David Bowie 1969 júniusában vette fel a stúdióban a képzeletbeli Tom asztronauta űrbeli útját megéneklő Space Oddity című dalát, Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeia című filmje ihletésében, napokkal az Apollo 11 holdraszállása előtt. Borítóként pedig Victor Vasarely egyik sorozatából választott lapot. A két nagyhatalomnak a világűr (és valójában a világ) meghódításáért folytatott harca nemcsak a hadiipar fejlődésén lendített nagyot, de a kultúra minden területe a hatása alá került, a filmtől az irodalomig, a poptól az avantgárdig. Vasarely népszerűségében pedig kiemelten fontos szerepet játszott, hogy ráérzett minderre, a világ pedig őrá.

A Hold meghódításának igénye, megszemélyesítése egyidős az emberiség kultúrájával, ám ez a törekvés minden korábbinál nagyobb lendületet kapott a 60-70-es években. A kutya és ember világűrbe juttatása, de főleg a holdraszállás olyan irányt szabott a művészeteknek, amelyik talán fel sem tűnik, vagy elfelejtődni látszana, ha nincs egy kiállítás a holdraszállás 50. évfordulója apropóján, az óbudai Vasarely Múzeumban.

A világ dimenzióváltását a művészek sokféleképpen értelmezték, hiszen miközben a technika és az emberi elme csodája folytán olyan vizuális impulzusok érték, amilyenek korábban elképzelhetetlenek voltak, addig létezett az ismeretlentől és a felfoghatatlantól való félelem, az atomháború fenyegetése, de a részvétel igénye és a nézőpont kiszélesítése is. Orosz Márton és a kiállítást magyar alkotásokkal kiegészítő Százados László kurátorok két emeleten hihetetlen komoly merítést mutatnak a témából, fotók, képzőművészeti alkotások mellett olyan „projektek” kerültek elő a korszakból, amelyek létezéséről eddig talán kevesen hallottak – ezek dokumentációja is látható a tárlaton.

Ha a magyar képzőművészeti anyagot nézzük, Kondortól Gyémánton át Laknerig, egyszerre jelenik meg a diadal és a félelem, a hóditó hős és a kiszolgáltatott ember ebben a helyzetben. Ennyi jutott nekünk, magyaroknak, a néző szerepe, vagy a részvétel nem könnyen értelmezhető aktusai (Szentjóby, például). A nemzetközi művészet reflexe egy kicsit más, ott a nyomot hagyás, bekerülés erősebb és életszerűbb reakció volt a világűr meghódításának igényére. Vasarely vizuális világa egyenesen erre a hangulatra épített, és személyesen is ott termett, ahol be lehetett kapcsolódni az űrhajósok világába, és francia űrhajóssal művet utaztatni a világűrben.

Armstrong lábnyoma után, amit a Hold felszínén hagyott a „nyomhagyás” kérdése az amerikai művészeket is megihlette: egy egészen apró lapot, rajta hat művész (köztük Warhol, Oldenburg, Rauschenberg) grafikájával vitt a második holdraszállás legénysége az égitestre, és hagyott ott „illegálisan”, a belga Paul Van Hoeydonck apró szobrocskáját pedig már a NASA engedélyével szállították oda.

Bár már a fél világ részt vesz az űrkutatásban, nagyobb tömegek utaztatására még várni kell. Addig is itt a Vasarely Múzeum kiállítása, ami egy igazi utazás az űrkorszak és az asztroművészet korszakába, a kozmikus illuzionizmus világába.

A Holdmúzeum 1969 – Művészet és világűr című kiállítás szeptember 22-ig látható.