás születésecímű munkájáról (Berényi Marianna) lehet olvasni.

Rostás Péter megható nekrológban búcsúzik Dávid Ferenctől. Regős Csilla Wes Anderson bécsi kurátori kiállításán szerzett tapasztalatait foglalta össze a MúzeumCafé számára, Odler Zsolt pedig az aszódi múzeum egyik különleges gyűjteménycsoportjára hívja fel a figyelmet.

A Híreket és a Kalendáriumot Magyar Katalin szerkesztette, a lapszám portréfotóit Szesztay Csanád készítette. A lapterv, címlapján egy Michelin-csillagos múzeumi falat fotójának felhasználásával, Pintér Józsefnek köszönhető.

(Illusztráció: Szesztay Csanád)

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Kovács Ákos: az avantgárd tudomány emlékezete és felfedezése

Egy művész, aki - úgymond - megelőzi korát, eleget tesz a modernizmus szellemének, így tehát a független kultúrhérosz mítoszát jeleníti meg. Azok, akik követik őket, a korszellem, illetve a korstílus uralmának illusztrációjává válnak, vagy ugyancsak és későn kell igyekezniük, hogy függetlenségüket bizonyítsák, mondván, nem maradtak sem el, sem le semmiről, lévén a saját univerzumuk normái szerint dolgoztak: azaz van művészeti világ az univerzális (globális) normákon innen és túl. A horizontális, tehát a művészeti földrajz uralmának értelmezési keretére épülő művészettörténet és a lokális műhelyek függetlenségének esztétikája közti vita és párbeszéd folyamatosan zajlik (lásd: Kondor Béla, Gruber Béla, Szalai Ferenc és mások, illetve Leon Kossoff és Frank Auerbach). György Péter írása

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Megjelent a MúzeumCafé Portré

MúzeumCafé folyóirat régészet néprajz művészettörténet kultúrpolitika

A magyar múzeumi világ legendáira emlékezik a MúzeumCafé folyóirat idei első, dupla száma.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


KÉPEK a MúzeumCafé díjátadóról és a laudáció

MúzeumCafé folyóirat MúzeumCafé díj

Teljes egyetértésben ítélte oda a MúzeumCafé szerkesztőkből és szerkesztőbizottsági tagokból álló kuratóriuma az idei MúzeumCafé díjat a Néprajzi Múzeum etnográfusának, Frazon Zsófiának és a bő három év kutatómunka eredményeképpen tavaly megjelent ...NYITOTT MÚZEUM... kézikönyv tudós közösségének. A díjat március 20-án a Lumen kávézában adtuk át, ahol néhány hónappal ezelőtt a kötetet is bemutatták. A laudációt követően Frazon Zsófiával és György Péterrel, a szerkesztőbizottság tagjával Gréczi Emőke főszerkesztő beszélgetett.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Megjelent a MúzeumCafé LIMES

Hogyan bánunk az ókori római örökséggel? Erre kérdésre kért válaszokat a MúzeumCafé idei utolsó, 68-as számában szerzőitől és a megszólított szakemberektől, régészektől, kurátoroktól, építészektől.

Tovább
Megosztom ezt a cikket


Ráncfelvarrás Gorsiumban​​​​​​​

MúzeumCafé folyóirat régészet

2016-ban felújították a Szent István Király Múzeum kiállítóhelyét, a Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeumot. Azóta kétségtelenül komfortosabb lett, és jobban kiszolgálja a mai igényeket. De a nagy ugrás elmaradt. (Az írás közlésével Nádorfi Gabriellára emlékezünk, aki életének 63. évében, 2018. november 29-én elhunyt. A cikk megjelenését már nem érte meg.)

 

A táci Nyakas-dűlőn már a 19 században római cserepeket, köveket vetett fel az eke. Rómer Flóris, a magyar régészet úttörője a „Nyakas-táblán, ahol a táczi országút szögellik”, kereste a „római castrumot”. „Sok árok és gödör látszik, előfordulnak tégladarabok is, de valóban itt volt-e maga az erőd, biztosabb adatok hiányában nem merem állítani; bár mocsár által jól védett hely lett volna” – írta akkor még bizonytalankodva.

