V

A címbeli idézet nem mástól, mint az egykori pártfőtitkártól, Kádár Jánostól származik, aki bő harminc évet töltött a hatalom - lényegében - legmagasabb pozíciójában, ez idő alatt pedig szinte végig tartott a Budavári Palota rekonstrukciója, melynek végét az OSZK 1985-ös megnyitása jelentette. Az 56-os forradalom után másfél évvel kezdődött, és majdnem a rendszerváltásig tartott. Az idézet a BTM Vármúzeuma megújult újkori palotatörténeti kiállításán olvasható. Aki csak a Szent István-terem káprázatáért érkezik, nem látja. Ezt sem, és még számos fontos adatot, tárgyat, ereklyét sem, melyek nélkül a terem lényege sem értelmezhető.

A MúzeumCafé 81-82., dupla számában többek között zenei témájú műalkotásokról, gyűjteményekről, kiállításokról, az idén elkészülő Magyar Zene Háza terveiről, valamint a műfaj nagyjainak emlékezetéről olvashatók tanulmányok és interjúk. Fény derül az idei MúzeumCafé díjas kilétére és mandátumuk végén járó intézményvezetők nyilatkoznak az elmúlt évek eredményeiről.

A Városliget legrégebbi épülete, de csak nagyon kevesen jártak benne eddig. Mi az? Az első Műcsarnok az ezredfordulós kiállítás idején, a Fővárosi Múzeum épülete, a Képzőművészeti Kivitelező és Iparvállalat szobrászműterme és irodája, majd a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány székhelye, de általában Olof Palme Háznak hívják, mostantól pedig Millennium Háza a hivatalos elnevezés. Október 26-tól kávéházzal és interaktív Liget-történeti kiállítással fogadja a látogatókat az épület, amelyet megtisztítottak az elmúlt évtizedek beépítéseitől és ékesítettek a lepotyogott, és egy lelkiismeretes portás által megőrzött, most pedig restaurált vagy rekonstruált Zsolnay díszítésekkel. A főbejárat újra, az eredeti tervek szerint az épületnek a Hermina út felé első oldalára került, amely elé rózsa-kertet telepítettek. A későbbi, századfordulós kiállítást most egy interaktív tárlat előzi meg, amely átszalad a Városliget történetén, érintőképernyőkkel, gigantikus mesekönyvvel, virtuálisan haladó földalattival. Megnéztük, hogyan sikerült a helyreállítás.

Városi múzeumok, a városok mint múzeumok - ez a központi témája a MúzeumCafé 73. számának.

Miután Napoleon elfoglalta Bécset, I. Ferenc császár Komáromban lelt menedékre, ahol egy komolyabb erődrendszer kialakítását kezdeményezte. Így az Óvár és az Újvár mellett három erőd is elkészült (volna): a Monostori, az Igmándi és a Csillagerőd. A történelem fordulatai úgy hozták, hogy ezek közül kettő is kapcsolatba hozható a Szépművészeti Múzeum klasszikus szobormásolatának gyűjteményével.

A Gyár (ma: Jókai) utcából költözött az első pesti izraelita kórház a Szabolcs utca, Aréna út (ma: Dózsa György) és a Nyugati pályaudvar vágányai (ma: Vágány utca) közötti területre 1889-ben. Ennek kiegészítéseként Bródy Zsigmond lapszerkesztő adományával, felesége emlékére épült fel ugyanezen a telken Bródy Adél Gyermekkórháza, néhány évvel később pedig - Weiss Manfréd felajánlásával - a Weiss Alice Gyermekágyas Központ is létrejött a két intézmény mellett. A Bródy-kórház főépületében most művészettörténeti kutatóközpont, a fogadóépületben, később imaházban látogatóközpont, a telken felépült új épületkomplexumban pedig raktározási és restaurátori központ jött létre.

Néhány nappal azt követően, hogy lezárult a Néprajzi Múzeum Kossuth téri korszaka, bemutatták a Napur Architect által tervezett új épület látványtervét. Mutatjuk!

Tegnap bezárt az utóbbi hónapok egyik legizgalmasabb kiállítása, a Nagyítások a Budapest Galériában. Az utolsó hét még tartogatott néhány programot: tárlatvezetés, beszélgetés és finisszázs szerepelt a kínálatban, tehát bőven volt alkalom elbúcsúzni az Oldás és kötés ihlette művészet- és társadalomtörténeti projekttől. Annak, aki lemaradt a beszélgetésről, összefoglaljuk a lényeget.

Az ország egyik legfontosabb reprezentatív épülete, a Budavári Palota kiégett, romos állapotban maradt 1945 után. Egy darabig úgy tűnt, hogy a kormányzói rezidencia ismét politikai-kormányzati feladatot kap, ám - talán mert hamar világossá vált, hogy a helyreállítás évtizedeket vehet igénybe - végül kulturális központként építették újjá: máshonnan kiszoruló, helyszűke miatt feladatukat csak korlátozottan ellátni képes múzeumokat telepítettek be fokozatosan, a hatvanas évek közepétől a hetvenes évek közepéig. Örömünkre szolgál, hogy mindhárom múzeumból (BTM, MNG, MMM) találtunk tanút, aki visszaemlékezik erre a fontos kultúrtörténeti pillanatra. Akik mesélnek a korszakról: Irásné Melis Katalin régész (BTM), Lakatos József restaurátor (Szépművészeti Múzeum-MNG), Esti Béla, 1966 és 1983 között főigazgató (Magyar Munkásmozgalmi Múzeum)

Az általános amnesztia évében járunk, 1963-ban, amit nevezhetünk általános amnéziának is: az új világ origója, a megbocsátásé, az újrakezdésé, a beletörődésé, a látszólagos optimizmusé. Mélyi József kurátorként éppúgy felnyitotta és újraélesztette a korszakot, mint az öreg professzor a paciensét a műtőasztalon - Jancsó Miklós Oldás és kötés című filmje nyomán bontja ki a kora hatvanas évek képző- és iparművészetét, sok-sok társadalom- és kultúrtörténeti utalás mentén. Fontos kiállítás a Budapest Galériában.