Értékes makettekkel, több ezer dokumentummal, tervvel és fényképpel gyarapodott a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (MÉM MDK) gyűjteménye Nagy Tamás (1951-2020) Ybl Miklós-, Prima- és Kotsis Iván-díjas építész hagyatékának megszerzésével. Az anyag részben vásárlással, részben az örökösök nagyvonalú felajánlása révén kerülhetett közintézménybe.

A MúzeumCafé 97. számának témája a fénykép és a fényképezés, mint a gyűjteményépítés, feldolgozás, kiállítás eszköze és tárgya.

Bogdán Melinda doktori disszertációja tárgyául a Pannonhalmi Főapátság fotótárának feldolgozását választotta, ennek összefoglalását publikálja a lap. Somogyi Zsófia Czizek Gabriellával, a Robert Capa állandó kiállítás kurátorával beszélgetett. Gellér Judit írásában a digitális forradalom és a fényképezés viszonyát dolgozza fel, Keményfi Róbert az embertani fotográfiák szerepét vizsgálja a fizikai antropológia gyakorlatában. Bata Tímea a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményét,

Karácsony Ágnes az OSZK történeti fényképtárát, Lénárt András az online magyar zsidó fotóarchívumot, Kövesdi István az egykori MTI, ma MTVA archívumát mutatja be. Fisli Éva külföldi gyűjteményekben fellelt fotóhungarikákra mutat példákat, Farkas Zsuzsa a műtárgyfényképezésről, Basics Beatrix a festőként indult fotográfusokról ír a lapszámban. Berényi Marianna a magyar múzeumok fotográfiai anyagáról kérdezte E. Csorba Csillát és Bán Andrást, a Magyar Fotótörténeti Társaság vezetőit.

A Kiállítás rovatban Zuh Deodáth a Kis Varsó debreceni kiállítását értékelte. A Magyar Katalin által összeállított Hírekben Jalsovszky Katalin fotótörténész nekrológja olvasható.

A lapot Pintér József tervezte, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A Budavári Palota A épületének aulája önmagában reprezentálta az ötvenes-hatvanas évek monumentális építészetét - egészen mostanáig. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum számára készült, később a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria által használt tér mostanra eltűnt, a tardosi vörös mészkő burkolat összetörve az épület előtt hever. Mielőtt a beruházás eléri a palota többi részét, ezek az építészeti részletek a C, D (Magyar nemzeti Galéria) és E (Budapesti Történeti Múzeum) épületben továbbra is láthatók bárki számára. Most felidézzük a MúzeumCafé Múzeumépítészet (85) lapszám egyik, a hatvanas évek megvalósult beruházásait bemutató írását, annak a palotára vonatkozó részletét.

A nő mint alkotó, muzeológus, mecénás, kiállítás vagy kutatás tárgya – a témát változatos nézőpontok szerint tárgyalja a MúzeumCafé 96. lapszáma.

Svégel Fanni a Néprajzi Múzeum történetének három meghatározó munkatársa, Fél Edit, Kresz Mária és Morvay Judit pályaképét vázolja fel, Szabó Kitti az elfeledett festő- és zongoraművészt, Hacker Máriát mutatja be a Weiner Leó hagyatékában fennmaradt dokumentumokra támaszkodva. Basics Beatrix tanulmánya a női művészeti oktatás kezdeteit idézi fel, míg Krász Lilla kutatásának tárgya a szülés kultúrtörténete a kora újkori Magyarországon. Gyarmati Gabriella Munkácsy Mihályné szerepét ismerteti a festő életében, Ruttkay-Miklián Eszter a finnugor népek kutatója, Schmidt Éva hagyatékát dolgozza fel. Vidra Bernadett írásában hazai és külföldi női gyűjteményalapítókat mutat be, Fejős Zoltán pedig annak járt utána, hogyan vált a tengerentúli művészvilág fontos szereplőjévé Kárász Ilonka, a New Yorker címlapjainak rajzolója. A Fővárosi Képtár vezetői, Molnárné Aczél Eszter és Árvai Mária a női múzeumi pályáról és a gyűjtemény elfeledett női alkotóiról nyilatkoztak Gréczi Emőkének, Berényi Marianna Jette Sandahlt, az aarhusi Nőmúzeum alapítóját kérdezte a nők és a múzeumok kapcsolatáról, Gergely Mariann, az MNG művészettörténésze Karácsony Ágnesnek mesélt múzeumi pályáról, kutatási és kurátori munkáiról.

A Szemlében Fejős Zoltán ismerteti Szijártó Zsolt médiaantropológiai kötetét, a Módszertan rovatban Kómár Éva a mesterséges intelligencia múzeumi felhasználásának jelenlegi eredményeit mutatja be. A Híreket Magyar Katalin szerkesztette, a portréfotókat Szilágyi Lenke készítette, a tervezés Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

A festő sem láthatta együtt a Krisztus-trilógiadarabjait, a debreceni Déri Múzeumban járó látogatók viszont megtehetik. Első alkalommal 1995. augusztus 25-én volt erre lehetőség egy időre, azonban a művek jogi helyzetének rendezése, így az állandó kiállítás is még váratott magára: 2015-ben a Magyar Értéktárprogram keretéből a Krisztus Pilátus előtt című festmény is magyar állami tulajdonba került, a Golgota megvásárlását illetően pedig 2019 januárjában sikerült a tulajdonossal megegyezni, így valóban elkészülhetett a templomszerűre megálmodott, véglegesnek tekinthető kiállítótér.

