Miért szeretjük az ötvenes- kora hatvanas évek iparművészeti tárgyait és miért nem az ugyanekkor készült képzőművészeti alkotások többségét? Mert míg a formatervezés nagyjából megúszta a szocreált, és ügyesen átmenthetők voltak a legjobb art deco hagyományok a húszas-harmincas évekből, addig a festészetben, szobrászatban komoly törést okozott az 1945 utáni másfél évtized kötelező realizmusa és absztraktellenessége. Ugyan a más tervezőket is felvonultató Breuer újra itthon kiállítás zömében a két világháború közötti, Bauhaus-hatású iparművészet magyarországi példáit mutatja be, mégis lehet tanulsága, hogy a késő hatvanas évektől megjelenő és idővel egyre silányodó tömegbútorokig milyen sokáig és milyen makacsul tartotta magát a fénykor modernizmusa.

Marad-e "vagány 18. századi intézmény" az Iparművészeti Múzeum vagy az épületrekonstrukció belső átalakításokat is magával fog hozni? Erről szólt a Metropolitan Főiskola által szervezett kerekasztal beszélgetés a Mono Galériában, amelynek témája egy dizájnmúzeum igénye lett volna, végül az IMM helyzete, koncepciója, jelene és jövője lett.

A napokban újabb dizájndíjat, a 93. Art Directors Club Annual Awards (Miami) ezüst kubusát elnyerő vizuális csapatunk újabb "terméke" a MúzeumCafé Instagram oldala, melyen művészeti vezetőnk, Salát Zalán Péter fotói láthatók: publikálatlan csemegék a fotózási helyszíneken készült, ma már több ezer fényképből álló és folyamatosan bővülő anyagból. Az első "adag" a somogytúri Kunffy-kastély (Kunffy Lajos Múzeum és Műterem) csendes, kora őszi világát idézi fel.