Megújult lapunk bemutatóján sok más mellett az is elhangzott, hogy ezt a lapszámot hívhatjuk „az ötvenegyediknek”, „a kastélyosnak” vagy „a Hagyatéknak” is, de elképzelhető, hogy évtizedek múlva „a Csáki László-borítósként” él majd a köztudatban, amikor szakdolgozók keresnek benne adatokat a kutatásaikhoz. Miért a fiók a címlapon és miért a kusza növény a hátoldalon, miért alkalmas a szita a krétarajz megjelenítésére? Mindezekre ő maga, Csáki László grafikus, animációs filmrendező adja meg a válaszokat.

Kapcsolatunk, mármint a MúzeumCafé folyóiraté és a művészé nem új keletű, még ha hosszú időre nem is nyúlik vissza: a Capa Központban decemberben nyílt kiállításunkon ő rajzolta fel (kollégája segítségével) a feliratokat a falra, precízen, kitartó munkával, miközben még arra is jutott energiája, hogy a médiának nyilatkozzon. Ezek után magától értetődött, hogy a megújult MC első címlapját is vele készíttetjük el, ezzel első lett abban a sorban, ahol majd további kortárs művészek következnek a legfiatalabbaktól a befutott nevekig, grafikusok, festők, fotósok, akik a lap felkérésére az aktuális lapszám ihletésében fognak borítót készíteni.

Csáki László természetesen krétarajzot készített nekünk, miután elolvasta néhány, a kastélysorsok témájában készült cikkünket. Több ötlet, verzió is született, az ötödik lett a végleges, amelyik végül megjelent. Az a gondolatunk is megihlette, hogy a filodendron (közép-európai) múzeumi helyzetét kiemelten fontosnak tartjuk, tehát jól teleszórta a hátlapot ezzel a – saját bevallása szerint – grafikai szempontból nagyon trükkös növénnyel, a kiadvány gerincére is jutott belőle. Ahogy elnézzük az előzményeket, a még ennél a változatnál a legvisszafogottabb a könnyező pálma ábrázolása, máshol ugyanis benövi a kiállítást, a teremőrrel együtt. A borító ezúttal szita technikával készült (ez változni fog, a művész és az alkotása igényének megfelelően), jól kiemeli az eredeti hordozó (ebben az esetben az iskolai tábla) textúráját. (Szintén szitával készült egy sorozata a My Name is Boffer Bings című filmje egyes kockáiról, ezeket a NextArt Galériában lehetett látni 2012-ben. Igaz, azokat söralátét kartonokra nyomták…)

Csáki László a MOME egyik kiselejtezett, termetes tábláját vitte haza és több rétegnyi csiszolás után elhelyezte a műtermében. Az erre készült krétarajzok fázisrajzokként szolgálnak az animációs filmekhez (mivel mindegyikről felvételt készít), és bár a letörlés után elvileg nem látszik az előző fázis, egy kicsit mégis átüt belőle valami, de a művész remek memóriajátéknak tartja, hogy az eltüntetett előzményeket a fejében tartsa. (Mennyivel nehezebb a dolga, mint egyik példaképének, William Kentridge-nek, aki szénnel dolgozik, fehéren feketére, ami meg is marad.) A krétaanimáció ötletét Vértes Marcelltől vette, aki 1918-ban az Est híradói számára készített hasonló rövid filmeket A hét humora címmel, ahol a krétarajz megmozdul. Ahogy Vértesnél, Csáki Lászlónál is maga a mű csak a kamerán létezik, hiszen minden részlete megsemmisül az elkészülte után. Első krétaanimációs filmjét 2003-ban készítette, azóta több munkája is bekerült hazai és külföldi köz- és magángyűjteményekbe, Dunaújvárostól Bécsig.

Visszatérve a címlapunkhoz: a választott, ötödik verzió egy régi fiók, amelynek tartalmában a történelem rétegei jelennek meg. A borító többféle színben létezik, ezek az iskolai tábla színei, bár Csáki Laci mindig ugyanazt a fekete táblát használja – a színek változatossága már a mi vizuális brigádunk döntése volt. Nem biztos, hogy jól tettük, mert mindenki mindegyikből vinne és a készlet végén járunk…