Marosi Arnold, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum első igazgatója már nagy reményeket fűzött a feltárásokhoz, hiszen szerinte „az egész terület önként kínálkozott a kutató ásatásokra és várva vártuk az alkalmat annak megkezdésére”. A harmincas években a Zichy-birtok szőlőtelepítési munkálatai hozták el ezt az alkalmat. A talajt mélyen megforgató földmunkák olyan hatalmas mennyiségben hozták felszínre a római emlékeket, és nem mellékesen olyan számban kezdték használni a helyiek a római köveket a felparcellázott földek pincéinek, fészereinek építéséhez, hogy nem lehetett tovább odázni a munkát.

1934. március 20-án kezdődtek az ásatások. Hamarosan az első nagyobb római épület alapfalait, majd egy további, három félköríves apszissal rendelkező, 4. századi épület maradványait is feltárták a régészek. Ezt kezdetben bazilikának vélték, ám később kiderült, hogy egy palotáról van szó, amelynek jó részét fel is tárták a harmincas évek öt ásatása során, először Horváth Tivadar gyakornok, majd Radnóti Aladár – mondja Nádorfi Gabriella, a Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeum mai vezetője.

A közeledő háború azonban véget vetett a munkának. 

1954-ben a táci bekötőút áthelyezése kapcsán előkerült leletek miatt a figyelem ismét a területre irányult. Az ásatást az 1949-ben a múzeum élére került Fitz Jenő vezette. A település ma is látható épületeit jórészt ő tárta fel a következő évtizedekben, még az ezredfordulón is kijárt a terepre a 2011-ben elhunyt legendás régész. A folytatást segítette, hogy az akkor létrejött turisztikai kirendeltség ambiciózus vezetője, Gonda Istvánné az idegenforgalom fellendítésére egy nagy, szabadtéri régészeti parkot szeretett volna létrehozni. Mindehhez férje, Gonda István, a járási tanács elnöke a felsőbb hatóságok támogatást is megszerezte. A házaspár cseppet sem hasonlíthatott az ötvenes évek kádereire. Megszállott amatőr régészek voltak. A legtöbb amatőrrel ellentétben azonban szakszerűen dokumentálták az általuk talált kincseket, és a múzeumba vitték őket. Így aztán egy egyébként reménytelen korban a politikai és a tudományos érdek szerencsésen találkozott.

MúzeumCafé folyóirat régészet

1958-ban immár nagy felületen azzal a céllal kezdődhettek újra az ásatások, hogy az előkerült falmaradványokat bemutathatóvá teszik. Fitz Jenő munkatársai Bánki Zsuzsa és Lányi Vera voltak kezdetben. Felvillanyozta őket az a lehetőség, hogy teljes egészében fel lehet tárni és bemutathatóvá tenni egy jelentős római várost. Hasonlóra – hacsak Aquincumot nem számítjuk – nem volt példa az országban, hiszen a római településekre rendszerint a középkorban városok épültek. 

Munkájukat megkönnyítette, hogy a székesfehérvári múzeumban őrzött, mintegy tízezer tárgyat – amelyek között a táci ásatások anyaga is szerepelt – sikerült megmenteni a háborús pusztítástól Lencsés Józsefnek, a múzeum egyik munkatársának. Sőt nemcsak a műtárgyakat, hanem a teljes leltári dokumentációt is – mondja Nádorfi Gabriella.

Néhány év múlva, 1962-ben meg is nyílt a régészeti park és szabadtéri múzeum. Sikerült megszerezni a területen lévő 18. századi Zichy-pincét, ahol az állandó kiállítást rendezték be. Elkészült a szabadtéri lapidárium a székesfehérvári múzeumban lévő és az újonnan előkerülő kövek felállításával. Ezzel párhuzamosan fák és bokrok folyamatos ültetésével sikerült az egykori uradalmi birkalegelőt mediterrán környezetté alakítani. A vezetéseket a szakembereken kívül állandó népművelő látta el. A német, angol, francia és lengyel vezetéshez magnót lehetett bérelni.