Először a Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (ICOM - The International Council of Museums) történetében magyar tagja lett - egyszerre kettő is - az Executive Board mellett működő, állandóan ülésező munkacsoportoknak és állandó bizottságoknak.

Bár a múzeumok a köztudatban az állandóságot jelentik, a műtárgyak helye és szerepe mégis változhat, elméletben és fizikai értelemben egyaránt. A MúzeumCafé 95. száma a műtárgymozgások jogi, gazdasági, kultúrpolitikai és múzeumelméleti felvetéseit veszi sorra.

Digitális felületen elérhető, kutatható a Yale egyetem hatalmas műtárgy-, könyvtári és levéltári gyűjteménye, mintegy 17 millió tétel.

A Petőfi 200 emlékévhez, a költő korának emlékezetéhez, kultuszához kapcsolódik a MúzeumCafé legújabb, dupla száma.

A Néprajzi Múzeum költöztetésének és megnyitásának példaértékű lebonyolításáért Kemecsi Lajos, az intézmény főigazgatója vehette át az idei MúzeumCafé Díjat. A szakembernek csütörtök este, a múzeum épületében rendezett ünnepségen adták át az elismerést.

Április 14-től a Szépművészeti Múzeumban nyíló Csontváry 170 című kiállításon főként a Magyar Nemzeti Galéria és a pécsi Csontváry Múzeum gyűjteményében őrzött művek lesznek láthatók, ősztől pedig a tárlat Pécsre utazik. Ennek alkalmából idézzük fel Romváry Ferenccel, a Janus Pannonius Múzeum egykori művészettörténészével felvett beszélgetésünket, az interjúnak azt a részletét, amelyben a képek Pécsre kerülésének kalandos részleteit meséli el.

Miért kell egyáltalán elgondolkodni a múzeumok mibenlétéről, lényegéről, szerepéről, fontosságáról és feladatairól? Nem evidens, hogy léteznek olyan intézmények, amelyek megőrzik és bemutatják a gyűjtési körükre vonatkozó (mű)tárgyállományt? Úgy tűnik, a felvetés elég időszerű, ha a nemzetközi szervezetek, a múzeumok világával foglalkozó kutatócsoportok és a hazai intézmények, közösségek is rendre felteszik ezeket a kérdéseket. Járványhelyzet után, gazdasági válság közepén tartunk, de nem csak a körülmények, hanem az elvárások is változnak a múzeumokkal szemben. Megpróbáljuk levonni a tanulságokat a Ferenczy Múzeumi Centrum által szervezett A múzeum ereje konferencia néhány előadása alapján.

Igen, létezik. Hiszen amikor a megnyitás előtt minden jegy elkel a kiállításra, ez esetben a Rijksmuseum Vermeer-tárlatára, akkor sejthető, hogy ebből páran hasznot szeretnének húzni, és jegyüzérként árulják az online piacon.

Életének 95. évében elhunyt Gerszi Teréz, a Szépművészeti Múzeum Grafikai gyűjteményének egykori vezetője, a 16-17. századi németalföldi és német rajzművészet világszerte elismert, Széchenyi-díjas kutatója, számos katalógus és monográfia szerzője.

A Kerényi Károly tanítványaiból az 1930-as évek második felében létrejött „szombati társaság” leágazásaként a Szépművészeti Múzeum fiatal művészettörténészei alakították meg a „pénteki társaságot”. Mindkettő lelke Szilágyi János György (1918-2016) ókorkutató, művészettörténész, a múzeum Antik gyűjteményének vezetője volt. A férjekkel, feleségekkel, barátokkal, múzeumi kollégákkal és alkotótársakkal folyamatosan bővülő „pénteki társaság” alapítói közé tartozott Szilágyi mellett Gerszi Teréz, „Pipi”, aki az egyetemi tanulmányait követően, 1951-ben került a Szépművészeti Múzeumba, és általa kapcsolódott a körhöz Stoll Béla (1928-2011) irodalomtörténész, ekkor Gerszi Teréz férje. A harmadik alapító, Lajta Edit (1926-1970) művészettörténész mindössze öt évig dolgozhatott a múzeumban, politikai okokból ellehetetlenítették, 1956-ot követően az Akadémiai kiadónál működött szerkesztőként.

A szomorú ötvenes években a múzeum életébe szellemi pezsgést hozó társaság története feldolgozatlan, néhány epizód visszaemlékezésekből – például Szilágyiéból – még felidézhető. A „péntekiek” első generációja Gerszi Teréz halálával eltávozott, a csatlakozók közül sincsenek köztünk sokan. Talán még nem késő kérdezni azokat, akiket még kérdezni lehet…

Kép: Gerszi Teréz és Szilágyi János György, 1956 (Fortepan)

Fontos évfordulót ünnepel Bécs: az első, német nyelvterületen megrendezett világkiállítás 150. évfordulóját. Májustól több program is az 1873-as, Práter-beli eseményre emlékezik, de a képzőművészet sem szorul háttérbe - hiszen Bécsről beszélünk!

A vallási örökség kezelésének és bemutatásának kérdéseivel foglalkozik a MúzeumCafé 92. száma, a gyűjtés és megőrzés régebbi és megújuló intézményei közül hoz példákat.

A nemzetközi szakmai lapok nyomán mi is minden évben beharangozzuk, hogy ezúttal tényleg megnyílik a Nagy Egyiptomi Múzeum - ezt megtesszük idén is. A lista természetesen bővebb: hol nyílnak a legjobban várt intézmények 2023 folyamán?