Miután Putyin elnök a napokban "Oroszország Mekkájaként" emlegette a Krímen lévő Kherszonészosz görög városállam maradványait, az ukrán hatóságok és szakemberek a felháborodásuknak adtak hangot - a manapság háborús övezetként deklarált Fekete-tengeri félsziget és az említett régészeti lelőhely fontos része az ukrán gyökereknek és identitásnak.

A három név ugyanazt a siófoki épületet illeti, ki hogyan nevezi a Batthyány utcai villanegyed (egykori Fürdőtelep) egyik, mára borostyánnal csaknem teljesen eltakart egyemeletes és amúgy sem túl hivalkodó házát. A kevesek egyike, amelyik még hasonlít eredeti önmagára - mivel szerencsére nem sikerült néhány évvel ezelőtt értékesíteni. A kerítésre elhelyezett márványtáblát, mely szerint itt hunyt el Karinthy Frigyes, szintén lassan elnyeli a zöld. Akinek számít, időről időre felhívja a figyelmet rá, nehogy sok más környékbeli villával együtt a virágzó balatoni ingatlanpiac áldozatává váljon.

Miért szeretjük az ötvenes- kora hatvanas évek iparművészeti tárgyait és miért nem az ugyanekkor készült képzőművészeti alkotások többségét? Mert míg a formatervezés nagyjából megúszta a szocreált, és ügyesen átmenthetők voltak a legjobb art deco hagyományok a húszas-harmincas évekből, addig a festészetben, szobrászatban komoly törést okozott az 1945 utáni másfél évtized kötelező realizmusa és absztraktellenessége. Ugyan a más tervezőket is felvonultató Breuer újra itthon kiállítás zömében a két világháború közötti, Bauhaus-hatású iparművészet magyarországi példáit mutatja be, mégis lehet tanulsága, hogy a késő hatvanas évektől megjelenő és idővel egyre silányodó tömegbútorokig milyen sokáig és milyen makacsul tartotta magát a fénykor modernizmusa.

Andrássy Katinka, a "vörös grófnő" a Kádár-kor egyik "bezzeg" figurája volt: az arisztokrata, aki szerette a rendszert és akit a rendszer is szeretett. Az 1985-ben elhunyt szépséges Károlyiné kultusza egy kicsit halványodott a rendszerváltás után, majd mostanra újjáéledt: önéletrajza alapvető irodalom az 1945 előtt társadalomtörténet kutatói és kedvelői számára, pláne hogy tárgyi nyomai a szétzúzott történelmi arisztokráciának alig maradtak. Mindennek igazi jelképe ma Tiszadob.