„Az igazsághoz tartozik, hogy ezt a szolgáltatást rövidesen abba kellett hagyni, mert a helybeli teremőrök féltek kölcsönadni a készülékeket. Helyben olvasásra szánt szabadtéri könyvtárat állítottak viszont össze Gorsiumra, Pannóniára és az antik világra vonatkozó könyvekből, albumokból” – fogalmazott a daliás kezdetekről Fitz Jenő felesége, F. Petres Éva régész a Magyar Múzeumokban 2002-ben megjelent cikkében. Ő számol be arról a programsorról is, amely keretbe fogta a feltárási és látogatási szezont. Ennek alapján Flora istennő ünnepével, a Floraliával nyitott a múzeum az eredeti ókori ünnep idején, április 28. és május 3. között. Nyár végén a Ludi Romani – Gorsiumi Nyári Játékok hoztak életet a romok közé, a szezont pedig Augustalia ünnepe zárta október első szombatján, az évi feltárások szakmai bemutatásával. Az 1960-as évektől 1985-ig „a Floralia mindössze abból állt, hogy látogatóink kis üdvözlőkártyát és egy szál virágot kaptak. A hangsúlyos program a Ludi Romani volt a szabadtéri színházi előadásokkal. Ennek ötlete és igénye Pécsi Sándor színművésztől eredt, aki lelkes tagja volt a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulatnak” – írja F. Petres Éva.

Az első előadás 1970-ben Platón Szókratész védőbeszéde volt a 25. színház előadásában, Haumann Péterrel a címszerepben. Ekkorra antik mintára, a megfelelő arányokkal – a feltárás során kitermelt föld felhasználásával – egy színházat alakítottak ki, amelynek nézőtere az ókori városfalra és a mögötte lévő épületekre nézett. Később felelevenítettek egy megtörtént eseményt Septimus Severus császár és fiai, Caracalla és Geta látogatását is. Az uralkodói család lovasok kíséretében lovas kocsin, bigán érkezett. A tartomány elöljárói fogadták őket, a főpap áldozatot mutatott be a császár üdvére. Ezt követően az uralkodó és kísérete a színházba hajtott, hogy végignézze a tiszteletére rendezett ünnepi gladiátorjátékokat. 

A feltárás természetesen nem fejeződött be a múzeum megnyitásával, hanem 2006-ig folytatódott. A park fénykora a hetvenes években volt – mondja Nádorfi Gabriella. A „freskós ház” átadásakor, a hetvenes évek közepén a látogatószám felugrott 80 ezerre. A szocialista rendszer muzeológiájának, műemlékvédelmének egyik kirakata volt Gorsium, amelyet gyakran vizitáltak magyar és külföldi politikusok. Megközelítése a Balatonra vezető M7-es autópálya megépítésével igencsak könnyűvé vált.

MúzeumCafé folyóirat régészet

Az elmúlt évtizedekben sikerült azonosítani Gorsium több korszakát. Fitz Jenő koncepciója az volt, hogy minden korszakot igyekezzenek bemutatni. A kelta településre az 1. század közepén az Al-Dunáról idevezényelt Ala Scubulorum elnevezésű légió árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített. Ez azonban nem volt hosszú életű, a Duna-menti limes teljes kiépülése után átvezényelték az itt állomásozó mintegy félszáz katonát. A tábornak és a mellette fekvő falusias településnek maradt a legkevésbé nyoma, hiszen az 1. század végén és a 2. század elején megindult kőépítkezések erre épültek rá. A Traianus és Hadrianus császár uralkodása alatt fénykorát élő várost a markomann háborúkban (167–180) a szarmaták  felgyújtották, de hamar felépült ismét. Nem heverte ki viszont a település a század közepén zajló szarmata és roxolán támadást. Az egész Pannóniát sújtó fosztogatás során Gorsiumot a földdel tették egyenlővé a betörő barbárok. A legtöbb a feldúlt település romjain, Diocletianus császár ideje alatt, a 3. század végén és a 4. század folyamán felépült városból maradt ránk. Helytartói rezidenciának alkalmas palotát emeltek, vele szemben testőrségi laktanya kapott helyet, több ókeresztény templom is épült, köz- és magánépületek, utcarendszer, vízelvezető csatornák nyomai maradtak ránk.

