A félállandó kiállítás definíciója lehetne a szentendrei Czóbel Múzeum tárlata, amelyhez három évvel ezelőtti megnyitása óta másodszor is hozzányúltak: ismét sikerült külföldről és magángyűjteményekből olyan műveket szerezni, amelyekért megéri a korrekció.
Az 1917-es Bergeni szélmalom ugyan régóta a múzeum gyűjteményének éke, ám nemrégiben derült ki, hogy a vászon hátán, lefestve egy kompozíció bújik, feltehetően a Hollandiában alkotó Huszár Vilmos munkája, ami akár még a legkorábbi, magyar festő által készített abszolút absztrakt munka is lehet – ha mindez bebizonyosodik. (A legnagyobb közösségi oldalon zajlott is erről nemrég egy kis diskurzus: úgy tűnik, Huszár Réth Alfréddal „versenyez” a címért.) Egyelőre az ablakként nyitható festmény hátán egy kutatóablak mutatja, mit is keresnek a szakemberek, ami talán egy üvegablak-terv is lehet, hiszen már ennyiből is látható hasonlóság Huszár ismert ablakterveire.
Mindez Barki Gergely kurátor felfedezése, ahogy az is, hogy az 1906-os, a Salon d’Automne-on kiállított, Franciaországból kölcsönzött Ülő férfi II. modellje kísértetiesen hasonlít Ablonczy Balázs történészre, aki történetesen valóban élt Párizsban (a Magyar Intézet igazgatójaként), ahogy a modell is, akiről annyit tudni, hogy egy párizsi úriember. A történésznek egyébként elévülhetetlen érdemei vannak abban, hogy Barki Gergelyék komoly kutatásokat végezhettek a magyar Fauve-ok kinti működéséről, a további részletekről az Újragondolt Czóbel 3.0 megnyitóján hallhattak a jelenlévők kettejük minimum stand-upos megnyitóján.
Az átrendezés a fentiek mellett inkább Czóbel expresszionizmusára fókuszál: a művész 1919 és 1925 között szorosan együttműködött a Die Brücke csoporttal, ennek illusztrálására érkeztek kölcsön művek elsősorban Németországból és Ausztriából, a Starnbergi-tó partján álló Buchheim Múzeum három képet is a szentendreiek rendelkezésére bocsájtott.
