Április 20-án az Magyar Nemzeti Galéria Múzeum+ estje keretében került sor az Art deco Budapest kiállításhoz kapcsolódó Élő MúzeumCafé beszélgetésre, Katona Anikóval, a kiállítás kurátorával, Bakos Katalinnal és Horányi Évával. Hogyan állt össze a kiállítás anyaga? Miért terveztek plakátokat neves festőművészek? Milyen körülmények között folytathatták a munkájukat a tervezők a második világháború után? Hogyan élt a korszak talán legtöbb megrendelést teljesítő művésze, Kozma Lajos? Ezekről a témákról és sok egyébről esett szó - íme egy kis összefoglaló a beszélgetésről.

A MúzeumCafé 80. száma arról a szellemi gazdagságról szól, amelyet az Esterházy név jelent a magyar kultúrtörténetben.

Mit kezdenek a múzeumok és az emlékezet a divat, a fogyasztás, a populáris színház, zene, irodalom és képzőművészet megőrzésével és feldolgozásával? A "könnyű" műfajról komolyan gondolkodik a MúzeumCafé 79. száma.

Minden múzeum újraírja éves programját, és jó, ha csak a 2020-as terveket írta felül a járványidőszak. Hogy miként reagálnak az intézmények, korábbi írásunkban külföldi példákkal illusztráltuk. Hogy a hazai múzeumok miként, azt a napokban magunk is láthatjuk. A Szépművészeti Múzeum az egyik lehetséges forgatókönyvet hajtja végre: saját gyűjteményből épít időszaki kiállítást. A Dürer kora igazán féltett kincseket tár a látogató elé.

Bár a szakértőknek eddig arról sem volt tudomásuk, hogy Albrecht Dürer járt Bécsben, elképzelhető, hogy ennek első nyomát egy most előkerült falkép adhatja, amelyet a székesegyház ajándékboltjának falrészletén próbálnak beazonosítani.

A folyóirat 74. száma arra a kérdésre keresi a választ, hogy milyen múzeumi jelenléte lehetséges a mesének, milyen szerepet játszik az irodalmi és történeti hagyományban, hogyan működik múzeumpedagógiai eszközként.

Mindössze 12, legfeljebb 13 éves lehetett a kis Michelangelo Buonarroti, amikor azt az Ülő férfi című rajzot készítette, amelyik a Szépművészeti Múzeum jelenleg látható kiállításán szerepel, írta meg a napokban a brit The Telegraph című lap. Már ezen a rajzon is látható az a tehetség, amivel később - többek között - a Dávid-szobrot vagy a Sixtus-kápolna freskóját alkotta, véelekdik a cikk szerzője.

Mindenképpen, hiszen éppúgy szinte megismételhetetlen alkalom lenne, mint a Raffaello-, a Bruegel-, most pedig a Rothko-kiállítás az Albertinában, illetve a Kunsthistorisches Museumban, hogy csak a közelmúlt és a jelen eseményeit említsük. A felvetés oka, hogy talán így könnyebb felmérni, mennyire különleges lehetőség egyben látni Michelangelo és kortársai közel nyolcvan rajzát Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban.

Hogy Leonardo szobrászati életműve nem csak elméletben létezik, abban jelentős szerepe van a "budapesti Lovasnak" - ez a bronz kisplasztika áll jelenleg a legközelebb ahhoz, hogy az itáliai mesterhez kössék a szakértők. Az elmúlt évtizedekben annyi fordulat történt a műtárgy attribúcióját illetően, hogy éppen itt az ideje a számvetésnek. Az apropót a Szépművészeti Múzeum újranyitása, az ugyanekkor nyíló kamarakiállítás adja.

Mit tett a nép (ez esetben a magyar) a 20. században? Fogyasztott, szórakozott és sodródott. Nagyjából így foglalható össze röviden, milyen kép tárul elénk a magunk mögött hagyott századról a Tolongó idők című kiállításon, és lényegében adekvát a megközelítés, már csak azért is, mert a plakát a tömegkultúra terméke, a minél több emberre és minél egyszerűbben hatás eszköze. Megmondja, mit egyél, milyen filmet nézz és kire szavazz. Az egyszerű üzenet művészete.