Ekkor azonban már valószínűleg nem Gorsiumnak, hanem Herculiának nevezték a települést. A 347-ben bekövetkezett quad betörés bizonyára súlyos károkat okozott, de az 5. század elején még kijavították az utakat, és új házakat is építettek. A három évszázados virágzásnak a népvándorlás viharai vettek véget. Az élet a rómaiak után sem szűnt meg, a népvándorlás idején sírok, nagyobb temetők jelzik, hogy laktak a még álló, részben romos épületekben. A döntő változást a magyar honfoglalás ideje hozta. Ellentétben a Római Birodalom más, európai területén fekvő városaival, itt nem épült a római település fölé város. Helyette az Árpádok fejedelmi székhelye a mocsarakkal körülvett, jól védhető Székesfehérvár lett. A középkorban csupán egy falu, Föveny jött létre fölötte, temploma a 4. századi testőrlaktanya feltételezett parancsnoki helyiségére épült rá. Romjait megtalálták a régészek, és be is mutatják a területen. A török időkben elpusztult falu után fél évezredig legelő és szántóföldek óvták meg a római romokat. 

A gorsiumi régészeti park nem tud maga mögött annyi kalandot, mint az egykori római települések, de neki is kijutott virágkorból és hullámvölgyből egyaránt. Ez utóbbi a rendszerváltás után következett be. A fejlesztések, majd az ásatások a kétezres évek után leálltak, pedig munka lenne még: az ezredfordulón Fitz Jenő úgy becsülte, hogy a település mintegy huszadrészét tárták fel, a hatvanas években még legalább száz évre tette a teljes feltáráshoz szükséges időt. 2002-ben a díszkutak nem éppen szerencsés rekonstrukciója volt az utolsó, amikor építkeztek a területen. Állagmegóvásra alig jutott pénz, a falak konzerválása már a nyolcvanas években leállt. A kétezres évekre meglehetősen elhanyagolt képet mutatott a park, zuhant a látogatottság is, volt olyan év, hogy ötezer főre. Nem volt már népművelő, nem működött büfé – panaszolta ezekben az években F. Petres Éva, aki idézett cikkében írt a „velencei charta fél évszázaddal ezelőtti szabályainak bűvöletében élő” műemlékes szakemberekkel folytatott vesztes csatáiról is, akik rendre megakadályozták a tervezett rekonstrukciókat. Az akkori elképzelések szerint a városkapu és más épületek rekonstrukciójával oldották volna meg a fogadóépület, az előadó és az időszaki kiállítótér hiányát. Nemsokára azonban nemhogy időszaki kiállítótérről nem álmodhattak a munkatársak, 2007-ben az épület vizesedése miatt műtárgyvédelmi okokból le kellett bontani az állandó kiállítást is. Nem volt olyan épület, ahová eső esetén behúzódhatott volna a látogató, a vizesblokk katasztrofális képet mutatott, a szabadtéri múzeum immár képtelen volt kielégíteni a látogatói igényeket. Az éjjel őrizetlen, bekerítetlen romterületről pedig értékes szobrokat lovasítottak meg a műtárgytolvajok.
Megérett az idő tehát a felújításra, amely a Qiues Gorsiense. Gorsium – a kikapcsolódás antik szigete című uniós projekttel köszöntött a múzeumra. 2014-ben kezdődött meg, az Európai Unió nettó 652 millió forintos, Székesfehérvár Önkormányzata által pedig a pályázat önrészének vállalásával, 123 millió forinttal finanszírozott felújítás. A múzeum pályázatának szakmai részét Nádorfi Gabriella állította össze.

