Számos érvet sorakoztathatnánk arra, hogy II. József miért volt felvilágosult király, jelen esetben csak egyet emelünk ki: Firenzéből viasz anatómiai modelleket rendelt az orvosi képzés elősegítésére, a „borzasztóan szép” modellekből nemcsak a bécsi, hanem a nagyszombati, időközben Budára, majd Pestre telepített egyetemnek is jutott. Ezek a szemléltető eszközök egy idő után kikoptak az oktatásból, múzeumba kerültek, majd egy kortárs művész, Drozdik Orsolya közel negyven éve az egyik darabot, egy női testet ábrázoló modellt felfedezte magának. A találkozásból születő installációsorozat egyik darabja a kapcsolódó szövegekkel most a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban (SOM) látható, az előkép, a viasz Medikai Vénusz társaságában.
A Fonata-féle anatómiai viaszmodellek a nyers valóságában mutatják meg az ember belső szerveit, sőt, a belső szervek belsejét, az ereket, az ínakat, az idegpályákat, attól függően, hogy mit kívánnak szemléltetni, melyik szerv vagy rendszer megismertetését szolgálják. Ízlés és gyomor dolga, hogy ezt az ember szépnek lássa. A nőiség ábrázolásának kérdésével foglalkozó képzőművész, Drozdik Orsolya azonban túllépett a „Medikai Vénusz”, vagyis a SOM-ban őrzött női viaszmodell praktikusságán és egyszerű esztétikai vizsgálatán (vagyis hogy tetszik-e neki vagy nem). A belső szerveit „kiterítő”, testtartásában erotikus megadást mutató női test megihlette a művészt és azon túl, hogy az 1976-os „találkozás” további kutatásra, más viaszmodellek megtekintésére késztette, elkészítette a maga Vénuszát: saját testét hasonló pózban gipszbe önttette, ezzel fejezve ki identitásbeli hasonlóságát az eredeti modellel. A különleges önarcképen megtalálhatók a nőiesség jelei, amelyek a viaszmodellen a „kifordításnak” köszönhetően nem láthatók vagy nem látványosak. A kísérő szövegekkel, az ezüsttényárokra vésett szerelmes levelekkel a tárgyat „énnel” ruházza fel, jelezvén, hogy a Medikai Vénusz sem tekinthető pusztán tudományos célú szemléltető eszköznek, hiszen a művész maga is érzelmeket táplál iránta: „tested extázisba feszült […] felismertem magam benned” – írja a viaszmodellhez írt egyik szerelmes levélben. Éppen ezért különleges alkalom a két modell, a két Vénusz egymás mellé helyezése a múzeumban, abból az alkalomból, hogy Drozdik Orsolya néhány nappal ezelőtt megtartotta székfoglaló beszédét a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémián, az MTA épületében.
Az állandó kiállításba épített időszaki tárlat november 10-ig látható a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.
A kiállításhoz kapcsolódó program:
Vénuszok randevúja - testreprezentációk és változó testértelmezések. Beszélgetés
Résztvevők:
Drozdik Orsolya, a kiállított művek alkotója
Kérchy Anna, a Szegedi Tudományegyetem Angol-Amerikai Intézetének adjunktusa, ugyanitt a Társadalmi Nemek Tudománya Kutatócsoport tagja
Varga Benedek, a SOM főigazgatója
Téma:
Mit jelenthetett saját korában a „Venus Anatomica” szépsége? Hogyan változott a ráirányuló tekintet az évszázadok során? Mire hívja fel a figyelmet Drozdik Orsolya „Medikai Vénuszával”, amikor saját gipszbe öntött testét helyezi kiszolgáltatott, kívánatos pózban a boncasztalra, vagy épp kiállítási tárgyként a múzeumba? A beszélgetés során szóba kerül, miért érdeklődik egyre intenzívebben a bölcsészettudomány az orvostudomány iránt, hallhatunk a női testreprezentációkról és a koronként változó testértelmezésekről. A különböző területek képviselői összevetik a klinikai és a művészeti, muzeális tekintetet közötti különbségeket, a lecsupaszított test kulturális jelentésrétegeit. És persze a modell és a művész viszonya, ennek feminista vonzatai sem maradhatnak ki!
Időpont: 2015. október 8. 16 óra
Helyszín: A Semmelweis Orvostörténeti Múzeum
(Illusztráció: Semmelweis Orvostörténeti Múzeum)
