Vajon ki emlékszik még arra, hogy létezett programfüzete a budapesti múzeumoknak, hogy Zuglóban működött a Gábor Andor Emlékmúzeum, hogy az MNG 1970-es nyári programja egy bizonyos Gera Gyula kiállítása volt még a Kossuth téren, és hogy Kína Múzeumnak hívták azt az intézményt, amit ma Ráth György villaként emlegetünk?
Soknak tűnik vagy kevésnek 50 év a magyar múzeumok történetében? Nyilván nem olyan sok, ám azóta a politikai és a múzeumi rendszer is jelentősen átalakult, ennek megfelelően intézmények tűntek el, születtek meg vagy alakultak át, költöztek – olykor többször is az elmúlt évtizedekben. Mielőtt átfutjuk a kiállítási programot, nézzük meg, milyen múzeumok és hol fogadtak látogatókat 1970 nyarán?
A legmeglepőbb talán a Gábor Andor Emlékmúzeum a Zichy Géza utca 8. szám alatt, a Tanácsköztársaság idején markáns politikai szerepet vállaló író, humorista nevéhez fűződik többek között a Mágnás Miska operett és a Dollárpapa komédia, 1950-től pedig a Ludas Matyi főszerkesztőjeként érdemelt Kossuth díjat (1953), mindenesetre 1953-ban bekövetkezett halála után özvegye múzeumként működtette egykori otthonukat. Nem olyan messze onnan, de már a VI. kerületben, a Gorkij (ma: Városligeti) fasorban a Kína Múzeum lakta Ráth György házát, és közös kiállításon osztozott a Hopp Ferenc Múzeummal.
Volt még olyan, hogy Kommunisták Magyarországi Pártja Megalakulásának Emlékmúzeuma a Visegrádi utcában, a programról a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum gondoskodott. A Magyar Nemzeti Galéria székhelye ekkor még a Kossuth téren volt, a Kúria épületében, bár már törekedett a Budavári Palota felé, ugyanis kiállítást már ott, de még a BTM épületében rendezett. A budavári Fortuna utcában várta látogatóit a Magyar Vendéglátóipari Múzeum, a Könyves Kálmán körút 40. alatti Néprajzi Múzeum viszont nem volt látogatható. Vajon kinek lehetnek emlékei a Várfok utcai Posta Múzeumról, és kinek a Magyar Nemzeti Múzeumban kiállító, de Baross utcai székhelyű Természettudományi Múzeumról?
A Központi Múzeumi Igazgatóság Propaganda és Népművelési Csoportja által kiadott füzetben a Nagytétényi Kastélymúzeum és a Kiscelli Múzeumi hangverseny programja is helyet kapott, valamint a Mezőgazdasági Múzeum előadássorozata, de most nézzük inkább az időszaki kiállításokat!
A címfestőként indult, majd Moszkvában nyomozónak kitanított Gera Gyula 1968-ban hunyt el, és bár a Magyar Nemzeti Galéria 1970 augusztusában kiállítással adózott emlékének, életműve a teljes feledés homályába merült. A Galéria a hónap második felében a Szakszervezetek Országos Tanácsának jubileumi pályázati anyagából válogatott még – nem volt a legerősebb időszaka az intézménynek. Az Iparművészeti Múzeum az elmúlt 25 évét ünnepelte. (Ne felejtsük, a felszabadulás negyedszázados évfordulója volt az 1970-es év!) A Magyar Közlekedési Múzeum a 100 éves a Budai Hegypálya és Az utasellátás 25 éve kiállítással vonzotta a betérőket. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum augusztus végén nyitotta meg A mezőgazdaság a képzőművészetben című tárlatát.
A Magyar Nemzeti Múzeum kapcsán érdemes emlékezni arra, hogy az állandó kiállítás csak 1849-ig tárgyalta a magyar történelmet (a továbbiakat a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum), időszaki kiállításként A barokktól a szecesszióig című program olvasható, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum épületében helyeztek el egy Károlyi Mihály Emlékszobát. A PIM saját kiállítása ekkor: Rimbaud Magyarországon, illetve Kassák Lajos kollázsai. A Szépművészeti Múzeumban Raffaello emlékkiállítást rendeztek, a mester halálának 450. évfordulójára egy grafikai válogatással. A Magyar remekművek (ez a tárlat megjelenik az MNG-nél és a Vármúzeumnál is) a Vármúzeumban volt látható, ahol Az élet megindulása a felszabadult Budapesten is várta a betérőket.
A füzet második felében részletesebb kiállítási kedvcsinálók olvashatók, ezek ismertetését szemlénk második részére tartogatjuk.
Képek:
A Kúria épülete a Kossuth téren, akkor a Magyar Nemzeti Galéria otthona, 1967 (Fortepan/Album020)
Középen jobbra a Közlekedési Múzeum épülete, 1965 (Fortepan/Chuckyjeager tumblr)
A Kiscelli Múzeum (az egykori Schmidt kastély) udvara. A dobogón a Liszt Ferenc Kamarazenekar, az alapító Sándor Frigyes hegedűművész, karmester vezetésével, 1969 (Fortepan/Szalay Zoltán)
