Tegye fel a kezét, aki nem úgy tanulta meg a problémás állatnevek helyesírását, hogy beugrott neki, melyik állatot küldte Sempely-sompoly nagy Sompolygó az uszáLYra és melyiket a haJóra. Nem beszélve az öreg, rövidlátó hangyáról, akiről ma már tudjuk, hogy példamutató szerénységgel választott úticélt a nyaraláshoz és megelégedett Pomázzal – mindannyian sajnáltuk, hogy a kesztyű lakói közül mindig ő volt a legszerencsétlenebb. Ha valaki még nem jött volna rá, a Mosó Masa mosodájából csemegéztünk, ugyanis kiállítása nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban az emblematikus illusztrációk mesterének, F. Györffy Annának.
Nemcsak generációk meseirodalma jelenik meg a tárlaton, hanem egy hihetetlenül gazdag családregény: édesapja Györffy István néprajztudós, férje Bisztrai Farkas Ferenc, a két világháború között az Ars Hungarica sorozat kiadója, a népi írók körébe tartozó politikus, aki tagja volt 1956-ban Nagy Imre kormányának. Györffy Anna textiltervezést tanult, korai, a Goldberger-gyár számára készült tervei közül több is látható a kiállításon. A pályaválasztás nem véletlen, már gyermekkorától a Kolozsvár melletti Szucságban tanulmányozta a viseleteket, ezek a motívumok később is felbukkannak munkáin. Végül mégis mesekönyvek illusztrátoraként vált ismertté, Szepes Mária alkotótársa volt évtizedeken keresztül (nevéhez fűződnek a Pöttyös Panni-könyvek pöttyei, és ha azt vesszük, hogy mindenkinek pontosan beugranak ezek a pöttyök, akkor nem kell tovább részletezni ennek jelentőségét). Az első munkája a Szívem palota – Találkozások a kis Jézussal című kötet volt 1937-ig, amelyet még Györffy Panni néven illusztrált. Mégis talán a gyerekkor első „kötelező olvasmánya” juthat róla az eszünkbe: a Mosó Masát még nem hajítja el senki néhány sor után, ahogy a későbbi években Jókaival vagy Gárdonyival teszik a diákok, köszönhetően Varga Katalin idejét soha nem múlt fantáziadús szövegének és F. Györffy Anna szerethető rajzainak, a fülüknél fogva felcsipeszelt nyusziknak, az igényesen felöltöztetett Százlábúéknak, a tömegközlekedési eszközként szolgáló nagykabátnak, amelyik Megyer felé lehagyja az összes autót az egyre türelmetlenebb utasokkal.
A Szentendrén élő és alkotó F. Györffy Anna (nevét ma már ezzel a helyesírással írjuk, az anyakönyv szerint, ugyan évtizedek óta hosszú ő-vel jelentek és jelennek meg mukái) a meseillusztrátorok és gyerekkönyv szerzők többségével ellentétben nem kényszerből választotta ezt a hivatást. Sok nemzedék nagy szerencséje a szerencsétlenségben, hogy olyan emberek mellett dolgozhatott, mint a Kisdobos első főszerkesztői, Zelk Zoltán és Nagy László, a Móra kiadónál jobb híján pénzt kereső Weöres Sándor, az ugyancsak könyvillusztrációkat készítő Bálint Endre, Szántó Piroska – ettől volt hihetetlenül gazdag és ma is használható az a gyerekkönyvállomány, ami az ötvenes évektől született. (És persze a Pöttyös Panni-könyvek szerzője, Szepes Mária sem így képzelte el valamikor a pályáját.)
A kiállított anyag a családé, a feldolgozás és az installálás is a „családban maradt”: a kurátor az egyik unokája, Farkas Judit Antónia irodalomtörténész, aki mellesleg éppen a nagyapja által alapított Magyar Bibliofil Társulat történetének is kutatója, a grafikai arculat egy másik unoka, Farkas Anna tervezőgrafikus munkája. Bár a kiállítás jövő év áprilisáig látható, érdemes programként beilleszteni a téli szünetre, de még csak gyerek sem kell apropóként, hiszen ez a mi gyerekkorunk is, harmincasoké, negyveneseké, ötveneseké.
Illusztráció: PIM