A 2016-os megnyitóra alaposan megváltozott Gorsium. A leglátványosabb a tájba illeszkedő, elegáns fogadóépület: kifelé zárt, mint a római lakóházak, de leginkább az egykori erődfalat juttatja eszünkbe, befelé, a romterület felé – hatalmas üvegfelületeivel – jóval barátságosabb és nyitottabb képét mutatja a ház. Itt kapott helyet a fogadótér, a ruhatár, vizesblokk és természetesen az állandó és időszaki kiállítási tér. Az állandó kiállítás két részből áll, egy kisebb részen a Római Birodalom vázlatos történetével ismerkedhet meg a látogató, majd pedig Gorsium–Herculia históriája elevenedik meg mindazoknak a műtárgyaknak a segítségével, amelyeket a több évtizedes ásatások a felszínre hoztak. Sőt az egyszerű kelta település egyik cölöpházát is rekonstruálták. A hetvenes években épült és a tízes évek elejére életveszélyessé vált, római mintára épült átriumos raktár- és irodaépület is megújult, és két látványraktárral bővült. Az épület külső oldalán pedig a régészeti feltárások során előkerült kőemlékeket helyezték el. A belső udvaron, Pompejiben talált római kőbútorok másolatai és egy szökőkút kapott helyet. Sikerült részben felújítani a korábbi állandó kiállításnak helyet adó Zichy-pincét is. Kibontották a hatalmas üvegtéglákkal burkolt bokszokat, ahol egykor a boroshordókat tárolták. Nádorfi Gabriella abban reménykedik, hogy itt is kiállítást nyithatnak nemsokára. 
A romkert két ékessége a falfestményeiről elnevezett „freskós ház”, és az úgynevezett „lakomaterem” is látogatóbarát köntöst kapott. Előbbinek a falát üvegből rekonstruálták, így a látogató érzékelheti az eredeti méreteket, a helyiségkiosztást úgy, hogy az építmény nem terheli a kőemlékeket. A korábbi, hetvenes évekből való, vasbetonból épült védőépület bontása igencsak időszerű volt, hiszen az eredeti kőfalakra nehezedve folyamatosan rongálta azokat. Ráadásul a szintén vasbetonra erősített freskók erősen vizesedtek és a rágcsálók is veszélyeztették azokat. A lakomaterem alagsorában egy korhűen berendezett ókori pincét mutatnak be, a feltárások során itt előkerült főzéshez, étkezéshez használt tárgyakkal. A későbbiekben korhű bútormásolatokat is elhelyeznek itt. 

A legnagyobb attrakció kétségkívül az, hogy az egykori település keleti részén egy szakaszon visszaépítették az erődfal egy részét három toronnyal, ez kilátóként is szolgál. Valójában innen kellene kezdeni a romterület bejárását, hiszen így kapunk képet az egykori település szerkezetéről, méreteiről. Sikerült megoldani, hogy a sétányokon körüljárható az egész régészeti terület. A látogató nem érzékeli ugyan, de megújult az egész infrastruktúra, sikerült bekamerázni az egész területet. A bejárat előtt nagy parkoló áll a látogatók rendelkezésére, amihez a területet Tác község biztosította.

Mindent figyelembe véve korszerű és látogatóbarát kiállítóhely lett Gorsium. Ugyanakkor az F. Petres Éva által emlegetett velencei charta árnya még most sem oszlott el a romterület fölül. Nem számíthatunk olyan látványos épületrekonstrukciókra, mint például az ausztriai Carnuntumban, ahol pazarul felépített római fürdőbe, villába vagy lakóházba léphetünk be, és az is várat magára, hogy a látogatószám megközelítse a hetvenes évek fénykoráét.

Hamvay Péter

Megjelent a MúzeumCafé 68. számában (2018. november-december)

Fotók: Urbán Tamás - 1974, Hetényi Zsuzsa - 1963, Mészáros Zoltán - 1968 (Fortepan)

