A Budavári Palota A épületének aulája önmagában reprezentálta az ötvenes-hatvanas évek monumentális építészetét - egészen mostanáig. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum számára készült, később a Ludwig Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria által használt tér mostanra eltűnt, a tardosi vörös mészkő burkolat összetörve az épület előtt hever. Mielőtt a beruházás eléri a palota többi részét, ezek az építészeti részletek a C, D (Magyar nemzeti Galéria) és E (Budapesti Történeti Múzeum) épületben továbbra is láthatók bárki számára. Most felidézzük a MúzeumCafé Múzeumépítészet (85) lapszám egyik, a hatvanas évek megvalósult beruházásait bemutató írását, annak a palotára vonatkozó részletét.

A Néprajzi Múzeum költöztetésének és megnyitásának példaértékű lebonyolításáért Kemecsi Lajos, az intézmény főigazgatója vehette át az idei MúzeumCafé Díjat. A szakembernek csütörtök este, a múzeum épületében rendezett ünnepségen adták át az elismerést.

A nemzetközi szakmai lapok nyomán mi is minden évben beharangozzuk, hogy ezúttal tényleg megnyílik a Nagy Egyiptomi Múzeum - ezt megtesszük idén is. A lista természetesen bővebb: hol nyílnak a legjobban várt intézmények 2023 folyamán?

Megkíséreltük összeszedni a lassan mögöttünk járó év legfontosabb múzeumi eseményeit. A sor nyilván nem teljes....

Hogyan gyűjtik, dolgozzák fel és állítják ki a múzeumok a háborúk, forradalmak emlékeit? Hogyan veszélyeztetik a politikai konfliktusok az épített és tárgyi kulturális örökséget? Milyen helyi és nemzetközi összefogás lehetséges a veszélyeztetett intézmények és gyűjtemények megmentésére? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a MúzeumCafé 91. lapszáma.

Németh István Hollandiában az első világháború éveiben született háborúellenes grafikai anyagból mutat példákat, Rockenbauer Zoltán írása szintén ezeket az éveket idézi fel, melyek végső csapást mértek a Franciaországban érlelődő magyar kubizmusra. Kalla Gábor a közel-keleti konfliktusok nyomán működő illegális műkereskedelem természetét vizsgálja, míg Varga Lujza a Vöröskereszt genfi múzeumát mutatja be. Basics Beatrix körképében a háború mint festészeti téma kap szerepet. Polgár Balázs (Hadtörténeti Múzeum) a háborús régészet sajátosságairól és az aktuális kutatásokról válaszolt Gréczi Emőke kérdéseire.

A jelen helyzetre reflektál Berényi Mariann írása a hazai és külföldi intézmények összefogásáról az ukrajnai krízishelyzet kapcsán, illetve Bazsó Borka beszélgetése Ihor Poshyvailóval, a Maidan Museum vezetőjével.

Magyaróvári Fanni Izabella és a Sebestyén Ágnes Anna a Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ új kiállítóterét, a Walter Rózsi-villát és a benne megnyílt kiállításokat mutatja be. A MuseumDigit konferencia eddigi történetét Sz. Fejes Ildikó vázolja fel.

A Híreket Magyar Katalin, a Kalendáriumot Karácsony Ágnes állította össze. A portréfotót Szilágyi Lenke készítette. A lapterv Pintér József, a korrektúra Szendrői Árpád munkája.

Fotók: Áment Gellért

A közelmúltban felújítást követően újra megnyílt Szombathelyi Képtár alapításáról jelent meg írás a Vas megyei sajtóban: 45 éve bocsátották ki azokat a téglajegyeket, amelyekkel a múzeum építését támogatni lehetett. Ez bizony tíz évvel megelőzte Gobbi Hilda emlékezetes kezdeményezését, a Nemzeti Színház építésére kiadott téglajegyek akcióját. Ám a Nemzetiével ellentétben az 1977-es szombathelyi program sikerrel zárult

