Két új művészettörténeti kutatóközpont létesül Magyarországon: az egyiknek van már pénze és épülete, a másiknak pedig komoly dokumentumgyűjteménye és kutatógárdája, otthonának pedig a látványtervei már megtekinthetők. Foglalkozzunk a másodikkal!
Jegyezzük meg: KEMKI!
Néhány órán belül eldől, hogy Vincent van Gogh Táj viharos ég alatt című festménye eléri-e az 50-70 millió dolláros becsértékét New Yorkban, a Sotheby's árverésén, vagy esetleg túl is szárnyalja ezt az összeget. Hogy mi közünk hozzá? Annyi, hogy akár a miénk, egy magyar közgyűjteményé is lehetett volna, de nem lett. Egy rövid gondolat az Értéktár-problematika témájában.
Ki lehet itt független?
Számos vita elindult az MNB Értéktár programjának műtárgyvásárlásairól, gazdasági, politikai és művészeti egyaránt. Van ezeknek a vitáknak egy közös halmaza: a független értékbecslők problémája. Tényleg, itt (Magyarországon) kik lehetnek függetlenek?
Mravik László: Úgy vélem, ez a pénz kevés ahhoz, hogy a problémák megoldódjanak, ahhoz viszont sok, hogy nagyon szigorúan átgondolt koncepció nélkül költsük el. Az kétségtelen, hogy a bajok nagyon nagyok.
Gerhardt Ferenc: A Magyar Nemzeti Bank tevékenységében a kultúra támogatása és a hazai műkincsállomány megőrzése, illetve gyarapítása hosszabb múltra tekint vissza. A bank gazdag műgyűjteménye hasonló törekvések nyomán jöhetett létre, és ez a hagyomány érvényesült tíz évvel ezelőtt is, amikor a Járai Zsigmond vezette jegybank megvásárolta az állam számára Gerlóczy Gedeon örököseitől Csontváry Kosztka Tivadar Magányos cédrus című alkotását.