Tovább
Megosztom ezt a cikket


A múzeumok magazinja

blogavatar

Utolsó kommentek

Címkefelhő

kiállítás (161),MúzeumCafé folyóirat (74),Magyar Nemzeti Galéria (66),Szépművészeti Múzeum (54),kultúrpolitika (42),programajánló (38),történelem (36),műgyűjtés (34),politika (34),építészet (32),kortárs művészet (32),irodalom (30),fotográfia (28),avantgárd (28),Párizs (27),interjú (25),Szentendre (22),múzeumépítészet (22),régészet (21),Petőfi Irodalmi Múzeum (21),Nemzeti Múzeum (20),gyűjteménygyarapítás (20),Ludwig Múzeum (19),műkereskedelem (19),restaurálás (17),videó (17),grafika (16),iparművészet (16),film (15),Műcsarnok (15),Bécs (15),szobrászat (14),műtárgyvásárlás (11),digitalizálás (11),élő MúzeumCafé (11),restitúció (11),Capa Központ (11),néprajz (10),Picasso (10),színház (10),Liget Budapest (9),Kiscelli Múzeum (9),holokauszt (8),London (8),zene (7),Néprajzi Múzeum (7),Hopp Ferenc Múzeum (7),festészet (7),Kassák Múzeum (7),Garas Klára (7),Román Csarnok (6),könyv (6),Rippl-Rónai József (6),Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (6),New York (6),könyvajánló (6),múzeumpedagógia (6),Allegro Barbaro (6),világháború (6),Power 50 lista (6),rendszerváltás (5),modernizmus (5),Ady Endre (5),kortárs (5),Vasarely (5),Bauhaus (5),Nyolcak (5),aukció (5),Értéktár Program (5),Európai Iskola (5),fotóművészet (5),keleti művészet (4),Velence (4),Berlin (4),Iparművészeti Múzeum (4),Baán László (4),látogatottság (4),wanted (4),Seuso-kincs (4),Rembrandt (4),szocreál (4),Louvre-Lens (4),városi séta (4),Vasarely Múzeum (4),Skanzen (4),Louvre (4),Bartók Béla (4),Csontváry (4),Pécs (4),örökségvédelem (4),konferencia (4),Bálint Endre (4),MúzeumCafé Díj (4),Élő MúzeumCafé (4),kézirat (3),Aczél György (3),műemlékvédelem (3),MúzeumCafé díj (3),emlékezet (3),kulturpolitika (3),I. világháború (3),Balaton (3),Czóbel Béla (3),műtárgyvédelem (3),ganymed goes europe (3),dizájn (3),Caravaggio (3),Budapest Galéria (3),Közlekedési Múzeum (3),Derkovits Gyula (3),sport (3),kert (3),előadás (3),Anna Margit (3),Munkásmozgalmi Múzeum (3),Magyar Zsidó Múzeum (3),impresszionisták (3),Erdély (3),Vaszary-villa (3),címlap (2),Csinszka (2),internet (2),relikvia (2),fortepan (2),Kecskemét (2),MúzeumNegyed (2),Modigliani (2),Ország Lili (2),1956 (2),örökség (2),magángyűjtemény (2),zsidóság (2),ajánló (2),MúzeumCafé könyvek (2),múzeum (2),divat (2),MűvészetMalom (2),Milánó (2),Textúra (2),fotó (2),múzeumelmélet (2),dokumentum (2),Szántó Piroska (2),Zsolnay (2),múzeumi rendszer (2),pop art (2),Barcelona (2),Artpool (2),Chagall (2),Szeged (2),Vadak (2),Art Market Budapest (2),Holokauszt (2),Fővárosi Képtár (2),Lektorátus (2),Art Capital (2),Vermeer (2),Fortepan (2),Frida Kahlo (2),Román csarnok (2),vadászat (1),Trieszt (1),kastélypark (1),Bosch (1),animáció (1),porté (1),műkincslopás (1),nők (1),médiaművészet (1),kastély (1),oktatás (1),El Kazovszkij (1),Andrássy (1),várostörténet (1),popzene (1),megnyitó (1),emlékmű (1),Disputa (1),Velencei Biennále (1),bevándorlás (1),KEMKI (1),etnográfia (1),gender (1),kommunikáció (1),Amerika (1),Vatikán (1),plakát (1),Szombathely (1),Schiele (1), (1),digitalizáció (1),politikai (1),Sziget Fesztivál (1),Klimt (1),szecesszió (1),belsőépítészet (1),Színháztörténeti Múzeum (1),OSZMI (1),Madrid (1),op art (1),Pompidou (1),Szendendre (1),Brüsszel (1),történetelem (1),Budapest (1),képzőművészet (1),ICOM (1),Hold (1),reneszánsz (1),Dürer (1),Városliget (1),cirkusz (1),gasztronómia (1),művészettörténet (1),Tesla (1),Dalí (1),múzeumshop (1),akadálymentesítés (1),temető (1),Magyar Képzőművészeti Egyetem (1),emigráció (1),Albertina (1),kultúrtörténet (1),Lengyelország (1),Leonardo (1),Bayreuth (1),Richard Wagner Múzeum (1),Képzőművészeti Egyetem (1),beszélgetés (1),Budapesti Történeti Múzeum (1),portré (1),emlékhely (1),Sopron (1),jótékonyság (1),Olaszország (1),Moszkva (1),Kijev (1),Múzeumkert (1),BTM (1),Tiszadob (1),art deco (1),MúzeumCafé könyv (1),helytörténet (1),Múzeum-kert (1),Budavár (1),installáció (1),emlékmúzeum (1),MOME (1),egyház (1),Centre Pompidou (1),interaktivitás (1),Múzeumok Éjszakája (1),Székesfehérvár (1),királynő (1),Nagy-Britannia (1),tárlatvezetés (1),balaton (1),Keserü Ilona (1),Vaszary Villa (1),könyvtár (1),restitucio (1),Guggenheim Múzeum (1),Kieselbach Galéria (1),MANK (1),kutatás (1),szalon (1),adatbázis (1),Duchamp (1),Dada (1),gyerekeknek (1),dinoszaurusz (1),Siófok (1),retró (1),Vallauris (1),Guernica (1),Természettudományi Múzeum (1),Manet (1),Kratochwill Mimi (1),Csernus Tibor (1),muzeológia (1),Magnum Photos (1),bibliofília (1),Prado (1),Rómer Flóris Múzeum (1),felújítás (1),Vajda Júlia (1),BÁV (1),védettség (1),hamisítás (1),Ani (1),műemlék (1),Vaszary János (1),Lucian Freud (1),Bukta Imre (1),műtárgylopás (1),veduta (1),Benczúr Gyula (1),Rozsda Endre (1),Matisse (1),olimpia (1),Kocsis Zoltán (1),elhurcolt műkincsek (1),Népessy Noémi (1),Prága (1),MúzeumCafé (1),Toulouse-Lautrec (1),Nagyvilág (1),Óbuda (1),Goldberger Textilipari Gyűjtemény (1),Cloisters (1),Ámos Imre (1),Mravik László (1),Garas Kára (1),Sinkó Katalin (1),François Gilot (1),szeged (1),Molnár-C. Pál Múzeum (1),Fabényi Júlia (1),Római Iskola (1),porgramajánló (1),egyiptológia (1),MTA (1),Műértő (1),Kína (1),Várkert Bazár (1),Ernst Múzeum (1),erdély (1),szürrealizmus (1),Munkácsy Mihály (1),kina (1),Budapest100 (1),Kimt (1),törénelem (1),Sziklakórház (1),Batthyány Gyula (1),Győr (1),orosz művészet (1),Balaton (1),krimi (1),Csontvary Kosztka Tivadar (1),Műemlék (1), Bécs (1),velence (1),stressz (1),Miskolc (1),Amszterdam (1),Velázquez (1),Athén (1),városliget (1),Guggenheim Muzeum (1),progarmajánló (1),századforduló (1),dada (1),Művészetmalom (1),gallery weekend (1),kultusz (1),Metz (1),közösségi oldalak (1),Christie’s (1),Pinault (1),irodalomtörténet (1),Palazzo Grassi (1),kínai művészet (1),Rijksmuseum (1),fotógráfia (1),Magyar Nemzeti Múzeum (1),teremőr (1),Bálint Ház (1),Elgin-márványok (1),Aristide Maillol (1),Moholy-Nagy László (1),Google Art Project (1),Gyarmati Fanni (1),Radnóti Miklós (1),Márffy Ödön (1),Debrecen (1),szobor (1),Kassák Lajos (1)