"A Képtár létrehozásának célja is konkrét volt: a Derkovits Gyula szülőházában kiállított anyagnak, Dési Huber István Savaria Múzeumnak adományozott életművének, a zsennyei művésztelepen dolgozó művészek munkáinak méltó bemutatása. [...] Ahogy egy korabeli szövegben olvashatjuk, a képtár muzeológiai és közművelődési célja és feladata részben történeti jellegű, részben a kortárs művészeti törekvések reprezentatív és folyamatos ábrázolása. A koncepció megfogalmazói olyan intézményről álmodtak, amely alkalmas arra, hogy helyi kiindulópontra építve mutassa be a magyarországi képzőművészet 20. századi történetét. Így jött lére 1976 júniusában a Szombathelyi Képtárépítő Egyesület, amelynek köszönhetően a képtár 1985. február 20-án megnyithatta kapuját." Berényi Marianna írása a MúzeumCafé 45. számában kitér az építkezés részleteire, Mátis Lajos tervének megvalósulására, ám most a VAOL oldalán megjelent cikkből képet kapunk arról a szervezett munkáról is, amivel a számtalan helyről, helyi szervezetektől, vállalatoktól, magánemberektől, művészektől érkező felajánlásokat összeszedték. A Képtárépítő Egyesület közel háromszáz tagjának havi tagdíja is az építkezés számláját gazdagította, ahogy a gyerekek (úttörőcsapatok) felajánlott egy-egy forintja.

Az 1979-es alapkőletétel után 1985-ben nyílt meg a Szombathelyi Képtár. A közelmúltban némi "ráncfelvarrásra" szorult, de 2021 októbere óta újra látogatható.

(Villányi Csaba fotója a 2015-ös állapotot őrzi.)

Milyen válaszokat adhatnak a múzeumok a klímaválságra? Ajánlások és kihívások az épület tervezésétől az ajándéktárgyak csomagolásáig, fenntarthatóság és ökológiai szemlélet - ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a MúzeumCafé 89. lapszáma.

Bő egy hét múlva a Magyar Zene Háza, márciusban pedig az Új Néprajzi Múzeum nyitja meg kapuit. Ennek apropóján (és mert ezt a korábbi években is megtettük) körülnéztük, hogy az új évben milyen fontos intézmények, múzeumépületek nyílnak a világban.

Milyen a korszerű, közönségcsalogató, emblematikus és fenntartható épület egy közgyűjtemény számára? Milyen külföldi fejlesztések állhatnak példaként a hazai tervezők és intézményvezetők előtt? Milyen örökséget hagyott a hatvanas évek múzeumépítészete, hogyan bővítik tereiket manapság a múzeumok? A lap 85. száma több szemszögből vizsgálja a hazai és nemzetközi példákat.

Két írás is foglalkozik az elmúlt évtizedek múzeumépítészeti eredményeivel: Götz Eszter az időszak trendjeit foglalta össze, míg Kovács Csaba az építész szemével tekint az épületekre. Az elkészült fejlesztések közül a Savaria Múzeumét tárgyalja részletesebben Czenki Zsuzsa, Csapláros Andrea és Víg Károly írása, Basics Beatrix pedig egyfajta körképet tár az olvasók elé. Reménybeli épületekről is szó esik: Vitézy Dávid és Zsigmond Gábor a Kelenföld Indóház múzeumi hasznosításának terveit, Kovács Dániel pedig a Magyar Építészeti Múzeum régen várt otthonának megteremtésére vonatkozó elképzeléseket mutatja be. Gréczi Emőke tanulmánya a hatvanas évek fővárosi múzeumalapítási és -építészeti örökségét vázolja fel.

A Módszertan rovat közli Berényi Mariann hosszabb tanulmányát a hazai múzeumi digitalizáció folyamatáról. A Szemlében Fogarasi Klára a Sári Zsolt által összeállított Weinstock-albumot, Dénes Mirjam a Japonizmus az Osztrák–Magyar Monarchiában című tanulmánykötetet ismerteti. 

A Kalendáriumot Karácsony Ágnes, a Híreket Magyar Katalin állította össze. A korrektúrát Szendrői Árpád végezte, a lapterv Pintér József munkája.

Fotó: Áment Gellért

V

A címbeli idézet nem mástól, mint az egykori pártfőtitkártól, Kádár Jánostól származik, aki bő harminc évet töltött a hatalom - lényegében - legmagasabb pozíciójában, ez idő alatt pedig szinte végig tartott a Budavári Palota rekonstrukciója, melynek végét az OSZK 1985-ös megnyitása jelentette. Az 56-os forradalom után másfél évvel kezdődött, és majdnem a rendszerváltásig tartott. Az idézet a BTM Vármúzeuma megújult újkori palotatörténeti kiállításán olvasható. Aki csak a Szent István-terem káprázatáért érkezik, nem látja. Ezt sem, és még számos fontos adatot, tárgyat, ereklyét sem, melyek nélkül a terem lényege sem értelmezhető.