A hazai múzeumi szintér egyik legkülönlegesebb, és talán legfiatalabb gyűjteménye a hazai cirkusztörténet emlékeit őrzi. A Magyar Cirkuszművészeti Múzeum, Könyvtár és Archívum "gyenge pontja" a láthatóság megoldása. Így kapott most helyet a Csodálatos cirkuszvilág című kiállítás a Mezőgazdasági Múzeum épületében: a nemzetközi kitekintés igényével összeállított anyag február 29-ig látható a Vajdahunyadvárban.

A MúzeumCafé abban a könnyű (és nehéz) helyzetben van, hogy hónapokkal a Néprajzi Múzeum megnyitása előtt megkapta a háttéranyagot, azokat a gondolatokat a múzeum kurátorai részéről, amelyek mentén létrejöttek a ma már látható állandó és időszaki kiállítások. A koncepció előzetes ismerete mindenképpen befolyásolja a befogadást és a megértést, a látottak akár a szövegek vizuális kivetüléseiként, illusztrációiként is felfoghatók, ugyanakkor ezek a szövegek bárki számára, a NÉPRAJZI lapszám megjelenésével hozzáférhetővé váltak. Itt jön a helyzet nehézsége: nem tudjuk már magunkra venni az önálló értelmezés terhét, amivel a sajtómegnyitó résztvevői, a szakmai megnyitók közönsége és a Városligetből betérő múzeumlátogatók megbirkóztak, megbirkóznak, ki kevesebb, ki több türelemmel.

Április 20-án az Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ estje keretében került sor az Art deco Budapest kiállításhoz kapcsolódó Élő MúzeumCafé beszélgetésre, Katona Anikóval, a kiállítás kurátorával, Bakos Katalinnal és Horányi Évával. Hogyan állt össze a kiállítás anyaga? Miért terveztek plakátokat neves festőművészek? Milyen körülmények között folytathatták a munkájukat a tervezők a második világháború után? Hogyan élt a korszak talán legtöbb megrendelést teljesítő művésze, Kozma Lajos? Ezekről a témákról és sok egyébről esett szó - íme egy kis összefoglaló a beszélgetésről.

Hieronymus Bosch életművének közel fele látható holnaptól a "régióban sosem volt, a világon is alig" kiállításon a Szépművészeti Múzeumban. Megnéztük, mennyire kivételes lehetőség ennyi Bosch-képet egyben látni, és most - 2022 áprilisában - mekkora az életmű.

1920. február 8-án indult az első vonat Hollandiába 600 magyar gyermekkel. A következő tíz évben összesen 60 ezren töltöttek az itthon adottnál egészségesebb hónapokat Hollandia mellett Belgiumban, kevesebben Svájcban, Svédországban és Angliában az Országos Gyermekvédő Liga, de elsősorban az önzetlen vendéglátók jóvoltából. A centenárium alkalmából tervezett kiállítást a járvány az idei évre sodorta a Budapesti Történeti Múzeumban, ám a halasztás talán még gazdagította is a kiállítható anyagot, ami feltehetően tovább bővül a témára irányított figyelemnek köszönhetően.

A Magyar Nemzeti Galériában Kép és kultusz címmel nyílt kiállítás, mely Szinyei Merse Pál életművét mutatja be kortársai és követői kontextusában. Szinyeit a magyar művészettörténet ma a legmagasabb pozíciókba helyezi, nem különben a műkereskedelem: Parkban című festménye a Kieselbach Galéria 1998-as árverését követően évekig vezette a hazai aukciós rekordok listáját. Ő maga idős koráig várt az elismerésre, melyet végül csak megkapott. A Majális minden bizonnyal a legismertebb műve - és a késői megbecsülés szimbóluma. Érdemes felidézni 1903-írt önéletrajzának néhány vonatkozó részletét.

Minden múzeum újraírja éves programját, és jó, ha csak a 2020-as terveket írta felül a járványidőszak. Hogy miként reagálnak az intézmények, korábbi írásunkban külföldi példákkal illusztráltuk. Hogy a hazai múzeumok miként, azt a napokban magunk is láthatjuk. A Szépművészeti Múzeum az egyik lehetséges forgatókönyvet hajtja végre: saját gyűjteményből épít időszaki kiállítást. A Dürer kora igazán féltett kincseket tár a látogató elé.

A múzeumvezetők lázasan keresik intézményük helyét a kijárási korlátozások enyhítését hozó intézkedésekben: hány ember milyen körülmények között kereshet fel egy intézményt, ha az egy múzeum? Növeli-e a veszteséget a megnyitás, milyen kötelezettségei vannak az adófizetőkkel szemben egy közintézménynek, kell-e gazdasági szempontok alapján dönteni? Számos felmérés és tanulmány született arról, hogy reagáltak (és reagálnak) a múzeumok, látogatók a járványhelyzetre, így arról is bizonyára eleget fogunk olvasni, hogy milyen szempontok alapján döntenek a kiállítóhelyek az újranyitásról. Mi egyelőre csak csokorba gyűjtjük, hogy jelenleg, május utolsó hetében hol fogadnak látogatókat.

Raffaello halálának ötszáz éves évfordulója alkalmából nyílt egészen egyedülálló, és nyilván megismételhetetlen kiállítás a római Quirinale-palotában, március 5-én. Három nappal később pedig bezárt, bizonytalan időre.

A mindössze 37 évet élt művész kétszáz alkotását sikerült egybegyűjteni a világ minden részéről, ráadásul egy, rekonstrukciót követően újranyitott épületben. A tárlat június 2-ig tartana nyitva, már elővételben 70 ezernél több jegy kelt el az év egyik legjobban várt, és valóban monumentális kiállítására. Az Olaszországban tomboló járvány miatt azonban március 8-tól minden múzeum zárva tart, a következő intézkedésig, úgy tűnik, április 3-ig biztosan.

A zárlat vonatkozik a Vatikáni Múzeumokra, az Uffizi Képtárra, de a Colosseumra és a Forum Romanum területére is – Olaszország leglátogatottabb muzeális kiállítóhelyeire.

Néhány éve még azt gondoltuk, hogy elvész az emlékezetből (a magyar színház és a művészet történetébe pedig be sem kerül) az a különleges néhány év, amikor a Bábszínház műhelyében progresszív képzőművészek tervezték és kivitelezték az előadások díszleteit, bábfiguráit és plakátjait, azaz egyszerűen meghatározták az intézmény arculatát, a hivatalos kiállítóterekből kirekesztve, a megélhetésért, mégis lelkesen és tehetségesen, képességeik legjavát nyújtva. Szerencsére kiderült, hogy a Bábszínház jelentős tárgyi anyaggal rendelkezik a korszakról, a vonatkozó alkotásokat pedig hozzá tudja rendelni a korszakot alaposan ismerő kurátor. A Tiltottak menedéke kiállítás a Képzőművészeti Egyetemen minden tekintetben egyedülálló tárlat.