A Pittsburh-i Carnegie Museum of Natural History munkatársai állatos viccekkel szereztek több millió lájkot a TikTokon a múzeum számára, nyilvánvalóan elsősorban a tizenéves korosztály körében. Ez csak egyetlen példa arra, hogyan "vadásszák" a közönséget az intézmények a közösségi oldalakon. Kreativitásnak vagy infantilizálódásnak tekintsük, amikor felkent kutatók az influenszerek útját próbálják járni?

A néhány évvel ezelőtt elhunyt Kerényi Ferenc irodalomtörténészről mondták, hogy annyira ismerte Petőfi életét, hogy legfeljebb három nap lehetett a költő életében, amivel Kerényi nem volt pontosan tisztában (nyilván az utolsó volt az egyik). Egy irodalomtörténész, ha igazából beleássa magát egy író életébe, akkor annak egyre mélyebb rétegeibe jut, egyre több apró, az irodalomtörténet egésze szempontjából talán nem is lényeges epizódot, adatot ismer meg, már-már családtaggá válik a kutatott szerző, a fennmaradt művek, dokumentumok mellett minden egyes tárgyi emlék az egész élet és életmű megértését szolgálja.

Régen még csak-csak lehetett felügyelni, hogy egy koncertre ne lehessen bevinni fényképezőgépet vagy kamerát, ma már, ugye lehetetlen, hiszen a telefont csak nem lehet elvenni az emberektől. Bár a múzeumokban nem járnak tömegek, így a közönség átlátható, ám tényleg zavaró, ha a teremőr egész nap kiabálva rohangál, hogy megakadályozza a felvétel készítését. A műtárgy persze lehet tabu, de a szelfivel nem lehet mit kezdeni. A londoni múzeum megadta magát.